Luca303 elkészült a novellád.
Remélem tetszik!😘
Jó olvasást!❤

6. Bár utálnálak!

7. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.

14. Ha mégegyszer hozzáérsz, kitépem a torkod!

A szavaknak súlya van!

Sarah sosem volt egy átlagos lány, valahogy mindig kilógott a sorból. Sosem érezte magát otthon, amíg Beacon Hillsbe nem költözött, ahol hozzá hasonló természetfelettiek éltek. Scott McCall és falkája baromi sokat segítettek neki, amit azzal köszönt meg, hogy távoltartotta magát a kék szemű démontól. Sarah se tudta mért, de valami kötötte a fiúhoz és bár sosem vallotta volna be magának, de másra sem vágyott, csak az ajkaira, a szavaira, az érintésére, a mosolyára, mégsem ment túl közel a pokol angyalához a falka miatt sem és maga miatt sem. Nem akarta szeretni őt. Nem volt egyszerű elkerülni, miután szinte minden órájuk közös volt és mindig párba rakták őket, amikoris Sarah mindig flegmázott. Ez akkor sem volt másképp, biológia órán.
-Ma páros munka lesz.-Kezdte a tanár.-Olvassátok el és dolgozzátok fel a 20.leckét.
Miután mindenki párokba fejlődött, kivéve Sarah-t és azt a személyt, akinek nem szívesen mondja ki mégcsak nevét sem a lány, a tanár rájuknézett és így szólt.
-Mr. Reaken, megtenné hogy helyetfoglal Ms. Hamilton mellett?
-Nagyon szívesen tanárnő.-Húzta féloldalas, ördögi mosolyra a száját Theo.
-Ohm, Mrs. Finch, nem lehetnék inkább...
-Nem, Ms. Hamilton, nem az óvodában vagyunk, csak egy órát kell kibírnia.-Szakította félbe Sarah-t, Mrs. Finch.
A lány szemforgatva fordult a mosolygó fiú felé.
-Te csak ne örülj Raeken.-Mondta, majd idegesen csapta ki könyvét.
-Nehéz nem örülni melletted.-Suttogta Sarah fülébe.
A lány hátán kellemes borzongás futott végig, de minden feltörő érzelmet és vágyat rögtön elnyomott, viszont hevesen verő szívének nem tudott parancsolni.
-Mégis hány lány vette be ezt a szöveget?-Nézett Theo szemeibe és teljesen elveszett bennük.
-Ki mondta, hogy bárkinek is mondtam ilyet? És kimondta, hogy nem gondolom komolyan?
Sarah nem tudott mit mondani, tengerkék szemek teljesen elvarázsolták, akarata ellenére elkezdett átváltozni és hallásának megerősödése rántotta vissza a valóságba. Vett egy mély levegőt, elkapta tekintetét, majd így szólt.
-Kéne csinálni a feladatot.-Szegezte tekintetét végül a könyvére.

Ahogy kicsöngettek, Sarah kirohant a teremből és igyekezett minnél messzebb kerülni a még teremben ülő tökéletességtől. Tökéletesség, Sarah számára az volt.
-Hoh! Minden rendben?-Kérdezte Stiles, miután a lány nekiment.
-Igen, bocsánat.
-Sarah, idehallom, hogy hogy ver a szíved, a szuperhallás nélkül.-Lépett Sarah mellé Scott.-Mi történt?
-Semmi, jól vagyok!-Válaszolt ingerülten Sarah, majd ledobta cuccát a folyosó közepén és kirohant a szakadó esőbe, egyenesen az erdőbe.
Nem tudott uralkodni magán, ha vele volt, sosem tudott, ezért is kerülte. Mikor már elég mélyen volt az erdőben, elüvöltötte magát, szemei felvillantak és karmai kinőttek.
-Bár utálnálak!-Üvöltötte magaelé, rá gondolva.
-Tehát nem teszed?-Hallotta az ismerős, mély hangot.
-Követtél?-Fordult a hang irányába.
-Aggódtam.-Lépett közelebb Sarah-hoz, az átázott fehér pólójú fiú.
-Ezt nem veszem be Raeken. Mit akarsz?
Theo átszelte a köztük lévő távot és megcsókolta Sarah-t, aki rögtön visszacsókolt, de mikor rájött, mit is tesz, ellökte magától szerelmét, felpofozta, majd így szólt.
-De, teszem! Gyűlöllek!
Egyre mélyebbre futott és próbált uralkodni magán.

Az egész estét az erdőben töltötte, hallotta barátai hangját, amint keresik őt, hallotta Theo szívverését, de semmi pénzért nem bújt volna elő. Már hajnalodott, mikor rászánta magát, hogy hazamenjen.
Minden egyes alkalommal, mikor belépett az üres házba, felfordult a gyomra, de akkor nem bírta ki, hogy ne sírja el magát. Két éve élt Beacon Hillsben, a szüleit egy éve vadászták le, egyik teliholdkor, amikor Lydiaéknál volt, a családját a saját otthonukban ölték meg. Azóta be se ment a szobába, ahol megölték őket.

Mikor hazaért, vérszag csapta meg Sarah orrát.
-Anya! Apa! Itt vagytok?-Indult el félve a lépcsőn a szag irányába.
A szulei ajtajánál megtorpant, kezeit remegve tette a kilincsre. Mikor belépett, az összes vér kiszállt az arcából. Sarah anyja az ágyban feküdt elvágott torokkal, kettévágva, apja pedig az ágy mellett. Mindent vér borított és minden tele volt karmolással. A lámpa széttörve hevert a földön, a szekrény felborulva és mindenhol ott volt a szülei vére. Sarah térdei feladták a szolgálatot és visítva, zokogva a  földrezuhant. A vérszag átjárta az egész szobát, belekoltözött a lány orrába a látottak pedig örökre beleégtek az elméjébe.
-Neee!-Visította hisztérikusan.
Szomorú volt, dühös és égett a bosszúvágytól. Remegő kézzel vette elő telefonját és tárcsázta a gyorshívásba betáplált második személyt.
-Vedd fel! Vedd fel! Kérlek!-Suttogta magaelé.
-Halo! Sarah?!
-Stiles!
-Sarah, mi a baj?
-Stiles, kérlek, gyere ide, hozd apukádat is.-Zokogta a telefonba.
-Mi történt?
-Ne...nem tudnám elmondani. Kérlek, gyere ide.
-Azonnal indulok!-Válaszolta Stiles, majd kinyomta a telefont.

A telefonja csörgése rántotta vissza a valóságba Sarah-t, aki csak akkor eszmélt rá, hogy a szülei szobájában kuporog az ajtó előtt.
-Igen?-Szólt a telefonba sírva.
-Jézusom, Sarah, mi történt?-Hallotta Stiles hangját a telefonból.-Egész éjjel kerestünk és...
-Stiles, nem megyek suliba ma.-Zokogott.
-Sarah, azonnal odamegyek és...
-Ne Stiles! Kérlek! Csak egyedül akarok lenni!-Szakította félbe a fiút Sarah.
-De...
-Nem Stiles! Szia!-Szakította újra félbe, majd kinyomta a telefont.
Térdeit felhúzta mellkasához, fejét rájuk hajtotta és úgy zokogott. Órák teltek el így, majd mikor könnyei elapadtak, felnézett, már sötétedett. Összeszedte magát és felállt, egyenesen a fürdő felé vette az irányt. A zuhany alatt még dühöngött egy kicsit, majd mikor kiszállt a kádból, beborult az ágyába és rögtön elnyomta az álom.

***

Egy hét telt el, Sarah nem ment iskolába, kerülte a barátait és a hívásokat sem fogadta. Minden este újraélte a csókot Theoval. És nem aludt rendesen, egyik este sem. Gondolatai valahol máshol jártak, valaki másnál, mégpedig annál a személynél, akit a legkevésbé akart látni és mégis vele akart lenni.
-De teszem! Gyűlöllek! Csengtek a szavak a fülében, melyeket a fiúnak mondott, még a pofon csattanását is hallotta.
Az egy hét alatt rengeteg ideje volt gondolkodni. Egy éve nem volt boldog, mégha a barátai ott is voltak neki. Csak akkor volt boldog, mikor párban voltak azzal a személlyel, akit gyűlölt, legalábbis azt hazudta magának, hogy gyűlöl. Nem bírta tovább, tisztáznia kell a dolgokat vele, el kell mennie Theohoz. Felpattant az ágyról, fogta a kabátját és már rohant is az utcán, egyenesen az ő háza felé. Már sötétedett, mikor elhaladt egy kocsma mellett, utána szóltak.
-Hé, Aranyom! Hová, hová?-Hallott egy, az alkoholtól rekedt hangot, de nem fordult meg.-Ne siess!-Szólalt meg újra a férfi.
Sarah a betonra szegezte tekintetét és megszaporázta lépteit, de a pasi nem adta fel és elkapta a lány csuklóját, majd visszarantotta.
-Engedjen el!-Mondta a lány és igyekezett nem átváltozni.
-Ugyan Aranyom, ne légy már ilyen gyászhuszár.
-Nem mondom mégegyszer, engedjen el!-Emelte meg a hangját és érezte, hogy szívverése felgyorsul.
Mielőtt bármit léphetett volna a férfi ellen, valaki leszedte Sarahról és alrébbdobta őt.
-Ha mégegyszer hozzáérsz, kitépem a torkod!-Mondta Theo, s mikor Sarah ránézett, látta, hogy a fiú szemei ragyognak.-Tűnjünk el innen!-Kapta el Sarah csuklóját Theo, majd elkezdtek futni.

-Honnan tudtad?-Kérdezte Sarah, mikor beléptek Theohoz.
-Aggódtam érted.
-Tehát követtél.-Mondta a lány és valahogy nem érzett semmi rosszat a fiú iránt, sőt valami melegséget érzett a mellkasában.
-Minden este ott voltam a házadnál és vigyázztam, nehogy bajod essen. Mért indultál el?-Kérdezte, miközben leült a lány mellé és megfogta a kezét.
-Miattad. Tisztáznom kell a dolgokat. Amikor megcsókoltál, olyan érzés fogott el, amit még nem éreztem. Utálnom kéne, de nem tudlak és...-Elcsuklott a hangja.-Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.-Nézett fel könnyes szemekkel.
-Azt a csókot, nagyon sajnálom.
-És ezt a mostanit?-Hajolt oda lassan Sarah Theohoz, majd finoman megcsókolta.
Ajkaik lassú táncot jártak, majd egyre hevesebb és gyorsabb-ba kezdtek. Sarah bőre bizseregni kezdett, érezte ahogy vére felforr és szívük egyre gyorsabban, mégis egy ütemre dobbant. Sarah beletúrt Theo hajába, aki a lány derekán pihentette kezeit s egyre közelebb húzták a másikat magukhoz. Szemeik felvillantak, s mikor már oxigénhiányuk volt, elváltak.
-Te aztán nem vagy semmi!-Mosolyodott el Theo és kisöpört egy hajtincset Sarah arcából.
-Hülye voltam.-Nézett a ragyogó sárga szempárba Sarah.-Szeretlek Theo. Szeretlek Theo Raeken.-Suttogta a lány, miközben a fiú arcára tette kezét.
-Én is téged Sarah. Én is téged Sarah Hamilton.-Simította meg Sarah arcát Theo, majd elvesztek egymás tekintetében és semmi nem tudta megzavarni a pillanatot.