Nos, így a "visszatérésemmel" együtt, elhoztam nektek _Adel_2005 novelláját.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!❤

6. Bár utálnálak!
20. Szeretnék hinni neked, de nem tudok!
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!

Nyugodtan sírj

Újabb éjjel. Újabb álom. Vagy épp rémálom. Újabb látomás. Újabb félelem. Újabb könnyek. Újra a karok közt, akik mindig megvédenek. Újra amellett a személy mellett, aki mindig megnyugtat.
Nem tehetett róla, de Bonnie majdnem minden éjjel rémálmokkal, vagy látomásokkal küzdött. Nem tehetett róla, hiszen nem ő választotta ezt az utat, de a szellemek és a halál vele járt. Törékenynek tűnt, de egyetlen sikításával képes volt összeroppantani bármely élőlény koponyáját. Ha ő rózsa lett volna, a hangja lett volna a tüskéje, mégis volt egy fiú, aki azt vallotta, "nincsen rózsa tövis nélkül". Ez a fiú pedig szerette a fiatal bansheet, minden hibájával együtt. Bonnie mindig tartotta magát, sose sírt, de aznap nem bírta tovább.

A sikolyoknak és a kalimpálózásoknak megint a jól ismert illat, testhő és izmos karok vetettek véget.
-Semmi baj! Itt vagyok! Semmi baj!-Ölelte magához Stiles a bansheet.
Miután már nem remegett, elvált szerelmétől Bonnie és maga elé meredt.
-Jól vagyok.-Túrt erőtlenül a hajába Bonnie.
Stiles halványan elmosolyodott és megszorította Bonnie kezét.
-Szeretnék hinni neked, de nem tudok!
Mikor Bonnie Stiles szemébe nézett, a fiú folytatta:
-Mindig kamuzol az egészségügyi és lelkiállapotodról.
Bonnie ahogy nézte a kezét elmerült az imént álmában látott képekben.

-Stiles menj innen!-Fogta a fejét Bonnie, ahogy a visítások egyre hangosodtak.
-Nem foglak itt hagyni!-Lépett Bonnie elé Stiles.
-Stiles, ha nem mész el, meghalsz! Veszélyt jelentek rád!
-Nem! Nem hagylak itt, így! Szeretlek Bonnie!
Újabb hangosabb visítás hasított Bonnie fejébe, mire Bonnie is hallatott egyet. Stiles a füléhez kapott, de ettőlmég az ugyanúgy vérezni kezdett.
-Stiles, nem fogod túlélni. Menj már!-Könyörgött Bonnie.
A hangok a fejében már szinte elviselhetetlenek voltak és Bonnie bármennyire is próbálta visszatartani a visítást, az csak mégjobban feszítette a fejét. Pár percig még tűrte, de aztán olyat visított, hogy a ház beleremegett és mikor magához tért, márcsak Stiles holttestét látta.

-Bár utálnálak!-Suttogta magaelé, könnyekkel a szemében.
-Ezt hogy érted?-Emelte meg az állánál fogva a lány arcát Stiles.
-Bár utálnálak! Bár utálnál! Stiles, ha utálnál, nem lennél veszélyben és végig tudnál aludni egy éjszakát, anélkül, hogy....-A könnyek előtörtek és nem bírta tőlük végigmondani a mondatot.
Stiles az ölelésébe vonta szerelmét, aki már reszketett a sírástól. Bonnie hátát szinte égette Stiles keze, még a pólón keresztül is és mint mindig, apró, jóleső borzongások futottak át a testén. Stiles testhőjétől Bonnie testén kis villámcsapások érzékeltették a bansheevel, mennyire szereti is Stilest, s már a puszta közelségétől úgy vert a szíve, mint a Lacrosse meccsek alatt.
-Nyugodtan sírj. Az segít.-Simogatta a hátát.-Nem utállak és így szeretlek téged, ahogy vagy. Szeretlek a rémálmaiddal együtt. A rossz éjszakákkal. A nevetéseddel. A mosolyoddal. Az eszeddel. A külsőddel. A belsőddel. És minden rosszal, ami veled jár. Nézd.-Nézett Bonnie szemébe.-Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
-És ha én bántalak?
-Bonnie, egy vérfarkas a legjobb barátom. Együtt voltam Maliaval, aki egy vérpréri, Lydia egy banshee és nem mellesleg egy barát. Egy falkában voltam több vérfarkassal, kimérával és már nem is tartom számon, hány természetfeletti próbált eltenni láb alól.-Mosolyodott el halványan.-Nem fogsz bántani. Nem olyan könnyű lerázni.-Simított ki egy a sírástól az arcához ragadt tincset.
-Ugyan mért akarnálak? Akkor ki védene meg?-Mosolyodott el Bonnie is.
-Ja, csak erre kellek? Hogy megvédjelek?-Húzta fel szemöldökét Stiles.
-Nem csak.-Játszotta az ártatlant Bonnie.-Kell valaki, aki elvisz a suliba, meg haza.-Mosolyodott el megvillantva hibátlan fogsorát.
-Úgy érzem kihasználsz!-Kapott a mellkasához Stiles, jelezve, ez "fájt" neki.
-Én, ugyan dehogy. Hacsak nem számít ez is kihasználásnak.-Csókolta meg Bonnie Stilest.-Na meg az, hogy szeretlek.-Suttogta a fiú fülébe a szavakat.
-Szeretlek Bonnie.-Csókolta meg újra szerelmét a fiú.
Csókuk egyre hevesebb lett, elfeledtetve Bonnieval a rémálmát, a félelmeit, s arra az időre eltűntetni a rózsa töviseit. Miközben ajkaik heves, mégis érzéki táncot jártak, Stiles óvatosan lefektette Bonnie-t az ágyra, ő pedig felékerekedett, elfelejtve az idő múlását, a fájdalmakat és minden problémát. Csak ők voltak, s még pár percig az őket elválasztó pár ruhadarab...