Heves érzelmek.

Allison képtelen volt az órára figyelni a veszekedés után a vérfarkassal. Tekintetét kivezette az ablakon és az esőcseppeket nézte, ahogy versenyt futnak a terem ablakán, s közben a keze magától mozgott a füzete lapján. Ha bárki jobban megnézte volna, pontosan rájött volna, hogy igazából rajzol, nem jegyzetel, de egy olyan esős napon senkinek nem volt kedve belekötni pont a vadász lányba. Allison képtelen volt elhaladni a tények mellett. Próbálta leplezni, vagy elrejteni. Tagadta, de hiába. Az Isaac-kel való veszekedés bebizonyította, hogy amit érez az valós és él. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, hogy újra lepörgesse maga előtt a történteket. Azt, ahogy Isaac megjelent a szobájában mondván, hogy látni akarta, de az időzítés nem volt a legjobb, ugyanis Allison egy délutáni alvás után egyáltalán nem volt olyan hangulatban, hogy pont a bétával töltse az estét. Álmában ismét Isaac arca jelent meg és olyan események követték egymást, amibe bűn lett volna belegondolni azok után, hogy Scotték befogadták Isaac-et és, hogy egykori exéhez még mindig vonzódott egy része. A Scott-tal átélt kapcsolat után ő mégsem a csokibarna szempárról, hanem az égkékről álmodott. Nem csak álmodott, ébren is azokról álmodozott és azok tulajdonosának csókjairól. Minden erőfeszítése, amivel próbálta lebeszélni magát a bétáról, hiábavalónak bizonyult, amikor a teste a puszta jelenlétére is reagált a fiúnak.
A csengő szakította ki a gondolataiból a lányt és szembesítette azzal, hogy Isaac kék szempárját rajzolta a füzetébe. Allison mellkasa összeszorult, a szívverése dobbant egy nagyot, ahogy a skiccel farkasszemet nézett. Hiányzott neki. Az előző este történt események lepörögtek előtte, ezúttal teljesen és be kellett látnia, hogy ő rontotta el. És még azt sem tudta, hogy miért kezdtek egymás torkának esni. Csak abban volt biztos, hogy amit érzett azóta, az hiányzott neki. Lehunyva a szemeit vett egy mély levegőt és lassan kifújta azt, majd összeszedte a cuccait és kiviharzott a teremből, mintha csak puskából lőtték volna ki. Minnél előbb el kellett jutnia Isaac-hez és elmondania, hogy mit érzett. A teste már azelőtt döntött, hogy az agya elfogadhatta volna, hogy mi a helyzet. Nem lehetett letagadni azt, ahogy a tekintetével Isaac-ét kereste az összes tömegben, hiába tudta, hogy nincs ott. Ahogy azt sem, ahogy a szívverése felgyorsult, amikor a fiú közelebb lépett hozzá, vagy azt, ahogy a teste libabőrös lett, mikor a bőrük találkozott egymással. A szikrák mindig pattogtak közöttük és a vak is látta, hogy hogyan néztek egymásra. Allison nem akart fájdalmat okozni Scottnak, de a boldogságát sem akarta beáldozni egy olyan dologért, ami már nem egyszer rosszul sült el.
Miközben rohant ki az iskolából, a dzsekijéről is megfeledkszett és csak az vitte előre, hogy elmondhassa, amit a szíve már oly' rég súgott neki. Kifutott az épületből, mit sem törődve azzal, hogy mindene elázik a szakadó esőben és egyenesen a McCall ház felé vette az irányt, ahogy bepattant a kocsijába. Tudta, hogy Isaac-en kívül nem lesz otthon senki, mivel Scott az állatklinikán volt, Melissa pedig már rég a kórházban és neki pontosan arra volt szüksége, hogy végre igazán kettesben lehessen a fiúval.
Amikor megérkezett a házhoz, alig állította le a motort és már ki is pattant a kocsiból, majd egyenesen az ajtóhoz futott és azonnal kopogni kezdett. Isaac pár pillanattal később kinyitotta a bejáratot. A fiúnak a tincsei vízesen tapadtak a homlokára, a testét csak egy melegítő nadrág takarta, így tökéletes látványt nyújtva a vadásznak.
-Allison?-Nézett meghökkenve a lányra a béta.-Hát te meg mit keresel itt? Gyere be, meg fogsz fázni, hiszen csurom víz vagy-állt el az ajtóból, de Allison nem mozdult.
Habozott. Félt megtenni azt, amire annyira régóta vágyott. Ám minden félelme tovaszállt, amikor Isaac megfogta a kezét, hogy behúzza a házba. Allison kihúzta a kezét Isaac-éből, majd a vérfarkas nyaka köré fonva az ajkainak esett. Isaac először lemerevedett és komolyan nem tudta, hogy mit tegyen, de aztán engedett a heves érzelmeinek és vágyainak és a lányt behúzva a házba, zárta be maguk után az ajtót, s egyenesen az emeletre vitte Allisont, hogy megtegye azt, amire már hónapok óta várt.