Dumbi1 ma a te novelládat hoztam el.
Remélem tetszik!❤😘
Jó olvasást!❤

16. Bár halott lennél!
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
36. Soha többé nem engedlek el!

"Szólíts Brettnek."

Vérfarkasnak lenni alapból nagy felelősség, de ha vérfarkas is vagy és egy igaz alfa a bátyád, akkor kifejezetten nehéz. Pláne, ha az az igaz alfa Beacon Hills védelmezője, Scott McCall személyében.
Leila akkor lett a bátyja falkájának vérfarkas tagja, amikor megtámadták és az utolsó esélye az életben maradáshoz Scott harapása volt. Akkor az utolsó dolog, amit látott, mielőtt elvesztette az eszméletét, egy béta volt, egy fiú, egy másik falkából. A vérfarkas megmentette az életét, bár a harapás nélkül nem ment volna, ha akkor nincs ott az illető, biztosan meghal. Mikor Leila kinyitotta a szemét, a megmentőjével találta szembe magát.
-Te vagy, aki megmentett?-Nézett a szemébe, s ahogy a kék szempárt meglátta, el is veszett benne.
-Szólíts Brettnek.-Felelte Brett egy mosoly kíséretében.
-Köszönöm, amit tettél.-Ült fel Leila.
Brett biccentett, majd megszólalt.
-Azt hiszem, jobb, ha megyek.-Tette usebre kezeit, vállait pedig felhúzta, mintha zavarban lenne.-Örülök, hogy segíthettem.-Biccentett újar, majd kisétált.

***

Amióta Brett kisétált Leilatól, a kezdő béta csak rá tudott gondolni, s minden Lacrosse meccsen, amin a vérfarkasfiú is ott volt, folyamatosan őt nézte. Viszont harcolt maga és az érzései ellen. Hallott dolgokat Brettről és a futókalandjairól és nem akart ő lenni a következő. Ugyanakkor Brett teljesen beleszeretett a lányba és nem adta fel. Imádta nézni, ahogy Leila zavarba jön csak egy pillantástól, ahogy az ér a nyakán lüktet, amikor Brett közeledik hozzá, ahogy a légzése egyre szaporább lesz, amikor Brett hozzáért és mikor elpirult, mindig tündérnek jellemezte Leilat, valamint a világ legszebb látványának könyvelte el, mikor a lány aludt és sosem bírta mosolygás nélkül, mikor Leila szemei felvillantak a közeledésétől. Leila hiába kerülte, Brett mindig megtalálta a módját, hogy közel kerüljön hozzá. Üzenetek, ajándékok, megjelenések éjjel az ablak alatt, hívások, minden apróságot és minden pillanatot kihasznált, hogy megszerezze magának Leilat.

Az újabb Lacrosse meccs után, Leila elindult kifelé, hogy a kocsinál várja meg a fiúkat. Lydia és Malia még Lorival és Masonnel beszélgettek, de Leila mégcsak Brett húgával sem akart találkozni. Megszaporázta lépteit, mikor hallotta, hogy a fiúk mögött lépdelnek az öltözők felé, de mielőtt az ajtóhoz ért volna, egy mellkasnak ütközött.
-Vigyázz már hová....lépsz.-Akadt el a lélegzete, mikor azokba a kék szemekbe nézett.
-Te futottál belém.-Mosolygott Brett.-Mellesleg ez eddig a legjobb dolog, ami ma történt.
-Milyen érdekes, nekem meg a legrosszabb.-Mosolyodott el negédesen Leila, miközben próbálta leplezni zavarát.
-Szerintem nem így érzel.-Lépett közelebb Brett.
-Pedig de!-Mondta erőtlenül Leila, s a pulzusa egyre gyorsabb lett, akárcsak szapora légzése.
-Ugyan.-Támaszkodott meg Leila feje mellett Brett.-Ne hazudj magadnak tündérkém.
-Nem vagyok......-Leila nagyot nyelt, hogy erőt vegyen magán.-Nem vagyok a tündérkéd.
-Mért kerülsz ennyire Leila?-Kérdezte Brett, hogy ajkai Leila füléhez értek.
Leila szemei felvillantak, s egy sóhaj szakadt fel belőle mikor Brett egy puszit nyomott a nyakára. Egy perc alatt öntötte el Leila agyát a vágy és a düg furcsa elegye, s ellökte Brettet.
-Bár utálnálak!
-De ezekszerint nem teszed.-Vigyorgott Brett.
-Istenem, csak szállj le rólam és ne merj vigyorogni!-Lökte meg újra.
-Mi bajod van Leila.
-Nem leszek én a következő csaj a listádon!-Kiabálta, majd elrohant.

A méreg teljesen elöntötte Leila agyát és már órák óta futott az erdőben, amikor éles fájdalom hasított a combjába, s fájdalmában miközben a földrezuhant, felkiáltott. A félelem kezdett eluralkodni rajta, főleg mikor lenézett a lábára és meglátta az abból kiálló nyílvesszőt. Remegő kézzel a nyílra markolt, s egy nagy kiáltás kíséretében kihúzta a lábából. Újra hallotta a fegyver hangját, de mielőtt eltalálta volna, két erős kar fonta körbe és felkapva menedékbe vitte. Leila reszketett, miközben szorította a vérző sebet, ami lassan kezdett gyógyulásba.
-Mért segítesz?-Sírt a jól ismert férfias illat tulajdonosának izmos, tökéletes mellkasába.
-Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!-Ölelte erős karjaiba jobban Leilát a mély, nyugtató hang tulajdonosa.
-Szeretsz?-Nézett Brett szemébe Leila, mikor a házban óvatosan letette a kanapéra.
-Szeretlek.-Bólogatott Brett halványan mosolyogva.
-Követtél az erdőbe?-Törölgette a szemeit Leila.
-Féltem, hogy bajod esik.-Fogta meg a béta lány kezét Brett.
-Köszönöm!-Bújt Bretthez Leila.-Kérlek ne engedj el.-Szipogott.
-Soha többé nem engedlek el!-Simogatta Brett Leila hátát.
Leila felnézett, mélyen azokba a kék íriszekbe, amikkel napok óta álmodott, halványan elmosolyodott, majd magához húzta a puha ajkakat, s megcsókolta. Brett azonnal kapcsolt. Egyik kezét Leila arcára vezette, míg a másikkal közelebb húzta magához.
-Szeretlek!-Suttogta Leila a csókba, mielőtt teljesen elvesztek egymásban.