"Nem vagyok hős"

Az ajtón lógó "zárva" tábla hitelességét vesztette, ahogy a klinika lámpa fénye csak jobban felhívta az emberek figyelmét a bent ólálkodókra. A napok óta tartó feszültség már szinte tapintható volt, ahogy a fáradt, véreres szempárok megoldást próbáltak találni a fennálló problémára.
Egy hónap. Mindössze ennyi nyugtuk volt, mióta megvédték a várost magától a rettegéstől. Nem tudták pontosan mi a probléma, hisz az eltűnt személy már többször felszívódott közülük, hogy aztán a legjobb, vagy épp legrosszabb alkalmakkor feltűnjön, s mindent megmagyarázzon. De a tény, hogy legutóbb, mikor ugyanígy eltűnt, csak egy megfiatalított változatát tudták kihozni az elvileg már rég nem létező templomból, csak még idegesebbé tette a várost védelmező falka tagjait. Az évek során túl sok barátot írtak fel az "elvesztett/ halott barátok" listára és akkor, mikor a régi és az új barátok egy egységet alkottak, nem tűrtek volna egy újabb nevet a listán.
"-Nem szeretünk veszíteni!"-Csengtek Stiles szavai a fejükben még anno Mexikóból, mikor szintén a volt alfát próbálták megmenteni.
-Kilométerekről érezni, hogy mennyi negatív érzés van bennetek.-Jelent meg a többiek számára legkevésbé kedvelt falkatag.-Ha így akarjátok megmenteni Dereket, jó formán halálra van ítélve.
-Nem sietted el a dolgot.-Szólalt meg a sarokban támaszkodó Liam, mintha meg sem hallotta volna a kiméra utolsó kijelentését.
Theo ajkai mosolyra görbültek, s tekintete a Scott mellett álló prérire siklott.
-Talán előbb megkapom az üzeneted, ha valaki nem dobta volna az erdőbe a telefonom.
-Azt megérdemelted.-Nézett fel Malia.
A félig vérfarkas válaszra nyitotta a száját, de az alfa megelőzte.
-A lényeg, hogy itt van.-Nézett végig mindenkin Scott.
A falka egy emberként bólintott Scott szavaira, de Theo újabb megszólalása kihúzta Stilesnál a gyufát.
-Biztos eltűnt? Egyáltalán valaha válaszolt a hívásotokra, vagy üzeneteitekre?
-Nem, igazából nem biztos, csak brahiból gyűltünk itt össze nélküle egy kis falka találkára.-Válaszolta idegesen Stiles.
-Csak megk....
-Én meg csak annyit mondok, hogy ha nem hagyod abba a felesleges oxigén használatot, beverem azt a lepcses p...
-Ezzel nem segítünk Dereken.-Szakította félbe feszülten szerelmét Lydia.
A napok óta tartó nem alvás miatt mind sebezhetőbbek, igerlékenyebbek és feszültebbek voltak, mint általában.
-Mikor láttátok utoljára?-Nézett Lydiára a kiméra.
-Két hete.-Meredt maga elé a banshee, miközben visszaemlékezett.-Mikor elmondta, hogy Argent hogy ta...-Félbeharapta a mondatot, mikor rájött kinek a segítsége kell igazán.-Scott, telefonálj!-Nézett fel barátjára az eperszőke lány.-Hívd Argentet!
Scott először fel sem fogta, amit Lydia mondott, majd mikor rájött arra, amire a lány, kiguvadt szemekkel a telefonjáért kapott, miközben elhagyta a helyiséget.
-Stiles, mit tudtál meg, amikor a helyszínen voltál, ahol elvileg Derek tömeggyilkosságot követett el?-Kapta tekintetét Stilesra, Lydia.
-Volt egy férfi, aki túlélte, de később a kórházban elhunyt, pontosabban megölték.-Nézett körbe.-Azt mondták volt bent egy férfi a betegnél. Csak pár percig tartott a párbeszédjük, mert beadott valamit a sebesültnek, aki szinte rögtön meghalt.
-Ő vitte el Dereket.-Csillant fel Mason szemében a felismerés.
-Miből gondolod ilyen biztosra?-Kérdezte Alec.
Hangja erőtlen volt a kialvatlanságtól.
-Argent azt mondta, hogy Derek egy illegális fegyver adás-vételt zavart meg. A férfi, aki bement a kórházba, valószínűleg a főnökük volt.
-Derek pedig tönkretette az üzletét.-Vette át a szót Malia.-Nyilván bosszút akar rajta állni.
-Srácok!-Jött vissza Scott.-Megvan hova kell menni, Argent elvisz minket.
-És ha csapda?-Meredt magaelé a fáradtságtól Jackson.
-Szerintem éltünk már túl rosszabbakat.-Nézett rá Ethan, egy halvány mosoly kíséretében.
-Igaz.-Mosolyodott el Jackson is.
Mosolya egyszerre volt kínkeserves, fáradt és boldog. Az emlékek kezdték megrohamozni, amit semmiképp nem akart, így tekintetét végigfuttatta a többieken, hogy elterelje gondolatait. Ijesztőnek tűnt a sok változás, amin keresztül mentek, legyen szó testi, vagy lelki változásról. Már nem azok a boldog fiatalok voltak, akik még anno azon versenyeztek, hogy ki legyen a Lacrosse csapat kapitánya. Nem. Már szinte felnőttek voltak, még a legfiatalabbak is idősebbnek tűntek a koruknál és ez nemcsak ijesztő volt, de fájdalmas is, főleg a tény, hogy nincs ott mindenki, akinek kellett volna. Erre a gondolatra mindig ugyanaz az arc ugrott be neki. Az arc, melyet a sötétbarna fürtök kecsesen határoltak. Az arc, melyhez olyan tulajdonságok tartoztak, amikről csak álmodik az ember. Az arc, melynek távozásakor nem volt jelen.
-Sajnálom Allison.-Mondta magában a félig kanima, mint ahogy minden alkalommal, amikor meglátta a lány apját.-Sajnálom, hogy nem voltam veled, amikor kellett.
Ezektől a gondolatoktól csak még rosszabb lett minden és hálát adott az égnek, hogy megjelent Argent, mielőtt a belső démonjai hangosabbá váltak volna.

A végtelennek tűnő, síri csendben végigült, több órás út után, minden fáradtság és kimerültség tovaszállt, mikor az épület elé értek. Egy egyszerű épületnek tűnt, de a bentről érződő szagok és hangok megcáfolták ezt a tévhitet.
-Itt van Derek!-Szállt ki a kocsiból Malia, de apja elkapta karját.
-Ha nem muszáj, ne rohanj öngyilkos akcióba. Én intézem.
Malia egy pillanatra elmosolyodott Peter szavain. Úgy érezte, apja tényleg szereti, de nagybátyát sem hagyta volna veszni, így válasz nélkül rohant az ajtóhoz, csaképp onnan vissza is repült szerelme karjaiba.
-Berkenye.-Lépett döbbenten Alec közelebb az ajtóhoz, de Stiles türelme elérte a határát.
-Erre nincs időnk.-Tépte fel az ajtót türelmetlenül, s futni kezdett befelé.
Lydia, Theo és Argent összenéztek, majd követték a fiút a sötétbe, még mielőtt az alfa megakadályozhatta volna őket.
Derek elrablója nem volt túl félős, talán csak nem maradt embere Derek produkciója után, de egy tag sem volt a hideg, sötét folyosón. Stiles leküzdve minden fáradtságát és félelmét, végigfutott a szűk helyen, majd berontott az ajtón. Derek meggyötörten lógott egy rácson, az elrablója olyan vigyorral állt vele szemben, amitől Lydián végigfutott a hideg.
-Viccesnek találtad tönkre tenni az üzletem? Hm?-Nyomott az áramszabályozó gombjára a fogvatartó.
Derek bár nem üvöltött, a fájdalomtól megvonaglott, az izmai pedig megfeszültek, miközben fogait csikorgatta.
-Hé, haver, ideges vagy?-Szólt oda a férfinek Stiles, mire az feléjük lőtt.
Argent és Theo visszahúzódtak a fal mögé, Stiles pedig a testével védte Lydiát az egyik szekrény mögött. Mikor a lövések elhalkultak, Chris egy lövést adott le, amitől a férfi a földrezuhant. Theo elrúgta a fegyvert tőle, Stiles pedig, miután Lydia kikapcsolta az áramot, leszedte a legyengült vérfarkast a rácsról.
-Nem kellett volna idejönnötök.-Mondta erőtlenül Derek.
Hangja rekedt volt és meggyötört.
-Egyszer az életben félre tudnád tenni a "macsó-sebezhetetlen vérfarkas" imidzsed és el tudnád viselni, hogy én mentettelek meg?-Kérdezte Stiles, miközben kifelé cipelte falka társát.
Kint Mason addigra már megtörte a berkenyét, így Dereket is átjuttatták a kijáraton, majd a kocsiba tették.
-Köszönöm.-Nézett Stilesra Derek.
-Nehéz volt?-Húzta fel szemöldökét Stiles, de közben mosolygott.
-El sem tudom mondani mennyire.-Mosolyodott el erőtlenül Derek, majd pillanatokon belül mély álomba merült.
-Zsír, akkor mostmár mi is aludhatunk?-Nézett körbe Stiles, mire a többiek csak nevettek, Lydia pedig egy lágy csókot lehelt a fiú ajkaira.
-Én hősöm.-Suttogta Stiles fülébe Lydia, mikor elváltak.
-Nem vagyok hős.-Mosolyodott el Stiles, ahogy egykori önmagát ismételte, majd szerelme szemeibe nézett.-Na jó, talán egy kicsit.-Lydia csak halványan elmosolyodott, miközben követte Stiles tekintetét, ami a kocsiban fekvő Derekre vezetett.
-Stiles, az nem Derek.-Nézett fel rá döbbenten és aggódva.-Ki az a férfi?
Stiles zavarodottan nézett Lydiára. Biztos volt benne, hogy mikor bement, Dereket hozta ki onnan, de aki az autóban feküdt, az nem Derek Hale volt, hanem egy idegen. A többiek idegesen gyűltek a gépjármű köré és zavartan néztek össze. A szívverések egyszerre gyorsultak fel a felfokozott érzelmektől, s mikor Peter közelebb lépett az autóhoz, az épületből egy halál kiáltás hallatszott. Mind tudták ki az, de már elkéstek, Dereknek örökre vége volt.
Egyszerre ébredtek az autóban, levegőért kapva, riadtan. Túlságosan élethű volt az az álom.
-Nektek is ugyanaz a rémálmotok volt, mint nekem?-Dörzsölte szemét Stiles, s mikor a többiek bólogattak, rémülten, egy emberként néztek hátra.
-Tényleg csak álom volt.-Dőlt hátra Lydia, amint meglátták az alvó Dereket.
-Csak egy része.-Mondta Argent, majd elmosolyodott.-Ügyes voltál Stiles.
Stiles elejtett egy halvány mosolyt. Christől kifejezetten jól esett a dícséret, bár apja szavaira adott a legjobban.
-Tettem, amit kellett.-Válaszolta szerényen, mire Argent csak még szélesebbre húzta mosolyát.
-Van még pár órátok, aludjatok. Rátok fér.-Mondta finoman, miközben biztonságba vitte őket, elhajtva a napfelkeltében.