Meghoztam a novellád, forever_alonba.
Remélem tetszik!😊❤
Jó olvasást!😘❤

22. Mikor rájöttem, hogy mit érzek, rögtön idejöttem.
23. Tudom, hogy késő van, de a történtek után, nem tudtam aludni.
34. Holnap telihold!
36. Soha többé nem engedlek el.

Na végre!

Zoey egy éve költözött Beacon Hillsbe, unokabátyjához, Coreyhoz. Ott volt a Szellemlovasoknál, mikor azok elragadták az embereket, köztük barátjukat, Stilest. Az a rengeteg szenvedés, hogy nem emlékeztek rá, hogy Coreyt is elrabolták, hogy a város majdnem szellem várossá vált, időbe telt kiheverni Zoeynak és amikor időre volt szüksége, mindig ugyan oda ment. A helyi könyvtárba.
Mindig kiválasztott egy könyvet, lekuporodott ugyanabba a sarokba és egész nap olvasott. Ez akkor sem volt másképp.
Elvett egy épp neki tetsző könyvet, majd leült, s olvasni kezdett. Az izgalomtól már rágta a száját, amikor valaki beállt elé, ezzel árnyékot vetve a lapra, amit olvasott.
-Bocsi, alrébb állnál?-Kérdezte, anélkül, hogy felnézett volna a könyvből.
-Bocs, nem vettelek észre.-Kapcsolt a fiú, de nem mozdult.
-Most már észrevettél. Elállnál?-Kérdezte újra, de az elötte álló csak halkan felnevetett.-Most meg mi olyan vicces?-Nézett fel rá, s ekkor gyomrában a lepkék feléledtek.-Brett Talbot.-Ejtette ki nevét, úgy mintha attól félt volna, ha túl hangosan mondja, a fiatal vérfarkas eltűnik.
-Zoey.-Vigyorgott a béta.-Minden alkalommal szebb vagy.-Guggolt le a lánnyal szembe.-Jó ismét látni.
Zoey egy gúnyos vigyor kíséretében bezárta a könyvet, majd feltápászkodott.
-Nem vágyom az újabb szivatásaidra.-Mondta, majd a kasszához indult, hogy fizessen.
Ahányszor találkoztak, Brett mindig csak ugratni tudta a lányt és emiatt Zoey sokszor sérült. Rengetegszer ment haza sírva, mert épp összefutott a fiúval. Rengetegszer töltötte bezárkózva a napot szobájában Brett miatt. Liam, Corey és Mason ezerszer beszéltek már vele, de ez mit sem ért, ha újabb találkozásra került sor.
-Ne légy már ilyen karót nyelt.-Kapta el Zoey csuklóját a béta.
-Te ne légy ilyen felelőtlen és gyerekes!-Rántotta ki kezét a fogásból.-Keress meg, ha valami értelmes dolgot csinálsz, vagy tisztában leszel az érzéseiddel, valamint, hogy milyen fájdalmat tudsz okozni másoknak!-Emelte meg hangját.
Szemébe könnyek gyűltek, s valahogy már a könyv sem érdekelte, lecsapta a kassza pultjára és kirohant a könyvtárból. Brett lefagyva nézte, ahogy Zoey távozik az épületből, miközben keze lassan maga mellé hullt.

Mikor Zoey hazaért, könnyei utat törtek maguknak, amit rögtön meg is bánt, mert unokatestvére mellett, Liam és Mason is a nappaliban tartózkodott.
-Mi történt?-Kérdezte Corey, miközben ölelésébe zárta.
-Brett.-Mondta Corey mellkasába, elvékonyodott hanggal.
Gyűlölte, hogy a fiú ilyen hatással van rá. Sosem sírt fiú miatt és nem értette azokat, akik igen, de mióta találkozott Brett-tel, azóta ő sem tudott parancsolni könnyeinek.
-Mit csinált már megint?-Kérdezte Liam, hangjából düh csengett ki, hiába tisztázták már nézeteltéréseiket Brett-tel.
Mikor Zoey elvált Coreytól, látta, hogy Liam szemei sárgán ragyognak.
-Holnap telihold!-Suttogta magaelé, ahogy emlékeztette magát.-Liam, nyugalom.-Lépett elé.-Semmi komoly, én reagáltam túl.-Mondta, hogy lenyugtassa barátját.-Csak, had legyek egyedül.-Kapkodta tekintetét a három fiú között.
-Menj csak.-Lépett Zoey mellé Mason.-De ha bármi van, szólj kérlek.
-Úgy lesz.-Törölt le egy könnycseppet az arcáról szipogva Zoey, majd bezárkózott a szobájába.
Nem hagyta, hogy a szomorúság újra maga alá gyűrje, így fogta a leghosszabb könyvet, amit talált a szobájában és elkezdte olvasni.
A sírás azonban kimerítette és észre sem vette, mikor merült álomba.

Másnap délután ébredt fel, egy kiadós, békés alvás után, egész boldogan kelt fel.
-Jó reggelt Csipkerózsika.-Hallotta meg azt a hangot, amitől minden alkalommal libabőrös lett.
-Mit keresel itt?-Fordult a fotelben ülő alakhoz.
-Hozzád jöttem.
-Hogy jöttél be?
-Nyitva hagytad az ablakot.-Mosolyodott el a fiú.
-Menj innen!
-Zoey, beszélni szeretnék veled.-Indult a lányhoz.
-Mit akarsz?
-Tudod...-Kezdte Brett, majd megköszörülte a torkát.-Mikor rájöttem, hogy mit érzek, rögtön idejöttem.
-Nem kell az újabb szivatás Brett!-Emelte meg a hangját Zoey.-Nekem ele....-Brett nem hagyta, hogy Zoey befejezze, egy csókkal beléfojtotta a szót.
Zoey majdnem elveszett Brett telt ajkaiban, de nem hagyott a vágynak, düh öntötte el, ellökte magától a bétát, majd egy pofon kíséretében közölte vele:
-Takarodj!
Bretten nem látszott sem megbánás, sem szégyen, sőt, még szomorúság sem. Mintha tudott volna valamit amit Zoey még nem.

***

Miután Brett távozott Zoey szobájából, a lány csak annyit mozgott, amíg lezuhanyzott és rendbe szedte magát. Mégis folyton a csókon járt az esze. Mégérezte a fiú ajkát a sajátján, még hallotta Brett nyugtató hangját és bár akkor úgy érezte jogos a pofon mégis lelkiismeret furdalással küzdött. Órák óta csak forgolódott és amilyen könnyen elaludt előző nap, annyira nem bírt akkor.
Ránézett az órájára. Éjjel tizenegy. Nem tudta van e értelme, de mégis rászedte magát és elindult Brették házához.

Mikor ott állt, csak egy ajtó választotta el szerelmétől. Megemelte kezét, hogy kopogjon, de akkor az ajtó magától kinyílt és szembe találta magát Brett önelégült mosolyával.
-Na végre!-Támaszkodott a vérfarkas az ajtó félfának.
Zoey, mintha meg sem hallotta volna Brett előbbi kijelentését, a fiú szemébe nézett és azt mondta:
-Tudom, hogy késő van, de a történtek után, nem bírtam aludni.
-Mondanám, hogy sajnálom a csókot-lépett közelebb Zoeyhoz Brett.-De akkor hazudnék. És én nem szeretek hazudni.-Tette kezét Zoey arcára.
-Nem szeretem, ha hazudnak nekem.-Mosolyodott el Zoey.
-Az jó, mert.-Csókolta meg Zoeyt Brett.-Soha többé nem engedlek el!-Mondta, mikor elváltak, majd újra megcsókolta.
Elvesztek egymás karjaiban, ott az ajtóban, miközben a telihold fénye ezüstre festette a házat, az utcát és őket.