Elkészült egy újabb novella, ami ezennel egy Scott McCallos történet.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!❤

2. Hogy tudnék nélküled élni?
3. Együtt megoldjuk.
19. Nyugalom! Itt vagyok! Csak rémálmod volt! Semmi baj!
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
27. Itt vagyok! Örökké itt leszek és együtt megoldjuk!
32. Fogd be és csókolj meg!

Biztonság.

Maya világéletében félt a lelepleződéstől és önmagától. Félt, hogy kárt tesz valakiben, hogy nem tudja majd uralni a benne rejlő rókát. Egy ember volt, aki nem a szörnyet látta benne, hanem a szépséget és a bájt. Scott McCall volt, aki befogadta falkájába a kitsunet, mikor a városba költöztek és később bele is szeretett.
-Mi van, ha nem fogom tudni uralni? Mi van, ha bántalak titeket és nem élitek túl?-Csengtek szavai, mikor Scottéknál, összebújva a kanapén ültek.
-Együtt megoldjuk!-Ölelte szorosabban Mayat az igaz alfa.
De sajnos a dolgok messze nem voltak ilyen szimplák. A kitsunék ritkák, szinte mint a bansheek, mivel csak lányok lehetnek és csak öröklődve válhatsz azzá és a vadászok jó pénzt fizettek egy ritka példányért.
Maya megszenvedte ennek a gyűjtögetésnek a kárát és hetekkel később sem heverte ki, a rémálmok folyamatosan gyötörték.

Újabb visítások rázták meg a csendes házat, mintha valakit nyúznának.
-Nyugalom! Itt vagyok! Csak rémálmod volt! Semmi baj!-Ölelte magához a remegő lányt Scott.
-Ott voltam.-Sírt Maya.
-Semmi baj!
-Sajnálom, hogy felébresztettelek.-Bújt szerelme mellkasába Maya.
-Nem történt semmi.-Simogatta a hátát Mayanak Scott.
-Mi van, ha visszajönnek értem? Vagy ami rosszabb, ha bántalak titeket?
-Itt vagyok. Örökké itt leszek és együtt megoldjuk!
-Nem, Scott. Nekem most haza kell mennem!-Vált el az alfától Maya és elkezdett pakolni.
-Maya, hajnali kettő van.-Fogta meg a lány kezét Scott és egy halvány, értetlen mosolyt villantott.-Nézd. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
-Nem számít, hogy hajnali kettő van! Haza kell mennem, nem vagy biztonságban mellettem.-Szakította meg a szemkontaktust Maya, majd tovább pakolta cuccát.
-Nem engedlek haza.-Állt ismét elé Scott.
-Scott kérlek hagyj elmenni!-Kerülte ki.
A pánik, hogy bántani fogja szerelmét egyre jobban kezdett úrrá lenni rajta.
-Maya.-Kapta el a kezét Scott, mikor az ajtó felé ment.
-Szeretlek, de most hagyj hazamenni.-Nézett a szemébe, majd kihúzta kezét Scott kezeiből és elhagyta a házat.

-Anya.-Lépett be otthon az ajtón Maya.-Anya, itt vagy?
Vérszag csapta meg az orrát és mélyen bent maradt érzékszerveiben. A következő, amit észrevett, egy lassuló szívverés.
-Anya!-Rohant a földön fekvő nőhöz Maya.
Az anyja vérbenázva feküdt a földön, szinte alig lélegzett. Maya szemei felvillantak és leszorította az anyja hasán lévő szúrt sebet.
-Anya maradj velem.-Sírta el magát.
Remegő kézzel nyúlt a telefonjáért és hívta a mentőket, miközben másik kezével a sebet szorította.

***

Már egy órája a műtőben feküdt az egyetlen családtagja a fiatal kitsunenek. Maya a váróban ült és nézte anyja vérét a kezein és a ruháján. Nem volt semmi ereje, hiába próbált felállni és levegőzni, mintha lábain több mázsás súlyok lettek volna, úgy húzta őt a székekre. A külvilág teljesen lelassult számára, csak onnan tudta, hogy valakik mozognak körülötte, hogy minden alkalommal hideg, kinti szellő csapta meg a sírástól kipirult arcát. Ahányszor az orrán vett levegőt az végigmarta a légcsövét a benne lévő vérszaggal.

Az addig mindig színesben járó, a történtek ellenére is mosolygós lány, most feketébe járt és az egyetlen érzelem, amit érzett a düh volt. Teljesen üres volt, csak a düh mozgatta, hogy kiderítse ki tette ezt az anyjával. Barátait messze elkerülte és minden nemű kontaktot elzárt a külvilágtól. Amikor épp nem suliban ült, az édesanyja kezét szorongatta a kórházi ágya mellett ülve.
Scott egy hét után megelégelte Maya viselkedését és bement a kórházba szerelme után. Maya anyja akkor már magánál volt és a sebe is szépen gyógyult, de Maya, hogy megvédje szeretteit továbbra sem kommunikált velük.
-Scott, ne.-Nézett el a fiúról.
-Maya, megígértem, hogy megvédelek. Nem foglak magadrahagyni.-Próbált a lány szemeibe nézni, de az folyton elfordult.
-Csak veszélyt jelentek rátok!-Könnyezett be a kitsune.
-Mind vállaltuk a veszélyt, azzal, hogy vállaltuk a természetfeletti szabályait.
-Nem, Scott, túl veszélyes vagyok!
-Veszélyes? Maya.-Fogta két keze közé Maya arcát.-Hogy tudnék nélküled élni?
-Miattam sérült meg. Nekem szánták.-Sírta el magát Maya.
-Maya az elmúlt egy hét, maga volt a pokol, az hogy nem láttam a nevetésed, hogy nem hallottam a hangod, hogy nem érinthettelek, hogy nem nézhettem a szemedbe, ho....
-Fogd be és csókolj meg!-Szakította félbe szerelmét egy halvány mosoly kíséretében Maya.
Scott is elmosolyodott és érzekien magához húzta Mayat, majd majd megcsókolta. Maya pontosan tudta, hogy hiányzott neki Scott, de hogy ennyire, azt sose gondolta volna. Már a puszta érintésétől olyan borzongások futottak végig rajta, amiket olyankor érzett, amikor a fiú megcsókolta a nyakát, vagy finoman az ágyba fektette. Belemosolygott a csókjukba, ahogy Scott is, aki ezúttal úgy csókolta Mayat, mintha először csókolta volna meg. Mélyen magábaszívta Maya illatát, kezeit a derekára vezette és úgy szorította magához, hogy Maya érezze, soha többé nem hagyja magára őt, amíg csak élni fog, megvédi majd.