Az első novella _NamelessKitti_ számára íródott. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!😘

Szuperhold vs. Szerelem

Kitty még év elején, félve jött a suliba, hogy mi lesz, ha fény derül a titkára, hogy vérfarkas, de ez az aggodalom, hamar elmúlt, amikor megismerkedett Scotték falkájával, akik befogadták a falkába és, mintha kiskoruk óta barátok lettek volna, úgy bánnak vele.
Teljes, boldog élete van, minden, ami kell a boldogsághoz, az neki megvan, család barátok, falka, az egyetlen, ami hiányzik neki, az a szerelem. Kábé a második alkalommal, hogy találkozott Stilesszal, beleszeretett és ez az érzés mai napig megvan.

***

Az év végi osztálykirándulás helyszínén, rajtuk kívül, mindenki ki van borulva.
-Annyira nem is szörnyű.-Mondta mosolyogva a lány, mire megvető pillantásokat kapott.
-Nem annyira rossz? Itt vagyunk az erdő közepén, kis faházakban, ráadásul, párokban lehetünk csak! Te ezt nem gondolod rossznak?-Nézett a lányra az egyik elkényztetett osztálytárs.
-Van ennél rosszabb, nem kell leharapni Kitty fejét!-Lépett a lány védelmére Stiles, erre a lány arcát pír öntötte el.

Miután, mindenki lehiggadt, a tanár kiosztotta a párokat és a lány szíve, majd kiugrott, amikor közölték, hogy Stilesszal kell egy faházon osztoznia.

-Tudom, hogy aggódsz a szuperhold miatt, de ne félj, itt leszünk.-Nyitotta ki a lánynak az ajtót Stiles.
-Nekem elég lenne, ha te itt lennél.-Suttogta maga elé a lány.
-Tessék?-Kérdezte Stiles, amikor a lány mellé ért.
-Semmi, csak annyit mondtam, hogy nem aggódom annyira.-Mondta zavartan Kitty és lepakolta a csomagjait, az egyik ágyra.
-Öt óra múlva felkel a hold, szeretnéd, hogy átjöjjenek Scotték?-Nézett Stiles mosolyogva a lányra.
-Amit jobbnak látsz Stiles.-Mondta a lány, mire Stiles elmosolyodott.
-Szerintem jobb lenne, ha ketten maradnánk és, ha gáz van, hívjuk őket.
-De Stiles, ha gáz van, akkor mire ők ideérnek, addigra mindegy.-Érvelt a lány.
-De nem lesz gáz! Tudom!-Mondta a fiú és közelebb lépett a lányhoz.
-Mért vagy ilyen biztos benne?
-Mert nagyon be.....-Harapta félbe a mondatot Stiles.-Mert, tudom és kész. Ha nem lennék benne biztos, akkor most nem lennénk egy szobában.-Mondta és a lány hallotta, ahogy Stiles szíve úgy ver, mintha most futotta volna le a maratont.
-Te kérted, hogy legyünk egy szobában?-Kérdezte a lány és próbálta el rejteni, hogy mennyire megörült ennek.
Kitty arca vörös lett és hálát adott az égnek, hogy Stiles nem hallja, hogy ver a szíve.
-Igen, én kértem. És nem volt egyszerű rávenni a tanárt, hogy egy fiú és egy lány egy házban lehessen, úgyhogy, használjuk ki az alkalmat.-Mondta Stiles, miközben zavarában nem mert a lány szemébe nézni.
-Oké.-Mondta mosolyogva a lány és közelebb lépett Stileshoz.-Mit szeretnél csinálni?-Kérdezte Kitty mosolyogva, mire Stiles felnézett egy féloldalas mosollyal nézve a lányra.
-Mit szólnál, ha sétálnánk egyet az erdőbe?
-Nagyszerűen hangzik!-Mondta a lány és próbált, nem túl izgatottnak tűnni.
Stiles a kezét nyújtotta és a lány félve elfogadta. Ahol Stiles bőre érintkezett Kittyével, ott a lány bőre bizseregni kezdett.

***

Már két órája sétáltak az erdőben, az idő kezdett hűlni és Kittyn egy csőtopp volt. Egyszercsak kirázta a hideg, mire Stiles rögtön kapcsolt.
-Itt az ingem, tudom nem túl vastag, de de jobb, mint a semmi.
-Stiles, ha elfogadom, te fogsz megfagyni.
-Ugyanmár! Vedd fel kérlek.-Kérte a fiú és már vette is le és adta a lányra.
-Köszönöm!-Fogadta el a lány végül.
A fiú ráadta a lányra a kockás ingjét, majd csak álltak egymással szemben, elveszve egymás tekintetében. Percekig álltak így, amíg egy villámcsapással elkezdett szakadni az eső. Kitty és Stiles kézenfogva futottak vissza a faházukba. Mire bértek, bőrigáztak és a lány úgy fázott, hogy már szinte reszketett.
-Jesszusom, gyere ide!-Mondta a fiú, levette a vizes fölsőjét, majd átölelte a lányt.
Kitty úgy érezte, hogy ott menten elájul, egész teste bizsergett, ahogy a fiú forró bőréhez simult. Finoman, végig simított Stiles izmos hasán, mire a fiú felszisszent.
-Bocsánat!-Mondta a lány és hátrébb akart lépni, de a fiú nem engedte.
-Semmi baj, csak nagyon hideg a kezed.-Mondta és levette a lányról a vizes inget.-Így nem jobb?-Kérdezte és megfogta a lány állát, felemelte, hogy a szemébe nézhessen.
-De egy fokkal.-Mondta mosolyogva a lány, majd levette a csőtoppját.
A fiú közelebb lépett hozzá, kisimított egy vizes hajtincset a lány arcából, közelebb hajolt, a lány szíve úgy verte a mellkasát, mintha kalapáccsal verték volna a bordáit. Amikor márcsak pár centi válaszotta el az arcukat egymástól, a lány megszédült.
-Stiles! Menj a közelemből! Hívd Scottékat.-Mondta a lány és miközben hátrált, megbotlott és elesett.-Stiles! Gyerünk már!-Szólt újra és amikor kinézett az ablakon látta, hogy már fenn van a hold.
Érezte, ahogy a szemei felvillanak, agyarai és karmai kinőnek és érezte, ahogy az arca felveszi a farkas arcát.
-Stiles, mire vársz?-Szólt rá a fiúra.-Gyerünk! Fuss!
-Nem! Kitty, tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor azt kértem, hogy had legyek a szobatársad. Nagyszerűen éreztem magam és nem hagyom, hogy egy holmi szuperhold elrontsa!
-Stiles, ha nem mész el, bántani foglak!
-Nem fogsz! Együtt megoldjuk! Koncentrálj a hangomra! Oké?-Kérdezte Stiles, de a lány nem válaszolt, ezért mégegyszer megkérdezte.-Oké?
-Oké.-Mondta a lány, de belül retteget, hogy bántani fogja a fiút.-Stiles nem megy! Menj innen! Menj már!
-Nem! Kitty, koncentrálj a hangomra! Figyelj rám! Nem egy teliholdat vészeltem át a többiekkel és veled sem! Emlékezz vissza, hogy hányszor voltam veled teliholdkor! Nem is tudod, milyen szörnyű érzés volt, végignézni, ahogy le vagy láncolva, ahogy láttam, hogy kétségbe vagy esve, ahogy láttam, hogy a láncok vágják a bőröd! El akartalak emgedni, de te könyörögtél, hogy ne. És, miután kimerültél, néztem, ahogy alszol és bár még fent volt a hold, elengedtelek, néztem, ahogy a mellkasod felemelkedik, majd lesüllyed, ahogy béke vesz körül és, ahogy nem fenyeget veszély. Néha, úgy aludtál, hogy a fejed az ölemben volt. Emlékszel?-Kérdezte a fiú és nem hátrált tovább, megállt és várta, hogy a lány mit lép.
-Emlékszem!-Mondta Kitty, miközben próbálta legyőznie az állati ösztöneit.
-Veled voltam és vigyázztam rád! Vigyázztam rád, mert....-Stiles hangja elcsuklott.-Mert szeretlek!-Nyögte ki nagy nehezen, majd elindult Kitty felé.
A lány nem tudta felfogni a fiú szavait és, amikor a fiú közelebb sétált, ő megpróbált hátrébb menni, de Stiles megfogta a kezét és magával szembe fordította, finoman alátámasztotta a lány állát, közelebb hajolt hozzá, majd finoman megcsókolta a lányt. Először Kitty megijedt, majd érezte, ahogy visszaváltozik, emberré és ekkor viszonozta a csókot.
-Minden rendben?-Kérdezte Stiles, amikor elváltak és hátrasimított egy, még mindig vizes hajtincset a lámy arcából.
-Igen. Komolyan mondtad az előb....
-Minden szavát. Főleg azt a részt, hogy szeretlek!-Szakította félbe a lányt.
-Én is téged, Stiles Stilinski.-Mondta Kitty, majd megint megcsókolta Stilest.
Csók közben egyik kezével beltúrt a fiú hajába, a másikat pedig Stiles hasán pihentette. Stiles az egyik kezét a lány derekára, másikat pedig Kitty tarkójára. Teljesen megszűnt számukra a tér és az idő, egy világba csöppentek, ahol csak ők ketten léteztek. Nem tudták, mennyi ideje csókolóztak és nem akartak elválni egymástól, de levegő jiány miatt muszáj volt.
-Mondtam már, hogy szeretlek?-Kérdezte mosolyogva a fiú Kittytől.
-Nem elégszer.-Mosolyodott el Kitty is, majd hozzátette.-És én mondtam már, hogy szeretlek?
-Nem elégszer.-Válaszolta Stiles, majd adott egy puszit Kitty fejebúbjára.
Este többi részén, egymáshoz bújva ültek az ablak alatt és nézték a szuperholdat, csak csenben ültek, nem volt felesleges fecsegés. Stiles simogatta Kitty haját, ő pedig Stiles hasán pihentette a kezét, így pihentek a padlón, míg a lány el nem aludt, Stiles ölében.