Az első novella SzkelyBoglrka számára íródott.
Remélem tetszeni fog!😘
Jó olvasást!❤

4. Mióta állsz ott?

40. Hallgasd a szívverésem! Koncentrálj a hangomra! Koncentrálj rám!

Ki nem mondott szavak

A lány csak ült az ágya szélén és azokon a szörnyűségeken gondolkozott, amiket a fiúnak mondott telihold alatt. Nem tudta elhinni, hogy tehette. Úgy gondolta, erre nincs mentség, nem lehet a teliholdra fogni, hiszen ő mondta ki a szavakat és a szavak úgy égették, mintha sisakvirágot evett volna.

Szokás szerint a tóparti háznál voltak, Emma kezein láncok voltak, hogy ne tegyen kárt másokban. Stiles ragaszkodott hozzá, hogy ott marad a lánnyal és nem hagyja egyedül, amíg le nem megy a hold. Mióta a lány Beacon Hillsbe költözött és találkozott Stilesszal, azóta teliholdkor nem tudott uralkodni magán.
-Emma, nem lesz semmi baj! Itt maradok veled és nem lesz baj!-Mondta a fiú, miközben a lány elkezdett átváltozni.
-Ne mondd, hogy nem lesz semmi baj! Miattad van ez az egész! Te tehetsz erről te szemétláda!-Üvöltötte a lány, miközben próbált szabadulni a láncoktól.
-Nem, Emma nyugalom!
-Nincs nyugalom! Te teszed ezt velem!
-Emma! Nem lesz baj!
-Fogd már be! Hallod? Nem érted? Miattad vagyok ilyen szörnyeteg ezeken az estéken! Te teszed ezt velem! Bárcsak ne léteznél! Bár soha nem ismertelek volna meg! Gyűlöllek! Ha te nem lennél, akkor én ilyenkor nem szenvednék!
-Mégis miről beszélsz?-Nézett a lányra Stiles könnyes szemekkel.
-Arról, hogy gyűlöllek! Érted? Takarodj innen!-Üvöltötte a lány, miközben a láncok belevájtak a bőrébe.

-Hogy vagy?-Lépett be a szobába Scott, ezzel visszarántva a lányt a valóságba.
-Rémesen érzem magam.-Nézett fel Emma, Scottra és elsírta magát.-Hogy mondhattam ilyet? Most biztosan gyűlöl! Mért nem lőttetek belém egy sisakvirággal borított töltényt, hogy belehaljak, miután ilyeneket mondtam neki?
-Hé, Emma nyugalom!-Mondta Scott és megölelte a lányt.-Nem te tehetsz róla, a telihold miatt volt és biztos, hogy nem haragszik! Ilyet pedig ne is említs többet, hogy lelőjjünk.
-Te ne mondj ilyet! Honnan tudod, hogy nem gyűlöl? Te nem láttad ahogy rámnézett, ahogy könnyek szöktek a szemébe, ahogy nem érti, amiről beszélek, ahogy megremegnek az ajkai és ahogy legördülnek a könnyek az arcán.-Sírt a lány és nem mert a fiú legjobb barátjának szemébe nézni.-Scott, amiket mondtam, azok szörnyű dolgok és érvek voltak, márha lehet annak nevezni őket.
-De telihold vo.....
-Nem foghatunk mindent a teliholdra! Szeretem őt és mégis olyanokat vágtam a fejéhez, amire nincs mentség! Tudod, mit érzek iránta, tudod, hogy mióta megláttam, szeretem! Sze....-A lány félbeharapta a mondatot, amikor meghallott egy ismerős, harmadik szívverést.
Megfordult és elakadt a lélegzete, amikor a fiú belépett az ajtón.
-Mióta állsz ott?-Kérdezte elcsukló hanggal Emma.
-Úgy onnantól kezdve, hogy "Hogy vagy?".-Mondta Stiles, miközben belépett a lány szobájába.
-Azt hiszem, hogy jobb, ha kettesben hagylak titeket.-Mondta Scott és lesétált a konyhába.
-É...én....-Kezdte a lány, de fogalma sem volt, hogy mit mondhatna.-Nem tudok mit mondani. Nincs mentség arra, amiket mondtam. Egy szörnyeteg vagyok és nem miattad, hanem mert ez az igazi énem és, ha közlöd, hogy többet nem akarsz látni én megértem és eltűnök a városból és.....
-Befognád végre?-Lépett közelebb a lányhoz.
-Dehát St....
-Fogd be oké? És most az egyszer hallgass meg engem!-Mondta határozottan a fiú, mire a lány elkezdett sírni.-Sh. Ne sírj. Hallgasd a szívverésem! Koncentrálj a hangomra! Koncentrálj rám! És ne sírj.-Mondta és kisimított egy hajtincset a lány arcából.-Tudom, hogy amiket mondtál, azt nem úgy szántad, tudom, hogy a telihold mi....
-Ne fogjuk a teliholdra, St....
-Hallgass meg!-Mondta a fiú és kisimított Emma arcából egy tincset.-Szóval, tudom, hogy a telihold miatt mondtad és nem gondoltad komolyan. De úgy gondolom, jobb lenne tisztázni a dolgokat.-Megfogta a lány kezét és leültek az ágyra.

Órákig ültek Emma ágyán, már Scott is lelépett és mindent megbeszéltek, csak a legfontosabb kérdést nem. A fiú fogta magát és elindult az ajtó felé, amikor végeztek. Már kilépett az ajtón, amikor a lány utána szólt.
-Stiles!-A fiú vissza lépett, de a lány végül csak annyit mondott.-Tényleg nagyon sajnálom!
-Ugyan, semmiség!-Mondta a fiú és csalódottan elindult lefele.
Ne már Emma! Komolyan nem tudtad kinyögni, hogy szeretlek, csak amikor az ajtó mögött állt?! Szídta magát a lány gondolatban. Egyszercsak gyors lépteket hallott az ajtaja felől, felkapta a fejét és levegőt venni se volt ideje.
-Nem bírom tovább!-Mondta Stiles és megcsókolta a lányt.
Stiles keze a lány derekára csúszott, miközben ajkaik táncot jártak a másikéval, Emma egyik kezét a fiú tarkójára helyezte, másikkal pedig beletúrt Stiles sötétbarna, dús hajába. A csók alatt, Emma érezte, ahogy szemei felragyognak és hallotta, ahogy a fiú és a saját szívverése egyszerre gyorsul fel. Percek teltek el a csók alatt és nem is akartak elválni egymástól, nem akartak kiszakadni abból a világból, amiben csak ketten léteznek Emma és Stiles, de oxigén hiány miatt muszáj volt.
-Hm... Tetszenek a szemeid!-Mondta elmosolyodva Stiles és kisöpört egy hajtincset a lány arcából.
-Szeretlek!-Mondta a lány.
-Tessék? Nem hallottam jól!-Mondta ekkor már nevetve a fiú.
-Szeretlek, az első perctől! Szeretlek, mióta beléptem a terembe és, ahogy leültem melléd és te, mint egy hiperaktív kisgyerek elkezdtél kérdezősködni! Szeretlek, mindennél jobban! Szeretlek!-Mondta mosolyogva a lány és belefúrta fejét a fiú izmos mellkasába.
Stiles szorosan átölelte a lányt, simogatta a haját és apró puszikat nyomott a homlokára.
Percek, talán órák teltek el így, amíg végül el nem fáradtak, ekkor Stiles felkapta a lányt és befektette az ágyába.
-Stiles, ne hagyj itt!-Kérte Emma, amikor a fiú elindult kifelé.
Stiles visszafordult, elmosolyodott és befeküdt a lány mellé.
-Sosem hagynálak hátra!-Mondta a fiú, miközben átölelte a lányt és hozzábújt.