Ma is egy Theos novellát hoztam nektek, s mivel a megrendelő azt kérte ne jelöljem meg rajta, így anélkül kell felkonferálnom. Mert hát...mindent az olvasókért!😉❤
Remélem tetszeni fog!😘❤
Jó olvasást!❤

5. Hogy tehetted?
8. Utállak!
15. Nem akarlak bántani!

Kötelék

Kötelék két ember között olyan, mintha a fejébe látnál. Mikor a másik rosszul érzi magát és azt te is érzed. Sok féle kötelék van. Anya és gyermeke közt. Alfája és bétája közt. Szeretők közt és ott van a vérprérik közt. Mégha az egyik fél csak félig volt vérpréri, akkor is megvolt köztük. Nem lehetett tagadni, látható volt, mint a kémia, ami a két fél között működött, de van, amit mégha az erős vágy és érzelmek sem takarhattak el, vagy tagadhattak le. Hiszen bár a kiméra szívdöglesztő kinézete és stílusa sok lánynak elég lett volna, hogy maguktól hanyatvetődjenek neki Lola más volt. Tudta, hogy Theo mennyit változott. Tudta, hogy nélküle már a falka egy része halott lenne, köztük ő is, de a tényeken mit sem változtatott. Lola nem tagadta, hogy van köztük valami furcsa vonzás Theoval, hisz a tények, tények. Tény, hogy mikor meglátta, a szíve hevesen vert. Tény, hogy mikor a bőrük összeért az bizsergett. Tény, hogy egyszer, mikor Theo megcsókolta még órákig remegett és egész testét hő árasztotta el. És tény, hogy már attól, hogy arra a csókra gondolt, furcsa érzés keletkezett a mellkasában és kapkodni kezdte a levegőt, pont, mint a csók alatt. De az is tény volt, hogy Theo egykor bántotta a falkát, sőt majdnem végzett velük. Konkrétan Scott-tal végzett. És ezek a tények, gondolatok, minden pillanatban harcot vívtak egymással mélyen, Lola elméjében.
Lola sosem bízott senkiben Scottékon kívűl, hiszen anno a saját bátyja akart vele végezni, miután a szüleit megölte már. A bátyja. A gondolatba mindig beleborzongott és bár sose ismerte volna be, de elöntotte a félelem. A hátán felállt a szőr és mielőtt megnyugodott volna egy remegő sóhajt hallatott mindig. Logan képes lett volna végezni Lolaval, pedig a saját huga volt. A lány, akit a legjobban kellett volna féltenie. A lány, aki mellett mindig ott kellett volna lennie. Lola bekönnyezett, ahogy ezek a dolgok egyre hangosabban csengtek a fejében.
-Hé, minden rendben?-Nézett aggódva Lola szemébe Stiles.
-Persze.-Vágta rá a vérpréri és letörölte a még ki nem csordult könnyeit.
Ahogy a tekintete összeakadt a vele szemben lévő gyémánt kék szempárral, kisebb pánik ült ki rajta. Bár a szíve megint úgy kalapált, mintha most futott volna több mérföldet, az agya abban a pillanatban kimondatta vele, amit igazából nem is neki szánt.
-Hogy tehetted?-Nézett mélyen a kiméra szemébe.
A félig vérfarkas értetlenül nézett szerelmére, de a szemében más is csillogott. Aggódás. Félelem. Idegesség.
-Mért tetted? Hogy voltál rá képes? Mért ölted meg Tarat?-Lola ekkor már kiabált és a szemét csípő könnyek folyamatosan folytak az arcán.
Tudta, hogy ez Theot mennyire megviseli és mennyire mélyen érinti, hisz amikor elcsattant a lány élete első csókja, akkor is ilyesmi érzéseket mutatott Theo.

Ujjaikat összekulcsolva feküdtek Lola nyaralójában a matracon, amelyet a szüleitől örökölt a haláluk után. Theo teste rángatózni kezdett, így Lola megszorította a fiú kezét, hogy jelezze, nincs egyedül. A vérpréri megnyugodott, mikor Theo teste újra nyugodtan terült el mellette a szivacson.
-Semmi baj.-Suttogta Theonak, mire a félig vérpréri átölelte Lolat és közelebb húzta magához.
-Csak...megint Tara.-Mondta rekedten Theo, miközben Lola hátát simogatta.
-Semmi baj.-Ismételte Lola, s megpuszilta a fiú vállát.
Theo közelebb hajolt, hogy orruk összeért. Lola épp azon agyalt, hogy Theo csak barát e, s hogy ez nem egy romantikus film, ahol Lola életében először megtapasztalja milyen, ha valaki, akit szeret lecsap az ajkaira, amikor Theo még közelebb került hozzá. Egymás ajkait csikizték a lélegzetvételeikkel, miközben orruk még mindig egymáshoz ért. Theo kisimította Lola arcából a tincseket, amik az útjába álltak, majd cirógatni kezdte az arcát és a nyakát, miközben másik keze a lány lapockáján volt. A furcsa érzés a mellkasában újra megjelent Lolának és a levegőt kapkodni kezdte. Theo ajkai hozzáértek Loláéhoz, de még messze nem csókolta meg. Először csak két ajka közé vette Lola felső ajkát, így a Lola szája közé Theo alsó, telt ajka került. Theo a kezét Lola fejére vezette, miközben finoman simogatta a haját, majd megnyalta a lány ajkát és finoman megcsókolta és nyelvét Lola szájába vezette.

-Lola, nyugodj meg, én...-Szakította ki az emlékekből Theo hangja, de Lola félbeszakította.
-Utállak!-Pattant fel Lola, majd kiviharzott Scotték házából és hazarohant.
Feltépte az ajtót és reszketve az ajtó elé kuporodott, miközben rátört a zokogás. Tudta, hogy nem volt szép, amit Theonak mondott és a bűntudat és a lelkiismeret-furdalás belülről égette, marta, mikor morgást hallott. Félve állt fel, s a sötétben álló alakra nézett.
-Theo? Theo nagyon sajnálom, nem lett volna szabad...én....nem úgy gondoltam, csak....
-Jajj hugi, olyan szánalmas vagy. Semmit nem változtál.-Hallotta meg a bátyja kajánul vigyorgó hangját, mire az ütő is megállt benne.
Alap esetben Lola nagyon jó harcos volt, szinte kiválló, de most, hogy a kegyetlen bátyja állt vele szemben, a házban, ahol még mai napig érezni lehetett a szülei illatát, a lába a földbegyökerezett.
-Mi az hugi, elállt a lélegzeted is?-Nevetett fel Logan, miközben közelebb lépett Lolához.
-Mit keresel itt?-Remegett Lola hangja.
-Befejezem, amit elkezdtem.-Csapta ki karmait Logan.
Mielőtt Lolára vetette volna magát egy harmadik alak ellökte a támadót. Amint megcsapta Lola orrát a szeretett fiú aftershave-je, a lábai feladták a szolgálatot és a földrezuhant. Theo nekidobta a falnak Logant, majd kirángadta a házból és már csak egy üvöltés hallatszott, s hogy egy szívvel kevesebb ver. Amikor egy alak lépett be az ajtón, majd Lola remegő vállára tette a kezét, a vérpréri ugrott egyet ijedtében.
-Semmi baj.-Guggolt le vele szemben Theo.-Nem akarlak bántani!-Nézett mélyen Lola könnyes szemeibe a kiméra.
-Sajnálom!-Bújt Theo karjaiba Lola sírva.
-Semmi baj, már itt vagyok, nem eshet bajod. Tudom, hogy nem úgy gondoltad.-Simogatta Lola hátát a fél vérpréri.
Nem kellett mentegetőznie Lolának, hogy tudja, Theo tényleg nem haragszik. Az ő kötelékük nem csak a természetfelettin alapult, vérpréri és vérpréri között, az övék a szerelmen is alapult. Igen, abban a percben Lola rájött, hogy tényleg, tiszta szívből szereti Theot. Lassan felemelte tekintetét, ami találkozott Theoéval, s halványan elmosolyodott, majd óvatosan az ajkaihoz hajolt és megcsókolta. Theo lágyan és érzékien csókolt, kiélvezve Lola ajkainak izét és közelségét. Lolát átjárta a Theo testéből áradó hő. A vére felizott, a szíve úgy kalapált, majd' kiugrott a helyéről, a testét pedig bizsergés járta át, miközben elveszett szerelme karjaiban.