Tudom, hogy rég volt rész és nagyon sajnálom, csak elég sok minden összejött most. De visszatértem és elhoztam nektek brandeis12 Derekes novelláját.
Remélem tetszik!😘
Jó olvasást!😘❤

12. Ennél nagyobb őrültséget még nem hallottam.
32. Fogd be és csókolj meg!
39. Mi az kergettek?

Jó tevő?

Halál lista. Jó tevő. Ártatlan életek. Bérgyilkosok.
Az elmúlt egy hétben ezek a szavak írták le a Beacon Hills utcáin lévő káoszt, félelmet és rettegést. Még a suliban lévő diákok is képesek voltak legyilkolni a saját kortátrsaikat, csakmert egy Jó tevő néven ismert idegen valaki kellő pénzért felbérelte őket. Auróra nem hitt ebben, számára ez túl erőltetett volt, amit a többiek tudtára is adott pár napja Derekéknél.
-Nézzétek, Lydia jegyzetei nem emberiek.-Magyarázta Stiles.-Mikor megtaláltuk a számítógépet, ugyanezek voltak rajta és Lydia megfejtette az egyiket. A természetfelettiek listája volt rajta, itt Beacon Hillsben, a szám pedig mellette, hogy mennyit ér, ha megölik.
Auróra kezébe vette a kinyomtatott papírokat, melyeken megtalálta saját nevét is, mellette pedig az összeget.
-Tehát, ha engem valaki megöl, nyolc milliót kap? Mért érne egy egyszerű béta nyolc milliót?-Nézett fel Stilesra.
-Erről a Jó tevőt kérdezd.
-Nézzétek! Én értem, hogy most kísértetiesen sok a természetfelettiek elhalálozása, de.....-Elharapta a mondatot.
-De?-Nézett fel rá eperszőke barátnője.
-Ennél nagyobb őrültséget még nem hallottam!-Dobta a lapokat az asztalra.
-Azt mondod őrültség? A kanima, a darach, az alfa falka, az onik és a nogitsune után?-Húzta fel a szemöldökét Derek.
-Nem tudom hogy vagytok vele, de ez már akkor is túl sok!
-Emberi vér áldozatokat mutattak be egy fának!-Kalimpált a kezeivel Stiles.-Komolyan ez a sok neked?
-Nézd.-Fogta meg Auróra kezét Derek.-Tudom, hogy ez most sok, meg ijesztő, de be kell látnod, hogy a jelek szinte nyilvánvalóak és egyértelműek.
-És egy banshee fejtette meg őket!-Emelte fel ujját Stiles.
Auróra elgondolkozott és elveszett szerelme szemeiben.
-Akkor is sok!-Húzta el kezét, majd kiszaladt az ajtón.

Ahogy rohant hazafelé, a hold fénytől ezüstre festett utcán, minden kihalt volt. A redőnyök minden házon le voltak húzva az utcán egy lélek sem volt. Auróra megszaporázta lépteit. Mióta ez az egész tartott a városban, mióta majdnem elvesztette Dereket, mert Kate gyerekké változtatta, minden nap imádkozott, hogy a szülei olyan helyen legyenek, ahol nem fenyegeti őket veszély a bérgyilkosok által.

Mikor beesett az ajtón, az órára pillantott. Tizenegy óra volt. A fél órás sétát a tempója ellenére sikerült egy órásra bővítenie.
Lelkiismeret furdalása volt, amiért így leszólta barátait, de a félelem felül uralkodott rajta azokban a percekben és a tudat, hogy Derek valamiért gyengül csak még jobban megrémítette. Ledobta magát a nappaliban és csak meredt maga elé. A tudat, hogy elveszítheti Dereket, a barátait és a családját, fojtogatta és görcsbe rántotta a gyomrát.
Amikor Scott és Braeden kihozták a megfiatalított Dereket a templomból, aki nem emlékezett Aurórára és arra, ami két hónapja tart köztük, a béta majdnem teljesem összetört.
Léptek hangja jutatták eszébe a lánnyal, hogy az már a múlt és most ez a valóság.
-Ki az?-Kapta oda a fejét.
A sötétben csak egy árnyat látott, kezében valami ezüst csillogott az ablakon beszűrődő hold fényben. Nem kellett sok idő, hogy Auróra rájöjjön mi is az valójában. Az alak felemelte a lőfegyvert, majd Aurórára célzott vele. Az áldozaton először pánik, majd düh jelent meg. Felvillantotta aranysárga szemeit, karmait kicsapta, de mikor támadásba lendült volna, a feje mellett elsüvítő golyó hatására összehúzta magát. Amikor a támadója újra tüzelt, Auróra az ajtó felé vette az irányt.
-Kifelé tart!-Kiabálta az alakhoz tartozó ismerős hang.
Mikor Auróra kilépett a házból, egy kisebb termetű női alak egy erős ütést mért a fejére, de Auróra elhajolt, így a fájdalom a nyakába hasított, amitől a földre esett. Akarata ellenére is felnyögött, miközben kúszott tovább a földön.
-Nem-nem kislány, még nem végeztünk.-Rugott a földön fekvőbe a női támadó.
Hajánál fogva felhúzta Aurórát a földről. A bétában csak a düh pumpált addigra, s könyökével ellenfele gyomrába talált, majd felpattant a földről és elkezdett futni ahhoz az emberhez, akiről tudta, bármikor számíthat rá.

-Mi az kergettek?-Nyitott neki ajtót Derek, de mikor meglátta Auróra nyakán a lila foltot, elkomolyodott.-Ki bántott?
-Nem tudom. Ismerősek voltak, de nem láttam az arcukat.
Auróra nem tudta, hogy a düh, a döbbenet, a lelkiismeret furdalás, vagy félelem, esetleg a sokk jött ki rajta, vagy egyszerre az egész, de elsírta magát. Derek az ölelésébe vonta szerelmét és nyugtatólag simogatta a hátát.
-Annyira sajnálom Derek! Sajnálom, hogy nem hittem nektek, hogy úgy viselkedtem, hogy elvigarzottam és....
-Fogd be és csókolj meg!-Szakította félbe Aurórát a volt alfa.
Auróra lassan felnézett és ugyanúgy elveszett azokban a kék szemekben, mint az első alkalommal. Halványan elmosolyodott, majd lábujjhegyre állt, hogy felérje a férfit. Ajkaik találkoztak, s Auróra könnyeit mintha elzárták volna. Derek férfias illata, s hogy a béta olyan kicsi volt karjaiban, hogy szinte eltűnt bennük, nyugtatólag hatott a lányra. Csókuk egyre hevesebb lett és egyre tökéletesebb. Olyan hatással voltak egymásra, mint soha senki és ezt soha, semmi és senki nem tudta megváltoztatni.