Elkészült a novellád marvel-fangirl-01. Remélem tetszik!❤
Jó olvasást!😘

13. Azt hiszem meg kéne beszélnetek egy-két dolgot.
32. Fogd be és csókolj meg!
36. Soha többé nem engedlek el!

Kerberosz

Erica újabb rémálom után levegő után kapkodva ébredt az ágyában. Már nem volt pánikban, mikor így ébredt, megszokta, de mióta valami Beacon Hillsbe vonzotta, azóta egyre gyakrabban jöttek.
-Kerberosz.-Suttogta magaelé Erica, mikor konyitotta a szemét.
Mivel volt még egy órája a suli kezdésig, így békésen megreggelizett, majd elmosogatott, felöltözött, fogatmosott, megcsinálta a haját és egy enyhe sminket dobott fel magának.

Elso oraja elott allt a szekrenye elott, mikor két vele egyidős srác jelent meg mellette, mögöttük a barátaikkal. Erica rögtön felismerte a McCall falkát, de nem akart az első nap lelepleződni, így játszotta a tudatlant.
-Szia, Erica, igaz?-Kérdezte az egyik fiú, aki egy percig sem bírt nyugton maradni.
-Honnan tudod a nevem?-Mosolyodott el Erica.
-Biztos megint kutakodott a titkárság iratai közt.-Fonta össze ujjaikat az eperszőke lány a fiúéval.
-Értem.-Nevetett Erica.-Hát igen, én Erica vagyok, az új lány ti pedig?
-Oh igen, bocsi. Stiles.-Rázott kezet Ericaval a fiú.
-Lydia.-Intett Beacon Hills bansheeje.
-Malia.-Mosolyodott el a Lyida mellett álló lány.
-Scott.-Szólalt meg az alfa.
-Liam.-Biccentett az egyik fiatalabb srác.
-Mason.
-Corey.
-Hayden.
Mutatkoztak be mind.
-Nagyon örülök.-Intett mindegyikőjüknek Erica.
-Igazából azért jöttünk, hogy szóljunk, ha segítség kell valamiben, csak szólj.-Mondta mosolyogva Scott.
-Rendben, köszönöm. Ohm, akkor megkérdezhetem, hogy hol találom a biológia termet? Haladó bioszom lesz.
-Majd elkísérlek.-Karolt bele Lydia Ericaba.-Én is azzal kezdek.-Mondta és elkezdte a terem fele vezetni.
-Óra után találkozunk. Szeretlek.-Csókolta meg Maliat Scott, majd a lányok után futott.-Ne hagyjatok itt.
-Sziasztok.-Jelent meg egy kék szemű fiú Scott mellett.
Haja tökéletesen meredt az ég felé, izmos teste a ruháján keresztül is jól látszott.
-Te biztos Erica vagy.-Nyújtott kezet Ericanak.-Theo vagyok.
-Nagyon örülök.-Rázott kezet a kimérával Erica.
Az órán Ericat bemutatta a tanár, majd nem igazán zavarta első órán a lányt. Erica a füzetébe rajzolgatott egész órán és a csengő húzta vissza a valóságba.
-Na hogy tetszett az első kémia óra?-Kérdezte Lydia mosolyogva, de rögtön lehervadt a mosolya, amikor meglátta, hogy Erica miket rajzolt.-Honnan ismered ezt a helyet?
-Ez csak egy fa.-Nézett a füzetébe Erica, de pontosan tudta, hogy a Nemetont rajzolta.
-És az írások?
-Tudok ólatinul.-Hazudott a lány.
-És mit jelent az, hogy Kerberosz? Csakmert én is tudok ólatinul, de ezt a szót nem ismerem.-Nézett össze Lydia Scott-tal.
-Azt jelenti őr.-Válaszolta szemrebbenés nélkül Erica.
Végülis nagyot nem kamuzott, hisz a legenda szerint Kerberosz volt Hádész, az Alvilág istenének a kutyája, aki az Alvilág kapuját őrizte.
-Hát, mostmár ezt is tudom.-Játszotta meg magát Lydia is, de Erica pontosan tudta, hogy a banshee rájött miről van szó.

***

-Biztosak vagytok benne?-Kapta el Mason szavait a folyosón kifele tartó Erica.
-Felrajzolta a Nemetont a füzetébe és teleírta Parrish Pokolkutya nevével a Nemeton körüli részeket.-Magyarázta Lydia.
Erica nem hallgatózott tovább, elindult haza, viszont Lydia mondata vegen fennakadt Parrish Pokolkutya nevével. Mikor Erica magáhoztért az elmélkedésből, akkor tűnt fel neki, hogy a Sheriff Hivatalban áll.
-Segíthetek valamiben?-Lépett a lány elé a Sheriff helyettes.
-Ohm...-Nem tudta mit mondjon, hiszen ő sem tudta hogy és miért került oda.-Őszintén nem tudom mért jöttem ide.-Szaladt ki Erica száján.
-Új vagy a városban?-Kérdezte a férfi.
-Igen. Erica vagyok.
-Parrish, de hívj Jordannek.-Fogtak kezet és mikor egymás szemébe néztek, mindkettőjük szeme tüzesen villantak fel.
Nem szóltak semmit, elvesztek egymas szemében.
-Kerberosz!-Mondták egyszerre és ez húzta vissza őket a valóságba.
-Nagyon örülök Jordan.-Mondta Erica.
-Én is.-Mosolyodott el Parrish.-Haza vihetlek?
-De hisz nem is ismerlek.-Jatszotta a nehéz prédát Erica.
-Az úton hazafelé megismerhetnél.-Ment bele a játékba Parrish.
-Igazad van.-Nevette el magát a lány.-Elfogadom a fuvart.

Az egész utat végigbeszélték, olyan dolgokat is elmondtak egymásnak, amit másoknak nem és mintha valamiféle kötelék, kapocs alakult volna ki köztük.

***

Hetek teltek el, Parrish minden délután Ericaért ment a sulihoz, majd hazavitte. Sokkal több volt köztük barátságnál, ezt mégsem mondták ki. Erica ahányszor Parrish-sel volt, boldog volt, őszinten boldog, ahányszor összeért a bőrük, az bizseregni kezdett.
Scottékkal tisztázták Erica mivoltát, minden tökéletes volt, de Parrishnek nem merte bevallani, hogy mi is ő.

Újabb olyan éjszaka volt, amikor Erica nem tudott aludni. Egyik pillanatról a mádikra viszont kattant valami, szemeiben a tűz felgyulladt, teste lángokbaborult, ruháját szétégetve, ő pedig már nem Erica volt, hanem a bizonyos Pokolkutya, amely a természetfelettiek titkának védelmezője. Nem Erica irányított, hanem a másik énje, amely holttesteket cipel a Nemetonhoz és amelyik természetfeletti képességekkel rendelkezik. Az ösztönei irányították és elvezették a Beacon Hillsi gimnáziumba. Mikor belépett, egy óriási fekete vérfarkas harcolt egy másik Pokolkutyával, a Fenevad. A Fenevad épp nekidobta a Pokolkutyát a szekrényeknek. Erica elüvöltötte magát, mire a földönfekvő férfi tekintete és a szörnyeteg ragyogó kék szemei is a lányra vándoroltak. Erica nekifutott a óriás kimérának és ejtett rajta egy kisebb sebet. Percekig küzdött a lénnyel, de az erősebb volt, óriási karmait a lány hasába döfte, majd nekivágta az egyik szekrénynek és egy végső csapást mért Ericára, de Parrish félrelökte az Fenevadat, mélyen a lány szemébe nézett, aki a vérveszteségtől ájultan zuhant a földre. A Fenevad megszökött, Parrish pedig félelmet tükröző tekintettel térdelt a lány mellé. Felemelte az ájult Pokolkutyát, majd elvitte Dr. Deatonhöz. Egy percre sem hagyta magára Ericat, még akkor sem, mikor Scotték megérkeztek.
Erica levegőért kapkodva tért magához, az állatorvosi rendelő asztalán.
-Semmi baj. Semmi baj! Itt vagyok!-Ölelte át rögtön a lányt Parrish.
-Ne engedj el!-Mondta rémülten Erica.
-Nem foglak. Soha többé nem engedlek el!-Mondta Parrish, de mikor Erica ránézett, a Fenevadat látta, maguk körül rengeteg holttesttel.
A Fenevad karmait Erica hasába mélyeztette és a Pokolkutya a földrezuhant.
-Erica! Nyitsd ki a szemed!-Hallotta meg Stiles hangját.-Csak rémálom volt! Nézz rám!
-Hol vagyok?-Kérdezte a lány, mikor kinyitotta a szemeit.
-Az Állat Klinikán.
-Mennyit voltam kiütve.
-Két napot.-Szólalt meg Scott, Stiles mellől.
-Mi történt?
-Megküzdöttél a Fenevaddal.-Lépett a lány mellé Parrish.-Megmentettél. Te is....-Elharapta a mondatot.
-Azt hiszem meg kéne beszélnetek egy-két dolgot.-Kapkodta a fejét Stiles.-Szóval, mi most kettesben hagyunk titeket.-Tolta ki a rendelőből barátját a fiú.
-Majdnem meghaltál. Feláldoztad magad értem.-Fogta meg Erica kezét Parrish.-Mért nem mondtad, hogy te is Pokolkutya vagy?
-Nem mertem. Nem tudom.
-Mitől féltél?
-Hogy nem hiszel nekem, vagy őrültnek nézel, vagy majd elküldesz a halálb....
-Fogd be és csókolj meg!-Nevette el magát Parrish és lágyan megcsókolta Ericat.
-Ez meg mi....-Kezdte Erica, mikor elváltak, de újra beléfolytotta a szót egy hevesebb, követelőzőbb csókkal.
-Szeretlek.-Suttogta a csókba a férfi.
-Szeretlek.-Suttogta a lány.