Ez nem volt épp egy hagyományos kérés, de megoldottam Czepler számára!
Remélem, elnyeri tetszéseteket.😘

3. Együtt megoldjuk!

Csak egy állatorvos?

A nő utolsó emléke az volt, hogy összecsapott valamivel, Scotték oldalán éjjel és, hogy megsebesült és a vérveszteség miatt, elájult és képszakadás.

Mikor Jessica magához tért, valami hideget érzett a keze alatt nem merte kinyitni a szemét, mert félt, hogy mi tárul elé, de mégis megtette.
-Jessica hogy vagy?-Hajolt a nő fölé, egy barna bőrű és szemű, kopasz férfi.-Dr. Deaton vagyok.-Mutatkozott be utólag a férfi.
-Mi tö....-Kezdte Jessica, de elcsuklott a hangja.-Mi történt?-Nyögte ki végül.
-Az ütközetben megsérültél.-Lépett be a szobába Scott tépedt cuccban és mögötte a többiek, ugyanolyan szakadt ruhákban és kisebb sebekkel.
-Jah, és, ha ez nem elég, elmenekültek.-Szólalt meg cinikusan Theo.
-Ez most nem fontos, majd elintézzük őket, most az a lényeg, hogy Jessica meggyógyuljon.-Szólt rá Theora Scott.
-Nem akarlak elkeseríteni Scott, de jobb lenne, ha Jessica még egy jó darabig nem csinálna semmi ilyet.-Mondta Dr. Deaton, miközben végig a nőre nézett.
-Majd mi elintézzük őket!-Válaszolta Scott egy nyugtató pillantást vetve az asztalon fekvő nőre.
-Nem, nem mehettek egyedül!-Mondta Jessica és megpróbált felülni, de a fájdalomtól visszazuhant és Dr. Deaton kapta el.
-De igen! Amúgy sem lennénk egyedül, falkaként mennénk. A lényeg, hogy meggyógyulj.-Mondta Scott, majd biccentett a többieknek, hogy ideje menniük.

A többiek leléptek és Jessica kettesben maradt a Dokival. Eleinte Jessica messziről figyelte a férfit, de szokás szerint, nem bírta magában tartani a kérdéseit.
-Honnan tud a természetfelettiről? Maga nemcsak egy állatorvos? Mióta segít Scottéknak? Mi maga valójában?
-Ez jó sok kérdés.-Mosolyodott el Dr. Deaton.-Először is, évek óta segítek Scottnak és a falkájának. Nem csak egy állatorvos vagyok és elég régóta tudok a természetfelettiről.
-Maga egy Druida.-Esett le Jessicanak.
-Igen, ezt eltaláltad.
-Mi van, ha bajuk esik? Nem tudnám megbocsátani magamnak.-Nézett a férfi szemeibe és egy bizsergés futott végig rajta.
-Nem esik bajuk, ne aggódj.-Simította meg Jessica vállát és segített neki felülni.
-Nem gyógyulok, valamit ki kéne ta....
-Együtt megoldjuk! Ne aggódj, csak pihenj és jobban leszel. Én itt leszek veled.-Mondta a férfi és rámosolygott Jessicara.

Jessica elveszett a sötét barna, szinte fekete szemekbe és nem tudta, mit kellene erre mondani. Megállt az élet a rendelőben, egy olyan világba csöppentek, ahol csak ketten léteznek Jessica és Dr. Deaton.
-Mit ajánl a sebre?-Tért magához Jessica, több perc után.
-Pihenést és nyugalmat.
-Jobb, ha hazamegyek.-Próbált lábra állni Jessica, de a lábai cserben hagyták és az volt a szerencséje, hogy a Doki kapcsolt és elkapta.
-Jobb lesz, ha itt maradsz, velem.-Javította ki a nőt a Doki és visszaültette az asztalra.
-Mért figyel ennyire rám?
-Mert fontos vagy szá....-Harapta félbe a mondatot Dr. Deaton.
-Szá...?-Nyüstölte Jessica.
-Maga gyönyörű, ahogy hallottam bátor és inteligens és....
-Én is kedvelem önt.-Szakította félbe a férfit Jessica.-Azt hiszem hagyni kéne a magázódást.-Nevette el magát a nő és ráhajtotta fejét a férfi mellkasára.
-Igen, lehet.-Nevetett a férfi és átkarolta Jessicat.-Nem hagyom, hogy bajod essen.-Mondta Dr. Deaton és nyomott egy puszit a nő fejére.