Íme egy novella Heni0925 számára. Istenem, remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!❤❤😘😘

18. Takarodj a házamból!

24. Ha nem nyitod ki az ajtót, rádtöröm.

30. Szeretlek te tökfej!

40. Hallgasd a szívverésem! Koncentrálj a hangomra! Koncentrálj rám!

A pokol angyala

Azt mondják, hogy a pokol ura az ördög, egy bukott angyal és az angyalokat, ragyogó fény veszi körül és meseszépek és, hogy ez a kettő üti egymást, Sophie esete más volt, mert beleszeretett, a pokol angyalába, akinek gyémánt kék szemei vannak, ördögi mosolya és olyan haj, amibe minden csóknál újabb élmény beletúrni.
-Sophie! Itt vagy?-Kérdezte Stiles a lányt, ezzel kizökkentve gondolatmenetéből.
-Igen, csak agyaltam.-Válaszolta zavartan a lány és elkapta tekintetét a többiekről.
-Rajta?-Kérdezte finoman Lydia.
-Igen.-Válaszolta Sophie, de nem tudta, hogy folytatni.

Amikor a suliba jött, nem voltak ismerősei, vagy barátai, az első ember, aki szóbaállt vele, az ő volt, de miután Stiles és Scott figyelmeztették és fény derült a falka titkára a lány előtt, nem bírt a fiúra nézni. Sophie nem tudta felfogni, hogy hogy ölhette meg a saját hugát és hogy bánthatta Scotték falkáját, ugyanakkor ott volt az az oldala, amit a lány előtt és a Szellemlovasoknál mutatott. Túl sok volt a kérdőjel és túl sok tény volt, és a legtöbb, Theo ellen, valamint az sem segített a fiú hírnevén, hogy mielőtt lelépett, találtak egy holttestet a fiú lakásán, karom és harapás nyomokkal a testén. Sophie irtó dühös volt és szomorú egyben, aggódott a fiúért, de közben utálta, rettegett, hogy a fiú ölte meg azt az embert, márpedig a bizonyítékok arra utaltak.

-Sophie, semmi nem biztos, lehet, hogy.....
-Minden bizonyíték arra utal, hogy Theo egy rohadt szemétláda, egy rohadt gyilkos!-Szakította félbe Liamet Sophie.-Ne haragudj, csak...
-Semmi baj.-Simította meg a lány karját Liam.
-Azt hiszem, jobb, ha megyek.-Mondta a lány, majd az ajtó felé vette az irányt.-Sziasztok!-Köszönt el, mielőtt kilépett Scotték házából.
Nem lakott messze Scottéktól, de most mégis, a tizenöt perces útból, félórásat csinált.
Mikor belépett a házukba, egy izmos alkatú, fiatal fiú alakja rajzolódott ki előtte.
-A rohadt szemétláda és a rohadt gyilkos egy kicsit fájt.-Fordult meg egy féloldalas mosollyal a fiú, mire a lány csak annyit felelt.
-Takarodj a házamból! Most!
-So....
-Theo! Tűnj innen és többet ne is lássalak!-Szakította félbe a fiút és remegő lábakkal, elindult felé, majd kitolta a házból és rázárta az ajtót.

Sophie egész éjjel forgolódott és nem bírta feldolgozni, hogy Theo visszatért, egy percet sem aludt, csak a fiúra tudott gondolni.

***

Másnap reggel, fekete karikákkal a szeme alatt, kelt ki az ágyból, feldobott magára egy kis korrektort, hogy nagyjából eltűntesse a karikákat és igyekezett nem kimutatni, hogy mit érez. A suliban, persze a többiek kiszúrták, hogy valami nem oké és, ahogy Theo belépett a suli ajtaján, mindent megértettek.
-Te tudtad?-Kérdezte Stiles, egy aggódó pillantást vetve a lányra.
-Tegnap este megjelent a házunkban, mindent hallott, amit Scottéknál mondtunk és.....
-Mért nem szóltál?-Lépett a lány mellé Scott.
-Az éjszaka közepén, fel kellett volna hívnom titeket, hogy hé, Srácok képzeljétek, Theo.....
-Mi van Theoval?-Tette a lány vállára a kezét Theo, mire Malia egy morgást hallatott.-Sziasztok Srácok!-Intett mosolyogva a többieknek a fiú.
-Majd szünetben találkozunk, mennem kell órára.-Rázta le a fiú kezét magáról Sophie, majd elsietett, minnél messzebre Theotól.

Sophie egész órán, halálra unta magát, mivel minden feladatot, amit a tanár kiosztott, ő azonnal elvégezte és még előre is dolgozott, hogy ne legyen sok feladata. Mivel mindent előre megcsinált, csak ült és nézett ki a fején, amikor üzenetet kapott:
Sophie, hallgass meg! Kérlek!-Írta Theo a lánynak, aki szemforgatva eltette a telefonját és igyekezett nem foglalkozni a folyamatos üzenet áradatokra.
Nemsokára kicsöngettek, a lány felpattant a helyéről és kiviharzott a teremből, gyorsan kicserélte a szekrényében a cuccait és beült a biosz órájára, de arra nem emlélezett, hogy bioszon Theo is ott van. Mikor a fiú leült mellé, igyekezett tudomást sem venni róla, de Theo nem hagyta annyiban.
-Megtennéd, hogy meghallgatsz? Nem én....
-Nem vagyok rád kíváncsi!-Szakította félbe a fiút Sophie és felállt, hogy elüljön mellőle, de bejött az Edző.
-Üljön vissza a helyére kishölgy!-Szólt rá a lányra, így Sophie duzzogva visszaült.
-Látod, még a sors sem akarja, hogy elhagyj!-Mondta Theo és megfogta a lány kezét.
-Ne merj hozzám érni!-Tartotta magát a lány, de belül remegett.
Ahogy a fiú keze hozzáért Sophie-éhoz, a lányon egy borzongás futott végig és hihetetlen akaraterő kellett, hogy a lány ne sírja el magát.

Miután túlélte a napot, igyekezett nem összefutni Theoval, vagy a falkával. Nem vágyott másra, csak hazamenni és sírni, bezárkózva a szobájába, egyedül. Nem lakott messze a sulitól, ezért igyekezett futva megtenni a távot, de a házuk előtti sarkon, valaki elkapta a derekát és felkapta a földről.
-Eressz el!-Kalimpált a lány, ekkor már könnyes szemekkel.
-Sophie, hallgass meg.-Suttogta a fülébe Theo, miközben átölelte.
-Engedj el és talán meghallgatlak!-Mondta a lány, visszanyelve a könnyeit.
A fiú elengedte a lányt, de megfogta a kezét, hogy ne meneküljön el és, hogy kimutassa, szereti őt.
-Sophie, nem tudom, mit mondtak, de nem én öltem meg azt az embert, esküszöm.
-Komolyan azt akarod, hogy elhiggyem neked?-Kérdezte a lány és nem mert a fiúra nézni, hogy nehogy elsírja magát.
-Miattad nem....
-Ne gyere ezzel! Azt akarod, hogy higgyek neked, azokután, hogy leléptél, egy holttestet találtak a házadban! És te azt várod, hogy elhiggyem?!-Kérdezte, ekkor már sírva, elrohant a házuk felé.
Amikor belépett az ajtaján, azt magárazárta, lekuporodott az ajtó elé és sírt. Nem bírta tovább, túl sok volt neki ez az egész, a holttest Theo házában, Theo eltűnése, majd most varázslatos feltűnése.
-Sophie! Nyitsd ki az ajtót! Kérlek!-Ütötte az ajtót Theo kintről.
-Tűnj innen Theo!
-Sophie! Ha nem nyitod ki az ajtót, rádtöröm!
-Csak szállj ki az életemből!
-De szeretlek! Sophie! Hallgass meg!
-Már hallottalak, takarodj innen!-Mondta a lány és még jobban kezdett sírni.
-Nem hagylak itt!-Mondta a fiú és lekuporodott az ajtó túloldalára és kicsordult egy könnycseppe.

Már sötétedett, amikor a lány felriadt álmából, hogy valaki megpróbál bejönni a házba.
-Kicsim, beengedsz?-Kérdezte a lány anyja.
-Persze anya. Bocsánat!-Kelt fel az ajtó elöl a lány.
-Direkt nem engedted be a barátodat a házba?-Kérdezte Sophie anyja, miközben belépett, Theoval az oldalán a házba.
-Ő nem a barátom!-Vágta rá Sophie, majd a lépcső felé fordult.-Most pedig, ha nem haragszotok, felmegyek tanulni.-Indult el felfelé.
-Azért mondtad, hogy nem vagyok a barátod, mert több vagyok annál?-Lépett be egy félmosoly kíséretében Theo a szobába.
-Te semmi nem vagy nekem!-Vágta rá a lány.
-Azt mondod?-Kérdezte a fiú, majd amikor a lány megfordult és válaszra nyitotta volna a száját, megcsókolta.
Sophienak fel sem tűnt, hogy visszacsókolt, amíg Theo bele nem mosolygott a csókba.
-Gyűlöllek!-Pofozta fel a fiút Sophie.
-Dehogy gyűlölsz.
A lány, már épp válaszra nyitotta a száját, amikor észrevette, hogy Theo vérzik és ekkor, a fiú lábai összerogytak és a lány karjaiba zuhant.
-Theo, maradj velem!-Szólt, a lány és lefektette az ágyra.-Maradj velem! Maradj velem!
Sophie levette Theoról a pólót és rátette kezét az oldalán lévő karmolásra, amiből folyt a vér.
-Kicsim, elmentem!-Szólt fel az anyja, majd egy ajtócspódás hangja hallatszódott fel.
-Scott! Fel kell hívnom Scottot!
-Sophie! Nyugalom!-Mondta elhaló hangon a fiú, miközben a lány arcához nyúlt.
-Fogd be!-Förmedt rá a lány, miközben tárcsázta a számot.
-Halo! Sophie?
-Scott! Gyertek! Kérlek! Baj van! Segítség kell!-Csak ezeket tudta kinyögni, majd kinyomta a telefont.
-S....-Kezdte Theo, de a hangja elcsuklott és szemei lecsukódtak.
-Maradj velem! Hallgasd a szívverésem! Koncentrálj a hangomra! Koncentrálj rám! Ne merészelj meghalni!-Mondta Sophie, remegő hangon, miközben leszorította a sebet, Theo oldalán.

Pár perc múlva, megjöttek Scotték, felrohantak a szobába, felkapták Theot és bevitték az állat klinikára.
-Haza vigyünk?-Kérdezte Stiles.
-Nem hagyom itt. Menjetek csak.-Válaszolta a lány, majd megfogta az asztalon fekvő fiú kezét.

***

-Gyűlölsz mi?-Morogta egy hang az alvó Sophie fülébe.
-Theo!-Pattantak ki a lány szemei és a fiúra vetette magát.
-Igen. Jól vagyok!
-Ha mégegyszer így rám hozod a frászt, én kinyírlak!-Mondta a lány, mire Theoból, egy nevetés fakadt ki.
-Szeretlek, te tökfej!-Mondta, majd megcsókolta a lányt, aki beletúrt a fiú hajába és hevesebben csókolta, mint eddig bármikor.