Egy újabb novella SzkelyBoglrka-nak címezve, remélem tetszeni fog!😘

Öltöző és szerelem

-Brett, Brett, Brett! Jesszusom Hannah!-Szólt rá a lányra Stiles.-Gyere el a mai meccsre és beszélj vele.
-Stiles, egyszer láttam és nem mertem beszélni vele, szerintem azt se tudja, hogy élek.
-Hannah, ha más nem, de azért, mert vérpréri vagy, tudja kivagy.-Próbált a lányra hatni Scott is.
-De....
-Nincs semmi de! Ha meg sem próbálsz beszélni vele, akkor sosem tudod meg, hogy mit érez.-Szólt rá Stiles.-Gyere el a meccsre!-Mondta Stiles, miközben elkezdett hátrálni Scott-tal.
-Mindenképp mentem volna szurkolni!-Szólt utánuk a lány, full vörösen.
-El is vártam!-Lépett a lány mellé Liam.
-Jesszusom Liam! Megijesztettél!
-Bocsánat! De igazuk van Scottéknak. Gyere el a meccsre, a többiek is ott lesznek. Gyere el és beszélj vele.-Mondta a fiú, majd megölelte Hannahat és elsétált.

***

Elérkezett az este és Hannah épp vette volna fel a kabátját, amikor elkezdtek dudálni a házuk előtt. Kilépett az ajtón és Lydia és Malia várták a kocsiban.
-Nem kellett volna értem jönni.-Mondta a lány, amikor beszállt a kocsiba.
-

Féltünk, hogy nem akarsz majd jönni, nehogy beszélned kelljen Brett-tel.-Nézett a lányra a visszapillantótükörből Lydia.
-Semmi értelme! Azt se tudja, hogy létezem.-Válaszolta Hannah és zavarában elkezdte birizgálni a haját.
-Ezért kell ma beszélned vele!-Mondta Malia és Hannah, inkább rájuk hagyta, nem akart belemenni egy újabb vitába, Brettről.
Egész úton, nem szólt senki semmit, majd ez így ment addig, amíg le nem ültek a lelátóra.
-Kinek szurkolsz Hannah?-Nézett mosolyogva Lydia a lányra.
-Természetesen a sulinknak!-Mondta mosolyogva Hannah.
-Jolvan, de megértjük, ha nem.-Mondta röhögve Malia és megölelte a lányt.
A meccs alatt Hannahnak koncentrálnia kellett, hogy ne visítsa el magát, ha Brett gólt lőtt és, hogy ne szisszenjen fel, ha Brettet fellökték. Az egyik gólnál, amit Brett lőtt, örömében levette a sisakját és dobott egy csókot Hannah irányába.
-Ezt neked küldte!-Nézett fel az egy sorral lejjebbi Mason a lányra.
-Ah! Biztos, valakinek felettem!-Fordult körbe Hannah, de senki nem állt körülötte, akinek küldehette volna a csókot.
-Hát, biztos, hogy nem!-Mondta Lydia mosolyogva.
A meccsen nyert a Beacon Hillsi suli és mindenki ünnepelt, Lydia és Malia eltűntek Masonnel és Scottékkal és Hannah kapott egy üzenetet Scott-tól.
Gyere az öltözőhöz, ott várunk! Állt az üzenetben, így Hannah átverekedte magát, az ünneplő tömegen és hátra ment az öltözőkhöz, de ott nem volt senki, az őltöző pedig tök üres volt.
-Scott? Stiles? Malia? Lydia? Itt vagytok?-Sétált be az öltözőbe Hannah, de, ahogy belépett, az ajtó nagy kattanással bezárult.-Hé! Srácok ez nem vicces!-Próbálta kinyitni az ajtót Hannah, de nem sikerült.
-Van valami baj?-Lépett ki az egyik szekrény mögül Brett félmesztelenül, amitől Hannah érezte, hogy teljesen zavarba jön és elpirul.
-Sajnálom én nem akrtalak....
-Nincs gáz Hannah.-Mondta Brett és odalépett Hannahhoz, majd szembefordult vele.
-Tudod a nevem?
-Hogyne tudnám egy ilyen szép lány nevét?!-Mondta Brett és még mindig nem vette fel a pólóját.
-Te jó ég!-Mondta Hannah, ahogy végig mérte a fiút.-Nem akarlak zavarni...ohm...segítenél kijutni innen?-Kérdezte zavartan a lány és elindult az ajtó felé, de Brett elkapta a kezét, visszafordította és átkarolta a lány derekát.
-Nézd, nem tudom, hogy vagy vele, de én az első perctől, hogy megláttalak csak rád tudok gondolni.
-Komolyan?
-Halálosan!-Válaszolta a fiú és kisimított egy tincset Hannah arcából.
-Dehát, alig isme......-Brett nem hagyta, hogy Hannah befejezze, mert szenvedélyesen ráhelyezte ajkait a lányéra.
Hannah testét bizsergés töltötte el és egy kellemes borzongás futott végig rajta. Percek, vagy órák teltek el a csók alatt. Egyre szenvedélyesebben és hevesebben csókolóztak, egyre jobban szorították magukhoz a másikat. Amikor elváltak egymástól, alig kaptak levegőt.
-Ismerlek, hidd el!-Mondta, majd elmosolyodott.-És tetszenek a ragyogó sárga szemeid!
-Nekem is a tieid!-Válaszolta a lány, majd becsukta a szemeit, megrázta a fejét és amikor kinyitotta a rendes szemeivel nézett rá.
Az ajtó kattanva kinyílt és beviharzott egy csomó örjöngő Lacrosseos fiú.
-Azt hiszem, jobb, ha megyek!-Mondta csalódottan Hannah és elindult kifele az öltözőből.
Amíg kereste a többieket, próbált magára mosolyt erőltetni.
-Hihetetlenek vagytok!-Mondta mosolyogva, amikor meglátta a többieket, önelégelt mosollyal.
-Büszkék vagyunk rád!-Mondták és megölelték a lányt.
-Gyere velünk ünnepelni.-Kérte a lányt Lydia.
-Ne haragudjatok, de most nincs kedvem, de köszönöm.
-Biztos?-Nézett szomorúan a lányra Hayden.
-Igen, majd hazasétálok! Sziasztok!-Mondta és elindult kifelé a suliból, majd haza.
Körülbelül tizenöt perc múlva Hannah hazaért, felment a szobájába és csak feküdt az ágyon, gondolatban újraélte az öltözőben történteket és hálát adott az égnek, hogy nincsenek otthon a szülei. Csak feküdt és és azon gondolkozott, hogy mért csak annyi idejük volt együtt. Fogalma sem volt róla, hogy mennyi ideje fekszik ott. Az elmélkedését egy kő zavarta meg, ami az ablakának ütődött. Felkelt az ágyból és várta, mi jön. Még egy kő, még egy és mégy egy. Hannah nagy nehezen kikelt az ágyból és odament az ablakához, kinyitotta és meglátta őt. Kinyitotta az ablakot és így szólt.
-Jöjjön be a házba, ha nem akarja, hogy kihívjam a rendörséget.-Mondta mosolyogva, mire Brett is elmosolyodott és csak annyit mondott.
-Mennék, de sajnos az ajtó zárva van, én pedig elhagytam a kulcsaimat.
Erre Hannah elmosolyodott és kiugrott az ablakon, egyenesen Brett karjaiba.
-Mit keresel itt?
-Hiányoztál.-Válaszolta mosolyogva a fiú.
-Most, hogy itt kiugrottam, bejössz hozzám?
-Ezt az ajánlatot ki nem hagynám.-Mondta a fiú és felugrott az ablakon keresztül a lány szobájába.
-Nem nagy szoba, de mindig ide menekülök, ha épp nem Stilesékkal vagyok. Anyáék csak vasárnap jönnek, mert üzleti útra mentek.-Magyarázta a lány, amikor Brett letette.
-Nekem tetszik a szobád.-Mondta Brett és gyöngéden megcsókolta.-Csak nekem van melegem?-Nézett kacéran a lányra, aki rögtön vette a lapot.
-Nem, szerintem is meleg van.-Mondta és finoman levette a fiú pólóját.
-Tudod, nem ér, hogy te már láttál póló nélkül, én meg nem.-Mondta és óvatosan lehúzta a lányról a pólót.
Az este további részében, csak feküdtek, egymásba gabalyodva és csak beszélgettek, miközben Hannah simogatta Brett hasát, ő pedig Hannah hajával babrált.