LauraRaeken elkészült a novellád.
Remélem tetszik!😊❤
Jó olvasást!❤

1. Tetszik, amit látsz?
32. Fogd be és csókolj meg!
34. Holnap telihold!
40. Hallgasd a szívverésem! Koncentrálj a hangomra! Koncentrálj rám!

A biztonság.

Egy év, pontosan ennyi idő telt el, mióta Nolan és Laura egy párt alkottak. Az ijesztő az egészben csak az volt, ahogy az egész kezdődött. Mikor megjelent maga a rettegés a város ki utcáira, Nolan is fegyvert ragadt, mégha szerelme természetfeletti is volt. Akkor még nem tudta, mibe kerülhet ez az egész és nem hitte, hogy egyszer Laura lesz a kiosztott "feladata", akit le kellett vadásznia. Miután belátta semmi értelme ennek és megtört ezalatt az egész alatt, Nolan a McCall falkát választotta a vadászok helyett. Mindkét oldal sokat vesztett. Nolan elvesztette barátját, Laura pedig rengeteget szenvedett, ahogy érezte a halált, ami folyton köztük leselkedett a megfelelő pillanatot várva, hogy elragadja egy ártatlan lelkét. Igen, ő is egy volt a halál hírnökei közül, méghozzá egy banshee formájában.

-Miután rájöttem, én segítettem Liaméknek és ott hagytam ezt az egészet. Annyira sajnálom, nem hiszem el, hogy képes voltam belemenni ebbe és megértem, ha többet nem ál....
-Fogd be és csókolj meg!-Szakította félbe a percek óta hebegő fiút Laura.
Bár rengeteg veszekedésbe került az az időszak és jóformán tönkre kellett volna, hogy tegye azt, ami köztük van, csak még szorosabbra fonta kettőjük kapcsolatát.
Ezen a gondolaton Laura elmosolyodott, miközben Nolan autójában ült és mentek a meglepetés helyszínre, amit Nolan az Istenért sem akart elmondani hol van.
-Miért mosolyogsz?-Nézett mosolyogva a lányra a fiatal volt vadász.
-Csak azon agyaltam, mennyire szeretlek.-Fogta meg a váltón lévő kezét Nolannek a banshee.
-Én is szeretlek téged.-Szorította meg Laura kezét Nolan.
Miközben a fiú az útra szegezte a tekintetét, Laura előszeretettel nézte arcát szerelmének. Ahogy a kék szemek megcsillantak, ahányszor tekintetük találkozott, ahogy barnás hajába beletúrt, amikor megcsókolta, ahogy a telt ajkai mindig máshogy tapadtak az ő ajkaira, minden pillanatot ajándéknak tartotta, amit együtt tölthettek.

***

Mikor kiszálltak az autóból, Laura elmosolyodott, ahogy felismerte a helyszínt. Itt csókolta meg először őt Nolan.
Nolan a lány mellé lépett, összefonta ujjait Lauraéival és finoman húzni kezdte a kis tó partjára.
Mikor odaértek, Laura szája tátva maradt.
Nolan gyertyákkal rakta ki a part részt és a takarón, mely szépen le volt terítve, Laura kedvenc ételei voltak kikészítve.
-Tetszik, amit látsz?-Suttogta Laura fülébe Nolan.
-Ez gyönyörű.-Könnyezett be Laura.-Én mért nem vehettem semmit?-Fordult Nolan felé.
-Mert nekem már az is ajándék, hogy veled lehetek.-Csókolta meg finoman.
Csak ők ketten voltak, csendben, nyugalomban, meghitten és ez egész nap tartott. Az ő napjuk. Senki másé.

Ettek, beszélgettek, fürödtek, csókolóztak, azt csináltak, amit csak akartak.
Éjjel Laura aggódva nézett fel az égre, ahogy a hold fényétől ezüst lett a part és az égi test visszatükröződött a vízről.
-Mi a baj?-Karolta át Nolan a lányt.
-Holnap telihold!-Fordult felé.
Jól látszott mennyire félt, hisz ilyenkor a látomások és a rémálmok ezerszer erősebbek voltak és élthűbbek. Laura szeme világoskék lett, mint mindig, amikor félt, vagy a sírás kerülgette, bőre még a hold fénye mellett is sápadt volt.
-Nem lesz semmi baj.-Simította meg Laura arcát Nolan.
-Honann tudod?-Kezdett pánikba átcsapni a félelme a fiatal bansheenek.
-Mert itt vagyok és megvédelek.
-Múltkor sem tudtam irányítani a visításokat, akaratom ellenére bántottalak és meg is ölhettelek volna.-Kapkodta a levegőt Laura.
Keze remegni kezdett, mellkasa olyan szaporán emelkedett és süllyedt, mintha most futott volna legalább egy mérföldet.
-Probálj megnyugodni.-Próbálkozott Nolan.
-Nem megy.-Könnyezett be Laura.
Félt. Félt a rémálmoktól. Félt a látomásoktól. Félt, hogy bántja Nolant, vagy valamelyik barátját. És félt önmagától.
Hogy nem tudott megnyugodni, csak még jobban megijesztette, amit azzal próbált kompenzálni, hogy felállt és oda-vissza járkált.
-Laura!-Lépett be elé Nolan.-Hallgasd a szívverésem!-Tette a mellkasára a lány kezét Nolan.-Koncentrálj a hangomra!-Suttogta, se megemelte Laura arcát.-Koncentrálj rám!-Nézett mélyen a szemébe.
Laura mélyen Nolan kék szemeibe nézett, koncetrált búgó hangjára és egyenletesen verő szívére, amit keze alatt érzett.
-Lélegezz velem.-Mondta a fiú.
Laura tette, amit Nolan mondott. Mélyeket lélegeztek együtt és Nolan minden lélegzetvételnél közelebb hajolt Laurahoz, míg végül Laura már az ajkain érezte szerelme lehelletét. Ettől türelmetlenné vált és magához húzta Nolant, hogy egybeolvadjon a levegő köztük.
Ahogy Nolan visszacsókolt, Laura el is felejtette, hogy másnap telihold lesz, elfelejtette az összes fájdalmat és felelmet, amit addig érzet, csak beleolvadt annak az embernek a karjaiba, akit mindig szeretni fog és sosem akar elveszíteni és aki mellett mindig biztonságban érezte magát.