Ezt a novellát egy olyan lánynak írtam, aki az én profilomból olvassa a dolgokat. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!😘

Szerelmi háromszög

Effy egy évig kavart Derekkel, de a férfi egyik napról a másikra felszívódott, minden előjel nélkül, nem írt, nem hívta
a lányt.
Egy évvel ezelőtt Derek megmentette Effy életét, majd a lány beleszeretett a férfibe, Derek eleinte tartózkodott, hogy ne keverje bajba a lányt, de, amikor megtudta, hogy a lány vérfarkas, beadta a derekát és belement a lány játékába. Amikor a férfi felszívódott, Effy teljesen magábazuhant.

-Sziasztok!-Ült le Stilesék mellé az ebédlőben.
-Szia Effy! Hogy vagy?-Érdeklődött Stiles.
-Már jobban.-Mondta a lány és vett egy mély levegőt.
-Isaac?-Nézett kikerekedett szemekkel Lydia.
-Ki az az Isaac?-Fordult meg a lány és elakadt a lélegzete.
Szembetalálta magát egy égszínkék szemű, göndör bronzos hajú fiúval. A fiú tekintete találkozott Effyével és ekkor a lány körül megszűnt mindenki, csak a fiú volt ott, egy világba csöppentek, ahol nem volt más, csak ők. Vajon ez a szerelem elsőlátásra? Kérdezte magába a lány, amikor az elmélkedését Stiles szakította félbe.
-Effy?! Itt vagy?-Csettengetett a lány előtt.
-Igen!-Kapta el a tekintetét a fiúról.
-Csak egy évre tűntem el és máris megjelent egy gyönyörű, új falkatag?-Kérdezte Isaac a lányra mosolyogva, mire Effy érezte, hogy arcát elönti a pír.-Isaac vagyok!-Nyújtott kezet a lánynak.
-Elizabeth, de a barátaimnak csak Effy.-Fogadta el a fiú kezét Effy és ahol összeért a bőrük, a lány keze bizseregni kezdett.
-Nagyon örülök Effy!-Mondta a fiú, mire Effy zavarában kisöpört egy hajtincset az arcából.
-Én is örülök Isaac!-Mondta a lány és arrébb húzódott a székkel, hogy Isaac le tudjon ülni mellé.
Kaja közben a többiek Isaacet faggadták, hogy mi volt abban az egy évben, amíg távol volt és bár Effy nagyon igyekezett figyelni a fiúra, Isaac telt ajkai, kék szemei és göndör haja, amibe jól bele lehet túrni, folyton elterelte a figyelmét. Miközben nézte a fiú arcát, beharapta alsó ajkait és igyekezett nem mutatni, hogy mennyire zavarban van.

A maradék három órájában a lány csak a fiúra tudott gondolni. Mégcsak egy órája ismerte a fiút, de máris elfelejtette Dereket és a fájdalmat, amit okozott neki a férfi.

-Effy,...mit szólnál,....ha elmennénk valahova? Pe...persze, csak ha van ked...kedved és...és ráérsz.-Hebegte a fiú és zavarában nem mert a lányra nézni.-Tudod, semmi extra, csakhogy megismerkedjünk, meg....
-Igen nagyon szívesen elmegyek veled valahova.-Mondta kuncogva a lány.
-Hála az égnek, már nem bírtam, hogy totál leégetem magam előtted.-Vett egy mély levegőt a fiú.
-Nem égetted le magad.-Mondta mosolyogva a lány és minden gondolkozás nélkül adott egy puszit a fiú arcára, majd elindult kifelé a kapun.
-És, hova szeretnél menni?-Kérdezte a fiú, amikor a lány után futott.
-Nem is tudom, mit szólnál, ha csak ülnénk a kocsiban és beszélgetnénk?-Kérdezte kacéran a lány, mire Isaac bólintott.
Beszálltak Isaac kocsijába és egész délután beszélgettek, majd este Isaac hazavitte Effyt és még egy kicsit beszélgettek a házuk előtt.
-Nagyon jól éreztem magam.-Mondta mosolyogva Effy, majd a fiú elkezdett közelebb hajolni a lányhoz, majd finoman megcsókolta.
Először a lány kicsit elmosolyodott, majd viszonozta a csókot. Visszatértek abba a világba, ahol csak ők ketten léteztek, a lány finoman beletúrt Isaac hajába és egyre hevesebben csókolta, a fiú a lány arcát simogatta. Oxigén hiány miatt váltak el, majd Effy ráhajtotta a fejét a fiú mellkasára, miközben Isaac simogatta a fejét. Még két órát töltöttek el így, majd a lány elköszönt Isaactől és felment a szobájába, de nem bírt aludni, csak Isaacre tudott gondolni.

Másnap reggel a lánnyal madarat lehetett volna fogatni, elkészült és lerohant a ház elé, ahol Isaac várta, bepattant mellé, adott neki egy puszit és elindultak a suliba.
Kézenfogva sétáltak be az épületbe és Isaac szünetekben, mindenhova elkísérte a lányt, órákon pedig leveleztek.

Amikor az órák utánkisétáltak, Effy lába a földbegyökerezett.
-Mégis mit keresel itt?-Kérdezte a lány a férfire nézve.
-Hiányoztál.-Indult el a férfi Effy irányába, de megállt, amikor meglátta Effy és Isaac összekulcsolt kezét.-Ez mégis mi?-Biccentett komolyan a férfi Effyék keze felé.
-Mit hittél Derek? Eltűnsz és én majd várni fogok rád? Derek, három hónapja leléptél, nem is tudod, mennyit szenvedtem miattad. És most megkérdezed, hogy mi ez?
-Nem volt más választásom.
-Mindig van választásod.
-De...
-Nincs de Derek! Nem szeretnélek elveszíteni, de már mást szeretek.-Mondta a lány és faképnél hagyta Dereket.

-Mért nem mondtad?-Kérdezte Isaac, amikor beértek a lány szobájába.
-Mert nem volt köztünk semmi, amikor lett volna, ő lelépett, plusz Isaac, két napja ismerlek és szeretlek.

Derek két hét után megbékélt és sokkal közelebb kerültek egymáshoz, mint barátok és a kapcsolatuk sokkal inkább átment testvéribe és Effy bármikor számíthat Derekre és fordítva.
Isaac minden este elmegy Effyhez és megvárja, hogy a lány elaludjon, majd reggel érte megy, elviszi suliba, majd haza.
-Szeretlek Isaac!-Mondta a lány és megcsókolta.
-Én is téged Effy!-Mondta a fiú, amikor elváltak, majd végignézte, ahogy a lány elalszik.

Ez volt az utolsó novella, innentől folytatom a preferences sztorikat, köszönöm a rendeléseket!😘😘😘❤❤❤