Kész egy újabb novella, Jenni511 számára.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!😘❤

10. Aranyos vagy, amikor dühös vagy.

37. Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna.

Megmentő

Cintia egy éve költözött, csak furcsa és hihetetlen dolgok
történnek vele. Általába az erdőbe menekült, hogy megnyugodjon, gondolkodjon, hogy kiűrítse a fejét. Már az előző otthonában is ezt csinálta, de itt, valami nem stimmelt az erdőben. Ahányszor arra járt, üvöltéseket hallott, mintha farkasok lennének, utánanézett a neten, de azt írták, hogy Beacon Hillsben nincsenek évek óta farkasok.
Cintia nem épp a barátkozós típus, mióta itt van, csak távolról figyelte a többieket, de nem men oda senkihez.

***

Cintia egész éjjel ébren volt és nem tudott aludni, ahogy becsukta a szemét, azt a vörös szempárt látta magaelőtt, akivel farkasszemet nézett az erdőben tegnap este. A lány ki akarta szellőztetni a fejét, amikor hangokat hallott, magfordult és egy vörös szempár nézett rá,majd megjelent mellette egy sárga szempár is. Ismerős volt a két alak, de nem tudta beazonosítani őket. Telihold volt és a sárga szemű alak megmordult.
-Scott!-Szólt egy bársonyos hang, majd megjelent egy harmadik alak.
-Tűnjünk el innen!-Hallotta Cintia egy lány hangját.
Egy darabig még néztek egymásra, aztán megjelent egy negyedik alak, egy lányé.
-Meg kell találnunk Maliat!-Mondta a lány majd eltűntek az erdőben.

Cintia tudta, hogy valahonnan ismeri őket, de ha muszáj lett volna se tudta megmondani, honnan. De az a bársonyos hang, továbbra is ott csengett a fülében. Bár az arcát nem látta,de teljesen beleszeretett az arc nélküli fiúba.

***

Reggel Cintia borzalmas állapotban volt, fáradt volt és félt. Percekig vívódott, hogy kikeljen e az ágyból, végülis az anyukája dolgozott, szóval nem tudná meg, de végül nyert a kíváncsisága, hogy kiderítse kik voltak az erdőben. Felöltözött, brfonta hosszú haját, feltett egy kis sminket, hogy eltakarja karikáit a szeme alatt, majd elindult a suliba.

Mikor belépett a kapun, megtorpant egy pillanatra. Vett egy nagy levegőt, majd elindult a terme felé. Történelemmel kezdett, leült a szokásos helyére, az utolsó padba és várta a tanárt.
-Scott!-Hallotta a bársonyos hangot az erdőből, majd kiszúrta a hang tulajdonosát.-Gondolod, hogy felismert?
Scott megfordult barátja felé és ekkor Cintianak leesett, honnan voltak ismerősek a hangok és az alakok. Cintia teljesen lesokkolódott, mindenre számított, csak erre nem Scott, Stiles, Malia és Lydia! De ki volt a sárga szemű fiú? Törte a fejét, végiggondolta, hogy ki szokott Scottékkal lógni, Mason, Corey, Hayden és Liam. Liam! Eszmélt rá. Elkezdte kapkodni a levegőt és csak Scott hangját hallotta.
-Nagyon úgy fest!-Mondta ijedt tekintettel, mire Stiles is megfordult.
Cintia fogta magát és kirohant a teremből, bepattant a kocsijába és ezerrel hazahajtott. Teljes pánikban volt és rettenetesen félt. Felrohant a szobájába és magárazárta az ajtót.
-Nem.-Suttogta magaelé.-Nem!-Ismételte.-Nem! Nem! Nem!-Hajtogatta egyre hangosabban.-NEM!-Üvöltötte végül.
-Hagyd, majd én beszélek vele.-Hallotta Stiles hangját a szobája túloldaláról.-Cintia.-Kezdte Stiles és a lány összerezdült, ahogy a fiútól hallotta a nevét.-Kérlek, engedj be.
-Hogy kerülsz ide?-Kérdezte remegő hanggal a lány.
-Aggodtam érted.-Mondta a fiú, mire Cintia felállt és kinyitotta az ajtót.
-Miért? Nem tartozol semmivel.
Stiles belépett a lány szobájába.
-Ez nem is attól függ.
-Most mi lesz? Agyarakat és karmokat növesztesz, majd megölsz?-Kérdezte könnyes szemekkel a lány.
-Ne beszélj hülyeségeket, mi nem ölünk és ha szeretnék se tudnék.-Mosolyodott el Stiles.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy én ember vagyok, nem vagyok vérfarkas.-Lépett közelebb a lányhoz Stiles, de Cintia egyet hátrált.
-Elmagyaráznád ezt?-Kérdezte Cintia, majd leült az ágyára és biccentett Stilesnak, hogy üljön mellé.
Stiles elmondott mindent, hogy Scott hogy lett vérfarkas, hogy mik voltak ezek, amik ebben a városban történtek, hogy hogy lettek falka.

***

Eltelt egy hónap és Cintia már nem félt ezektől a dolgoktól, sőt, mi több élvezte a dolgot és mindehova ment és segített a barátainak. Véletlenül se vallotta volna be, de teljesen beleszeretett Stilesba.
Előző este, volt egy kis akció és Cintia bajba került, Liam sietett a lány segítségére és, bár Cintiat megmentette, de ő itta meg a levét. Liam kapott egy baromi nagy karmolást az oldalára és elvesztette az eszméletét, az egész estét az állatklinikán töltötték és a lány magát okolta.
-Nézd, nem a te hibád!-Ült le mellé Mason.
-Ha nem megyek be velük, talán most nem feküdne az asztalon egy bazi nagy karmolással az oldalán.-Mondta idegesen Cintia.
-Liam erős, túl fogja élni.-Nézett kisírt szemekkel Hayden a fiúra.-Menjetek, én itt maradok vele, írok, ha van valami.-Fordult feléjük.
-Nem fogunk itt hagyni!-Válaszolta idegesen Cintia.
-Hagyjuk őket kettesben!-Fogta meg a lány vállát Stiles.
-Gyere!-Biccentett Scott, mire Cintia egy sóhaj kíséretében, elindult haza.

Hajnali kettő volt, így Cintia nem aggódott, hogy otthon találja anyját. Hát tévedett.
-Hol voltál?-Vonta kérdőre lányát, ahogy belépett a szobába, Susan.
-Segítenem kellett egy barátomnak.-Válaszolta anyjának a lány, erőtlenül.
-Hajnali kettőig?
-Igen anya hajnali kettőig!-Emelte meg a hangját.
-Stílus kislányom!-Szólt vissza a nő.
-Hát, de milyen kérdés ez? Nem csak poénból maradtam ki hajnali kettőig, úgy, hogy suli van.
-Megint Scottékkal voltál?-Emelte meg a hangját Susan, de véletlenül sem nézett a lányra.
-Igen.
-Mióta velük barátkozol, folyton bajba kerülsz, kint maradsz takarodó után és....
-Milyen takarodó? Itthon se vagy, azt sem tudod, hogy élek e! Tőled akár halott is lehetnék!-Üvöltötte könnyes szemmel Cintia, majd felrohant a szobájába és magára zárta az ajtót.
Susan nem tudott, mit mondani, csak elsírta magát, majd elindult vissza a munkába.

Órák teltek el, Cinita még mindig az ágyában feküdt és sírt, már szólt az ébresztő, de nem reagált rá. Szörnyű dolgokat vágott az anyja fejéhez és, ha nem megy Scottékkal, akkor most Liam nem haldokolna.
Tíz óra volt, amikor összeszedte magát annyira, hogy elmásszon a kádig. A sírás teljesen elvette az erejét, felállt és megnyitotta a csapot, ekkor látta, hogy ruhája csurom vér, mázli, hogy az anyja nem szúrta ki. Fogta magát és ruhástul beült a kádba.
Csak nézett magaelé, nézte remegő kezeit és véres ruháját. Nagyjából fél órát ülhetett a kádban, amikor felnézett és meglátta a borotvát. Minden az én hibám! Amit Liammel tettem! Amit anya fejéhez vágtam! Mondta magában.
Odanyúlt a borotváért, remegő kézzel a bőrére helyezte és már épp rányomta a bőrére a pengét, amikor meghallotta Stiles hangját.
-Cintia, engedj be!
-Menj innen Stiles!
-Cintia kérlek!-Feszegette az ajtót.
A lány nem törődött vele, meghúzta a pengét a bőrén, mire vörös vére, ömleni kezdett a bőre alól. Nem igazán fájt, így fogta, alréb helyezte a pengét, pár milire és újra meghúzta a pengét, majd megint. Már kezdett szédülni a vérveszteségtől, amikor betörték az ajtaját és Stiles rontott be rajta. Kiemelte a lányt a kádból, lemosta a vért a kezéről, feltette Cintiat a mosógépre, majd betekerte a vágásokat, hogy elállítsa a vérzést.
-Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna!-Nézett mérgesen a lányra.
-Ez volt a cél!-Mosolyodott el a lány, ahogy nekidöntötte hátát a falnak.
-Mért csináltad? Te...nem hiszem el! Ah!-Csapott egyet a mosógépre Stiles.
-Aranyos vagy, amikor dühös vagy.-Mondta mosolyogva a lány.
-Egész reggel kerestelek a klinikán, a kórházban, mindenhol. Hívtalak, de nem vetted fel, aggódtam érted.-Döntötte a lány vállának a fejét Stiles.
-Tényleg?-Kérdezte a lány, csillogó szemekkel.
-Nagyon fontos vagy nekem!-Nézett fel Cintia szemébe Stiles.-Szeretlek!-Suttogta.
-Én is téged Stiles!-Mondta, majd beletúrt a hajába és megcsókolta.