Jó olvasást!🐾

Scott:
Éppen apukádhoz siettél az ebédjével s mikor beléptél a lift ajtaján egy magas sötétbarna hajú s szemű srác társaságában találtad magad. Pár másodpercig kínos csendtelepedett közétek, de ő ezt meg törte.
-Szia, Scott McCall vagyok!
-Szia, én XY vagyok!
-Nem láttalak még errefelé.
-Most költöztünk ide, mert apát áthelyezték ide. Viszont most mennem kell. Szia!
-Rendben. Szia!
Ez után a beszélgetés után egészen a nap hátra lévő részéig boldog voltál.

Stiles:
Első nap az iskolában mindenkinek nehéz , de te úgy érezted, hogy az egész világ ellened van. Pont vissza akartál fordulni a matekterem ajtajából mikor neki ütköztél egy vállnak.
-Nem tudsz figyelni!
-Oh, neharagudj. Tényleg nem láttalak.
-Ennyire érdekelnek az algoritmusok?
-Mindenki foglaljon helyet!
Mivel csak az mellett az idegesítő srác mellett volt hely ezért oda telepedtem le.
A tanóra negyedénél járunk mikor elém tol egy papírfecnit.
-Szia! Tényleg nagyon sajnálom. Egyébként Stiles vagyok!
-Nem gond!
-S téged hogy hívnak?
-XY!
-Nem vagy valami beszédes kedvedben.
-Mivel utállom a matekot?!
Ezután még elkezdett írni de pont kicsengettek így abba maradt a levelezés. Vagyis majdnem. Vissza adta neked a fecnit rajta egy időpontal és egy helyszínnel.

Liam:
Éppen a kórházba tartasz, mert az erőben mikor futottál beleakadt egy rozsdás drótba a lábad s rettenetesen fáj. De egy izmos barnahajú srác közeledik.
-Szia! Segíthetek? Mutat a lábamra. Mivel a fájdalomtól alligbírsz megszólalni ezért inkább csak bólintasz.
Miután az orvos bekötötte a bokád bejött hozzád a srác aki segített s aki elég helyes is.
-Amúgy Liam vagyok. Neharagudj, hogy csak most mutatkozom be.
-Semmi gond. Én meg XY vagyok s nagyonszépen köszöm a segítségedet.
-Nincs mit. Most viszont mennem kell.
-Rendben, szia!
A történtek után egy hatalmas mosoly ült az arcodon a nap további részében.

Derek:
Amint lemegy a nap te kibújsz a házból s elindulsz az erőbe. Későre jár de te nem tudod a visszautat.
-Csak nem eltévedtél?
-Nem! Miért, úgy tűnik?
-Igen!
-Na jó, rendben kicsit. De csak egy kicsit.
-Gyere!
Sajnos az arcát nem láttad de már a hangjátol elöntött egy furcsa érzés. Hasonlót már éreztél, de ez valahogy mégis más.
-Itt vagyunk!
-Köszi! Szia!
-Szia!
Egész éjszaka nem aludtál semmit ugyanis azon gondolkoztál, hogy milyen lehet az arca, a szeme s a szája. A hangja mély de nem az a durva.

Theo:
Ez az első napod. Félsz attól, hogy kiközösítenek s ittsem lesznek barátaid.
Az igazgatóval jól mentek a dolgok, de most jön az osztály. Amint belépsz az osztályterembe mindenki egy emberként fordul feléd.
-Jónapot kisasszony! Legyen szíves foglaljon helyet Mr. Raeken mellett.
-Jónapot!
Elindultam a helyemre s minden egyes szempárt éreztem magamon. Mikor végre helyet foglaltam éreztem ahogy a padtársam végig mér majd közelebb jön.
Egész órán így ültünk egészen kicsengetésig. Az ebédidőben leültem egy fa alá ugyanis nem volt üres asztal. A kávémat iszogattam mikor leült mellém az ismeretlen, helyes srác.
-Theo vagyok!
-Én, XY!
-Nem láttalak még. Pedig észrevettelek volna.
-Nem hiszem! Eddig mindenki távol tartotta magát tőlem. Nem hiszem, hogy pont te lennél az aki észrevesz.
-Miért?
-Nem tudom, de jobb lenne ha te is ezt tennéd.
-Már pedig nem fogom távoltartani magam tőled.
Éppen vége lett az ebédszünetnek s te még mindig azon gondolkozol, hogy miért mondott neked ilyeneket Theo!

Meghoztam a második részt! 🐾❤