Ma Stiles-os novellát hoztam nektek, ismét...😍😅
Remélem tetszeni fog!😘❤
Jó olvasást!😘

2. Hogy tudnék nélküled élni?
23. Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem bírtam aludni.
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
27. Itt vagyok! Örökké itt leszek és együtt megoldjuk!
37. Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna.

Wendigók

Utólag belegondolva talán nem volt a legjobb ötlet bent maradniuk az iskolában, este. A két fiatal csak kettesben szerettek volna maradni, de ezt a tervet megakadályozták, méghozzá a természetfeletti kannibálok. Se ki, se be. Talán ez a legjobb szó. Akárcsak a vérprérik, ők is legfőképp éjjel mászkálnak és, ha éhesek, akkor bizony végeznek minden emberrel, aki az útjukba kerül. Olivia már meg sem kérdezte, mért pont a beacon hillsi gimibe jelentek meg a wendigók, csak biztonságba akarta tartani szerelmét, mivel ő legalább a visításával meg tudta védeni magát, de Stiles nem készült támadásra, így a baseball ütője sem volt nála. Az ajtót eltorlaszolták, az ablakokat is biztosították és csak vártak.
-Felhívom Scottot.-Szólalt meg Stiles.
-Kimegyek és elintézem őket.-Tiltakozott Olivia.
-Kizárt!-Lépett közelebb a bansheehez Stiles.
-Csak hárman vannak, egy pillanat alatt kijuttatom magunkat.
-És, ha bajod esik?
-Nem fog, de te megsérülhetsz.-Fogta meg Stiles kezét Olivia.
-Ahogy te is. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!-Szorította meg a kezét a lánynak Stiles.
Olivia magához húzta a fiút és szenvedélyesen megcsókolta.
-Itt vagyok! Örökké itt leszek és együtt megoldjuk.-Nézett mélyen a csokibarna szemekbe, majd hozzátette.-Együtt megoldjuk, bármi álljon az utunkba, de most kimegyek és megmentem magunkat.
-Nem hagyom, hogy egyedül kimenj.-Simította meg az arcát Olivianak a fiú.
-Nem esik bajom, ha meg igen ak....
-Hogy tudnék nélküled élni?-Szakította félbe Stiles Oliviat, mert tudta, hogy megint azzal jönne, hogy talál jobbat.
Stiles mindennél jobban szerette Oliviat és rettegett, hogy egyszer elveszítí majd a folyamatos önfeláldozásaival, hősködéseivel és öngyilkosakciójival és a legrosszabb az volt, ahogy ezeket Olivia előadta:
"Ha bármi bajom esne, kérlek ne gyászolj, lépj tovább és találni fogsz egy jobbat, aki tényleg megérdemel."
Ezek a beszélgetések mindig veszekedésbe torkolltak. És egy napig minimum nem beszéltek.
-Akkor Stiles, találsz j....
-Ezt el se kezd!-Szakította félbe ingerülten Oliviat Stiles.-Nem játszuk ezt újra el!
-Rendben.-Maradt higgadt a fiatal banshee.-Nem lesz baj. Szeretlek.-Puszilta meg Stilest, majd ott hagyta.
A keze lassan csúszott ki Stiles kezéből, mintha csak megállt volna az idő. Stiles teljesen lemerevedett, ahogy nézte a kezét, amiben az előbb még szerelme aprócsak keze volt. Ahogy Olivia kilépett az ajtón jobban egyedül érezte magát, mint eddig bármikor. Az aggódás a gyomrában kezdődött és beférkőzött minden porcikájába.
Elég béna búcsú volt, ha most meghal!-Mondta egy kis ördög Stiles fejében, mire a fiú remegő kezekkel kapott a telefonjáért.
Olivia kint több támadóval találta szembe magát, mint amennyivel számolt. Egészen pontosan öttel többen voltak. A wendigók úgy méregették Oliviat, mint egy darab húst, hisz számukra szinte csak az volt.

Olivia még az első öt támadóval elbánt sérülés nélkül, de az utolsó három sokkal gyorsabbak, rutinosabbak és rafináltabbak voltak. Több sebet is ejtettek Olivian, s mikor a földreesett, Stiles jelent meg mellette, Scottékkal az oldalán, s elintézték a maradék wendigót.
-Nem lett komoly bajom.-Mosolygott Stilesra, mintha minden rendben lenne.
-Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna.-Nézett Olivia szemébe Stiles.
-De nem haltam.-Érvelt Olivia.
-Nem ez a lényeg! Simán meghalnál, egy olyan dolog miatt, amiben van más választás!-Emelte meg a hangját Stiles.
-Most megint itt tartunk?!-Kiabálta Olivia.
-Igen Liv, itt tartunk, mert mindig ezt csinálod, én pedig halálra aggódóm magam! Folyton közlöd, hogy majd találok jobbat, de az istenért is! Nem találok, ha keresnék se találnék, mert téged szeretlek!
-Mégis úgy viselkedsz velem, mintha, egy gyámoltalan gyerek lennék! Soha senkim nem volt, senki nem szeretett, szerintem meg tudom védeni magam!-Könnyezett be Olivia, majd kiviharzott az iskolából.

***

Kilenc óra.....tíz óra....tizenegy óra.....éjfél.....hajnali egy......
Az idő gyorsan repült, de Stiles bármennyire is kimerült volt, nem bírt aludni. Folyamatosan, ha becsukta a szemét, egy koporsó mellett állt, amiben az általa szeretett lány teste volt. Az arany dzínű haja fonoman omlott a vállára, ajka vörös volt, bőre hófehér és teljesen mozdulatlan.
A fiú már majdnem huszadjára riadt fel az éjjel és nem bírta tovább. Tudta, hogy Olivia is fent van, így felöltözött, majd kirohant a házból, egyenesen Olivia házához.

Az első kopogás után, az ajtó kinyílt. Stiles meg sem várta Olivia válaszát, csak belépett a lány házába.
-Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem bírtam aludni!-Kezdte azonnal a fiú.
-Tudom...-Húzta összébb magán a köntöst Olivia.-Én sem.
-Nézd, amiket mondtam, azokat azért mondtam, mert....
-Tudom.-Szakította félbe szerelmét a lány.-Én is téged.
-Nem akarlak elveszíteni!-Húzta magához Oliviat Stiles és a karjaiba zárta.
-Én sem téged. Ígérem változtatok mindenen.-Nézett fel Stilesra könnyes szemekkel.-Annyira sa....
Stiles egy csókkal belefojtotta a bansheebe a szót.
-Ne változz meg.-Simította meg az arcát finoman Stiles Olivianak.
Olivia elmosolyodott és szorosan Stileshoz bújt, elveszve egymás karjaiban.