Szerelem első látásra.

Az új lány szerepét betölteni a gimiben mindig egy ijesztő feladat. Amikor elsőnek lépsz be az új épületbe, úgy érzed, hogy a szíved majd' kiugrik, a torkod kiszárad, mellkasodat nyomás szorítja és a tenyered folyamatosan izzad, miközben azon idegeskedsz, hogy csak ne kelljen kiselőadást tartani magadról az osztály előtt. Kira is hasonlóan érzett, amikor belépett a beaconi hills-i gimnázium hatalmas ajtaján és meglátta a sok embert a folyosón. Egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy tényleg bemegy-e, hiszen nem csak, hogy új helyről volt szó, de az apja volt a történelem tanár és az elmúlt időszakban furcsa dolgokat is tapasztalt magán, amiket nem igazán akart emlegetni senkinek, még a saját szüleinek sem. A táskájának a pántja a kezébe vájt, ahogy szorította azt a vállán, de amikor elhaladt mellette két fiú, valami megcsapta. Nem látta a srácok arcát, csak az egyikük hangját hallotta, ahogy épp az aznap esti álmát mesélte a barátjának, de az a hang annyira bársonyos és kedves volt, hogy Kira teste előbb mozdult, minthogy ő maga felfogta volna azt. Abban a kezében, amiben nem a táska pántja dörzsölődött, a papírcetlit szorongatta, melyen a szekrényének a száma és annak kódja pihent. Nagy levegőket véve próbált nem pánikrohamot kapni és kifordulni az iskolából, mert jól tudta, hogy abból csak dráma lehet és arra kicsit sem vágyott. Sosem szerette a drámákat, így igyekezett messze elkerülni azokat és inkább megbújni a sötétben, jó messze a reflektorfénytől egy könyvvel és valami jó zenével.
-Komolyan Stiles, ez nem vicces-hallotta meg azt a bársony hangot, ami az előbb indulásra kéztette. Lágy volt és meleg.-Valami megváltozott azóta, hogy...
-Hogy vettünk egy jeges fürdőt?-Jött a barátja kérdése.-Ja, igen, de ezt akkor is tudtuk, amikor belementünk ebbe az egészbe, hogy következményei lesznek.
-Tudom, de azóta azok a következmények egyáltalán nem gyerekjátékok. Stiles, neked durva rém...
-Hé, várj-szakította félbe a jelek szerint Stiles fiút, majd Kira felé biccentett, aki zavartan kapta el a tekintetét.-Van egy kíváncsi fülünk.
Scott a lány felé pillantott, aki nem mert a szekrényéről elnézni, így inkább úgy tett, mint aki a zárral babrál. A szuperhallás az egyik új dolog közé tartozott, amik újonnan jelentkeztek nála. Nem ő irányította és nem is direkt hallgatózott, de megtörtént és lebukott, ezért pedig eszméletlenül félt, hogy következmények lesznek.
-Ő is az, ami?-Kérdezte ismét Stiles, de Scott nem tudta levenni a szemét Kiráról.
Ugyan nem ismerték egymást, de volt valami a puszta jelenlétükben, ami hatással volt egymásra.
-Scott-csettintgetett Stiles az alfa arc előtt.-Hé, Scott, itt vagy?
-Igen? Bocsi, mit kérdeztél?-Rázta meg a fejét a vérfarkas, majd ismét a legjobb barátjára vezette barna íriszeit.
-Le kéne csekkolni-biccentett a fiú Kira felé, aki végre kinyitotta a szekrényét és elkezdett bele pakolni.
-Ja, igen, majd én csinálom-veregette meg Stiles vállát Scott, majd meg sem várva a barátja reakcióját, elindult az új lány felé.-Szia-támaszkodott a szekrényeknek Scott.
Kira először lemerevedett, majd egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy lehiggadjon, aztán az igaz alfa szemébe nézett és akkor, olyan történt, amiről a lány addig csak olvasott. A tekintetük összeragadt, a szívük hevesen, mégis egy ritmusra hangolódott és a testükön villámcsapás száguldott át. Azonnal létrejött köztük egy kötelék, amit mások megmagyarázhatatlannak láttak.
-Szia-nyögte ki Kira nehezen.
-Sc... Scott...vagyok-makogott Scott esetlenül.-Ha bármiben segítség kell, vagy szeretnéd, ha körbevezetnének, akkor szólj.
-Igazából-nyelt nagyot Kira-az első órám történelem lesz és fogalmam sincs, hogy hova kell mennem, vagy melyik teremben.
Még életében nem volt ilyen zavarban, úgy, hogy közben Scott közelsége mégis megnyugtatta.
-Mr. Yukimura órája?-Lökte el magát a szekrényektől Scott.
-Igen-húzta el a száját a lány, ahogy belegondolt, hogy a saját apja órájára kell járnia.
-Nekem is vele lesz órám, úgyhogy szívesen elkísérlek-nézett a szemébe titkon a nevéért könyörögve.
-Oh, Kira-esett le neki, hogy mire vár Scott.
-Kira-mosolyodott el a vérfarkas majd a terem felé mutatott-erre menjünk.