Kiss_Kata elkészült a Stilesos novellád.
Remélem tetszik!❤
Jó olvasást!😘

3. Együtt megoldjuk.
15. Nem akarlak bántani!
23. Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem bírtam aludni.

Barátság extrákkal vagy Szerelem?

Kate hálát adott, hogy Shawn Mendes dalrafakadt a telefonjából, így őt felkeltve újabb rémálmaiból, melyek akkor kezdődtek, mikor az az óriási vihar tombolt a városban.
-Új nap, új lehetőség!-Nézte a plafont, miután kinyomta az ébresztőjét.-Na gyerünk!-Támaszkodott fel ágyából.
Miközben elindult a ruhás szekrényéhez, még kinyújtózott, apró morgás kíséretében, ásított egyet, majd kinézve az ablakon, eldöntötte, hogy mit vegyen fel. Egy A-vonalú halvány rózsaszínű szoknya mellett és egy fehér ing mellett döntött. Elment megmosakodni, majd fogatmosott, megcsinálta a haját, feltett egy enyhe rózsaszín sminket, végül elkezdett öltözködni.
Már az utolsó simításokat végezte, mégegyszer beletúrt hajába, hogy felborzolja azt, betűrte ingét a szoknyába, amikor a nap hírtelen eltűnt és a hold vette fel a helyét, a szoba sötétben úszott. Kate tekintete a tükörben a szekrényére kúszott, ami hevesen dölöngélt, mintha valami ki akarna törni belőle.
-Ez csak álom!-Remegett meg a hangja.-Ez csak álom!-Mondta újra.
Kaparászást hallott az ágya alól, miközben a szekrénye továbbra is felborulni kívánt, aztán megszólalt egy gépies hang a tükörből.
-Javul az állapota!-Mondta a hang, mire a szekrény kinyílt és egy robot szerű kéz nyúlt ki belőle.
Kate a könnyeivel küzdve fordult a szekrénye felé.
-Ez csak álom!-Remegett meg mindkét térde.-Ez nem a valóság!
-Javul az állapota!-Szólalt meg újra az a rekedt, mély, hátborzongató hang és elkezdett kimászni a szekrényből egy maszkos alak.
-Javul az állapota!-Mászott ki az ágy alól is egy másik.
-Ez! Nem! A! Valóság!-A szavakat egyesével ejtette ki, mintha ettől meggyőzőbbek lennének.
Ajkai remegtek, teste reszketett, szemében könnyek csillogtak. A három maszkos alak orvosra emlékeztette őt. Körbeállták és nem volt menekvés. Aki szemben állt Kate-tel, elővett egy tűt, ami abban a helyzetben óriásinak tűnt, majd Kate nyakához illesztette. Mielőtt belenyomta volna rendesen a tűt Kate nyakába, megszólalt a jól ismert Jeep dudája, mire a maszkosok eltűntek és a szobában ismét fellépett a világosság. Kate száját elhagyta egy remegő, mély sóhaj, lerázta a kezét, visszanyelte könnyeit, majd fogta a táskáját, felvette magassarkúját és elindult kifelé.

-Jó reggelt a világ legszebb lányának!-Mosolyodott el Kate legjobb barátja a sofőr ülésen.
Barát? Annál sokkal több volt.
Báty? Nem voltak ilyen szimplák a dolgok.
Szerető? Ott messze még nem tartottak.
Flört, barátság enyhe extrákkal. A többiek ezeket a szavakat használták.
-Jó reggelt a világ legjobb fiújának!-Mosolyodott el Kate is.
-Te sírtál?-Váltott aggódóvá a fiú hangja és tekintete is.
-Nem, dehogy, csak ásítottam.-Kamuzta Kate, miközben próbálta megtartani mosolyát, de barátja csak méregette arcát.-Komolyan Stiles, jól vagyok.
-Nehéz elhinnem úgy, hogy még a reggeli puszimat sem kaptam meg.
Kate lágyan felnevetett, majd idahajolt Stileshoz és nyomott egy apró csókot az arcára, végül tartotta arcát, hogy ő is megkapja sajátját. Stiles elmosolyodott, majd egy határozott, mégis finom csókot lehelt Kate arcára.
Kiskoruk óta ismerték egymást és barátok voltak, jobban ismerték egymást, mint bárki mást, Kate mégsem merte elmondani neki, hogy mi van vele mostanság, így is volt épp elég problémájuk anélkül is, például az óriási mutáns természetfeletti, aki Scottra támadt egy hete.
Kate homlokát az üvegnek döntötte és csak bámult kifelé, miközben próbálta feledni a rémálmát és azokat az alakokat.

-Mondd, minden rendben?-Kérdezte Stiles, mikor leparkoltak a sulinál.-Egész úton egy szót sem szóltál.
-Persze, csak a fáradtság.-Mosolyodott el, majd kiszállt a Jeepből.
-Sziasztok!-Állt a jármű előtt Scott.
-Szia!-Ölelte meg az alfát Kate.
-Na jó! Ezt nézzétek mit találtam!-Kezdte el Stiles.
-Csak nem Theoról?-Jelent meg Malia.
-Nem! Azaz de!-Vett elő lapokat.
-Stiles, megbeszéltük már, nincs semmi gyanús benne!-Lépett Kate mellé Lydia, miközben megölelte a lányt.
-Komolyan, szerintetek kicsit sem gyanús, hogy csakúgy feltűnik vérfarkasként?
-Nincs!-Vágták rá egyszerre, miközben Kira is csatlakozott hozzájuk.
-Kate!-Vezette oldala mellé csalódottan a karjait Stiles.
-Sajnálom Stiles, de nem kéne tartanunk mindenkitől, aki "új"-ként jönnek a városba, vagy a környezetünkbe.-Nézett a mogyoró barna szempárba Kate.
-Jó, nem kell hinnetek nekem, de biztos, hogy valami nem stimmel vele!-Hadonászott Stiles.
-Sajnálom.-Vonta meg vállát Kate, majd elindult befelé.

-Nem igazán bízik bennem, igaz?-Támaszkodott a szekrénynek Theo, Kate mellett.
-Nem, de nézd el neki, elég bizalmatlan.-Vette ki az első órai könyveit Kate a szekrényéből.
-Érthető, elég sok mindenen mentetek keresztül, ahhoz, hogy meglegyen az oka a bizalmatlanságra.-Mosolyodott el halványan Theo.
-Túl megértő vagy.-Nézett Theo szemébe Kate.
-Ilyen vagyok.-Hajolt közelebb Katehez.
Kate elveszett azokban a szemekben és akarata ellenére is elmosolyodott, mikor megint hallani kezdte azokat a hangokat.
-Javul az állapota!
-Ne haragudj, de most mennem kell!-Kezdett pánikolni Kate, majd elrohant.

***

Csütörtökre eltűntek Kate rémálmai és kezdett megnyugodni, amikor a könyvtár sarkában, a saját búvóhelyeként tartogatott zugában kuporgott és olvasott.
Előző este vérezni kezdett az orra zuhanyzás közben, ám nem vér folyt orrából, hanem ezüst, higanynak megfelelő anyag. Rettenetesen megrémült, de próbált higgadt maradni és továbbra sem emlegetni senkinek ezeket, miután Tracy, Josh és Corey is életétvesztette ugyanilyen tünetek után.
Olvasás közben valami rácsöppent a könyvre, mire Kate orrához kapott, ahonnan megint folyt a higany. A könyvtár sötétbe borult, a robot szerű hangok megint hallatták magukat.
-Bukás!-Hallotta meg megint a maszkosok hangját, mire felpattant és rohanni kezdett.
Szemei sárgán felvillantak, karmai kinőttek. Kihasználva természetfeletti képességeit szaladt ki a könyvtárból, miközben a higany egyre erősebben folyt az orrából. Hiába volt kiméra, hiába lett természetfeletti, mit sem ért azok ellen, akik rávadásztak, egyik üldözője a semmiből került elő, miközben a másik kettő hevesen tartottak felé. A legmagasabb doktor a magasba emelte a botját, melynek végén penge éktelenkedett, majd lesújtott s Kate nyögve zuhant a földre. Mire az ifjiú kiméra földetért, szíve nem dobbant többet és a fény kihunyt szeméből.

A maszkosok ahogy jöttek, úgy tűntek el a semmibe.
Az újabb fény, amely megvilágította a lány testét nem volt más mint a Pokolkutyából jövő lángok. Finoman emelte meg Kate holttestét, majd cipelte a Nemetonhoz, ahol ott feküdt Josh, Corey és Tracy élettelen teste a többi elhunyt kiméra teste mellett.

***

Theo leleplezte magát a McCall falka előtt és nem elég, hogy Stiles majdnem elvesztette az apját és barátját, de Kate halála miatt teljesen megroppant.

Levegőért kapva tértek magukhoz, a Nemeton gyökerein, miután Theo Lydia emlékein keresztül eltalált oda és beléjük fecskendezte a Rém Doktoroktól szerzett szert.
-Mi ez az egész?-Kérdezte rémülten Hayden.
-Ki vagy te?-Tette fel kérdését Tracy is.
-Az alfátok!-Válaszolta erőszakosan Theo.-És ti mind, mind hozzám tartoztok!-Mutatott végig a halálból visszahozott fiatalokon, majd hátrahagyva az eperszőke lányt, elindult búvóhelyükre.
Kate összezavarodottan követte a kimérákat. Ő sem tudta miért teszi, amit tesz, de abban a pillanatban úgy érezte Theo az egyetlen, aki segíthet neki és, akire számíthat.

-Kizárt!-Tiltakozott Kate, mikor Theo közölte, holnaptól vissza kell menniük az iskolába, mintha mi sem történt volna.
-Márpedig kénytelen leszel!-Lépett felé Theo, mire Kate összerezdülve lépett el tőle.
-Nem akarlak bántani!-Váltott nyájas hangra a kimérák alfája.
-Akkor ne kelljen visszamennem!-Nézett könnyeivel küzdve Theo szemébe Kate.
-Csak próbáld meg, ígérem mindenben segítek!-Simította meg Kate arcát Theo.
Kate elkapta a tekintetét, majd hezitálva bólintott.
-Okos lány.-Húzta féloldalas mosolyra ajkait a fiú.

***

-Kate!-Rohant a lányhoz hitetlenül Stiles.-Mégis hogy kerülsz ide? Mi történt?-Zárta ölelésébe a kimérát Stiles.
-Theo megmentett.-Tolta el magától Stilest Kate, de ahogy belenézett azokba a szemekbe, minden emléke visszatért.
Az addig Theo iránt érzett bizalma átcsapott dühvé és komoly önuralom kellett, hogy ne változzon át ott az iskola folyosóján.
-Theo kórházba jutatta az apámat és Lydiat, valamint majdnem megölte Scottot.-Kezdte el idegességében a száját rágni Stiles.
Kate haragja egyre csak erősödött, de még nem akarta leleplezni tervét, így csak játszotta a holdkóros feltámasztott kimérát.
-Ő mégis megmentett engem!
-Miután véghezvitte ezeket az apróságnak nem nevezhető dolgokat!
-Stiles, ő megmentett! Miatta élek újra, akárcsak Hayden és a többiek, nem hiszem, hogy panaszom lehet ellene!
-Kate nem lehetsz ilyen hülye, hogy még mindig bízol benne!-Emelte meg a hangját Stiles.
Stiles szavai pengeként hasított Kate lelkébe. A düh és a szomorúság egyszerre erősödött meg benne és nem gondolta végig mit mond.
-Te nem lehetsz olyan hülye, hogy nem bízol bennem!-Üvöltötte Kate.-Talán csak azért vagy ilyen elvakult, mert apád megsérült és a nagy szerelmed, Lydia is kórházba került! Azt hittem jobban ismersz ennél!-Sírta el magát, majd kirohant az iskolából.

-Mégis mi volt ez az egész?-Fogadta a lány szobájában Kate-et Theo.
-Próbáltam! Nem ment!-Vonta meg vállát Kate.
-Nem veheted ilyen félválról!-Fordította magával szembe a kimérát Theo.
-Lydia! A Sheriff! Scott! Igaz ez?-Emelte meg hangját.
-Szóval tudod!-Mosolyodott el ördögien a fiú.
-Nem hiszem el, hogy ezt tetted!-Csapta ki karmait Kate, majd lesújtott Theora.
Theo megtántorodott és a mellkasára ejtett sebre tapasztotta kezét, majd fejét elöntötte a méreg és felnyomta Katet a falra.
-Jobb lesz, ha visszafogod magad, mert valamelyik barátod fogja bánni!-Állította Kate hasába a karmait Theo.-Megértetted?
-Ha bármelyikőjüket bántani mered, magam öllek meg!-Rúgott Theo hasába Kate, majd kilökte ablakán immáron volt alfáját, végül a hására kapva zuhant a földre.

***

Egész nap kuporgott a padlóján és könnyeivel küzdött.
-Hogy mondhattál neki ilyeneket te barom?-Kérdezte magaelé Kate.
A nap már rég lement és igazából már Kate sebe is begyógyult, szimplán azért szorongatta a hasát, ahol korábban a seb éktelenkedett, hogy fájdalmat okozva magának tudja mire fogni a könnyeit.
Kimerült volt lelkileg és testileg is, zombiként feltápászkodva vánszorgott le a lépcsőn, majd erőtlenül sétált ahhoz a házhoz, ahova régen bármikor mehetett.
-Stiles!-Remegett a hangja.-Stiles! Kérlek engedj be!
Az ajtóban a zár hangos kattanással kinyílt és Kate szembe találta magát Stiles könnyes szemeivel.
-Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem bírtam aludni.-Lépett be Kate.-Tudom, hogy szörnyű dolgokat vágtam a fejemhez és nem akartam, de a tudat, hogy Theo mit tett és hogy nem bízol bennem, én nem gondoltam végig mit mondok vagy teszek, aztán ott volt Theo a szobamba és megsebesített, de amiket a fejedhez vágtam én.....-Hadarta össze-vissza a dolgokat Kate, de Stiles egy csókkal beléfolytotta a szót.
-Együtt megoldjuk.-Suttogta Stiles, miután elváltak, s kisimított egy kósza tincset Kate arcából.-Tudod mennyire szeretlek?
-Annyira biztos nem, mint amennyire én téged!-Suttogta Kate, mintha az addig történt dolgok meg sem történtek volna.
-Pedig még jobban is!-Tette Kate arcára a kezét Stiles, majd ajkait újra érzékien a lányéra helyezte és úgy tűnt örökre elvesztek egymás karjaiban.