Jó olvasást!🐾❤
Scott:
Épp végeztél a készülődessel amikor, egy hang rázott fel az aggodalmas gondolkodásodból.
-Kicsim, meg jöttek érted! Amint édesapád felkiabált te azonnal lerohantál s megtörve a kínos csendet elköszöntél az aggódó szülődtől.
-Nagyon csinos vagy!
-Köszönöm!
Amint felültetek a motorra te félelmedben annyira ölelted Scott-ot, hogy lehet eltörted pár bordáját!
-Meg érkeztünk!
-Oh! Bocsánat!
-Úgy gondoltam, hogy meg nézhetnénk egy filmet amit te választasz. Vagyis csak három közül tudsz, mert azokra meg vettem már a jegyet!
-Úgy könnyebben meg lehetett volna oldani, hogy itt választjuk ki a filmet és akkor neked is olcsóbban jön ki. De így legalább nem sok a választék. Így talán nem megyek az idegeidre.
-Akkor itt vannak a jegyek.
1. Csillagainkban a hiba.
2. Star Wars a lázadók.
3. Halálos iramban 8.
-Szerintem legyen a Halálos iramban 8. része.
-Rendben! Ez gyors volt!
Majdnem felvásároltátok a standot és úgy ültetek be a filmre. Egy kicsit meg illetődve néztek titeket, de nem foglalkoztatok velük. Mikor végelett a filmnek és már a ház elött voltatok, akkor Scott hírtelen megölelt.
-Köszönöm ezt a remek estét! Nagyon jól éreztem magam! Mondtad miközben vissza ölelted.
-Nagyon szívesen! Remélem legközelebb nem rontok el semmit.
-Ne ökörködj! Most sem rontottál el semm, hiszen fantasztikusan éreztem magam és ezt az estét nem cserélném el semmiért sem. Gyorsan megölelted és elköszöntél tőle, majd elindultál befelé, de még miellött a kilincset lenyomtad volna megfordultál.
Remélem lesz még ilyen szép estém vagy esetleg napom! E-mondaton kicsit elmosolyodott majd egy IGEN keretében meg puszilta az arcod és elment.
Egyetlen egy kérdés motoszkált lefekvésig a fejedben. ^Hogy ért oda hozzám olyan gyorsan?^ Egyik pillanatban még a motorja mellett ál, majd mikor meg fordulsz, már ott áll mögötted.
Legekvésig többször átgondoltad ezt a mai estét és még mindig allig hiszed el, hogy a suli lacrosse-csapat kapitánya és egyben a világ legaranyosab pasija elhívott randizni.

Stiles:
Az utolsó órádnak is vége éppen a barátnőiddel azaz Lidya-val és Kira-val beszélgetve indultatok az udvar irányába, mikor meg hallod az ismerős hangot a hátad mögül.
-Sziasztok! Na mehetünk?
-Azt hiszem! Csak egy pillanat és megyek is. A célzást értette így elment a jeep-je irányába. Nekem akkor mennem is kell, de biztos nem baj, hogy most nem veletek megyek?
-De éppen ezért holnaptól hozzád sem szólunk! Pár pillanatig csak meredtetek Lidya-ra, de azután nevetében törtetek ki. Dehogy te butus! Na menjél csak a "MATEKKOREPRE"! Mondata végét ki hangsúlyozta és még nyuszifület is rajzolt a levegőbe az ujjaival.
Az út csendben telt. Kivéve azzal a pár mondattal amivel be mutatta a házat. Egészen a szobája ajtajáig.
-Ez itt az én szobám. Nyugodtan ülj le az ágyra vagy ahova csak szeretnél. Érezd otthon magadat. Esetleg hozhatok valamit?
-Nyugi, duracel nyuszi! Köszi, de most nem kell semmi.
-Rendben de ha mégis akkor csak sikíts!
-Tényleg azt szeretnéd ha sikítanék?
-Öhm... azt hiszem nem! Vagyis csak nyugodtan szólj!
Végül is a korrepetálás az olyan hajnali egy órakor ért véget ugyanis táláltatok a tévében egy izgalmas filmet. Ettől függetlenül a matek részéből nem sokat értettél meg, hisz a tanár érdekesebb volt.
Szerencsére mikor hazaértél nem vették észre, de még azt sem mikor lezuhanyoztál. Ezért gyorsan be feküdtél az ágyadba és el is nyomott az álom.

Liam:
Ahogy ígérte meg is érkezett hozzátok sötétedés után. Te már kint ültél a verandátok lépcsőjén mikor elmesélte a tervét.
-Szóval futunk?
-Igen,de nem a pályán! Az erdőben van egy pár út amelyikek elég jók a futáshoz és én már ki is választottam, hogy melyik lesz az. Arra nem lesz szükség, ugyanis ez egy verseny. Ki ér oda elöbb!
Az erdő azon részéhez ahol az a bizonyos út volt úgy sétáltunk ki, ez olyan bemelegítésre szolgál.
Szóval csak egyenes fuss! De úgy is mögöttem leszel.
-Maximum álmodban.
Az isten tudja mennyit futottunk, csak az a biztos, hogy volt amikor meg előztem Liam-et de lényeges fölénnyel ő nyert.
-Csak pár pillanatig álmodhattam.
-Hát saj... Uram atyám ez gyönyörű!
-Ilyenkor látszódnak a legszebben.
-De mégis honnan...?
-Meg vannak a forrásaim.
Pár másodperc néma csend után hátulról át ölelt és csak annyit mondott ^Beszélnünk kel^
-Mi a baj?
-Semmi, csak el szerettem volna mondani, hogy egy hét múlva eljöhetnél az egyik meccsre amit a régi sulim a Devenford ellen játszunk.
-Oh. Hát meg próbálok ott lenni.
Ezután a beszélgetés abba maradt és te egy kicsit csalódottan értél haza, ugyanis abban reménykedtél, hogy hátha táplál irántad valamivel kicsit többet, mint barátság. Ez után az este után az álom sem jött oly gyorsan mint remélted.

Derek:
Már egy ideje Derek kocsijában ülsz amikor hírtelen meg állt.
-Meg érkeztünk!
-Ez egy étterem.
-Te meg egy zseni vagy!
-Tudom!
Mikor beléptek helyet foglaltonk egy asztalnál és egy idősödő, erősebb testalkatú férfi figyelt fel rátok.
-Sziasztok!
-Jack! Mi a helyzet?
-Nincs semmi különös! De látom nálad más a helyzet! Na de mit hozhatok nektek?
-A hölgynek adj egy étlapot, nekem meg majd a szokásosat, de addig maradj míg XY nem választ.
-Rendben, de EZT majd el kell mesélned.
A kiemelt szónál közted és Derek közt cikázott Jack keze, egy furcsa és ilyesztő mosoly kíséretében.
-Rendben de majd máskor. De ahogy látom már meg van a menü.
-Egy hús tálat szeretnék és egy Coca Cola Zero-t!
-Azon annyi hús van, hogy te azt nem fogod tudni meg enni.
-Csak figyelj és tanulj!
-Rendben! Nyűgözz le!
Miután kihozták a rendelés neki láttatok a kaja eltávolításának. Ami nem is volt olyan nehéz, sőt utánna Derektől elcsórtál pár szelet hasáb burgonyát. Miután végeztetek azaz miután Derek fizetett, beültetek az autóba és elhajtott a város másik végébe ami szinte teljesen kihalt. Egy darabig sétáltok, majd leült egy padra és te követted mozdulatát.
-Sokat járok ide, mert olyan nyugodt és csendes. Itt ki tudom tisztítani a fejem, de van, hogy csak úgy ki jövök.
-Nem csodállom, hiszen tényleg tök jó ez a hely.
Egészen éjfélig ott ültetek és beszélgettetek. Derekkel mindenről lehet beszélni, de tényleg mindenről.
Miután hazavitt gyorsan lefürödtél és elmentél aludni.

Theo:
Végre eljött a mai nap is. Theo elhívott valahova, de mivel nem tudsz semmit ezért a kedvesnek megfelelően öltözködtél. Félórával késöbb kopogtatnak az ajtódon.
-Gyere!
-Szia, Napsugár!
-Szia!
-Indulhatunk, vagy úgy döntöttél, hogy nem is jössz el velem?
-Nem! Azaz igen idulhatunk!
-Akkor indulás. Amúgy nagyon csinos vagy.
-Köszönöm! Meg kérdezhetem, hogy hova megyünk?
-Nem, de már meg kérdezted szóval válaszolnom kellene. De nem teszem, csak annyit mondhatok, hogy sétálni fogunk.
Az út további része csendben telt, így meg tudtad fogyelni a környezetedet és ekkor jöttel rá, hogy oda mentek ahol egyszer meg mentett és ahol elkezdtetek ismerkedni. Ahol kibeszéltétek az életetek azon fejezeteit amelyet bárkinek elmondanátok és ahol elkezdődött minden.
-A kilátó!
-Te kis ünneprontó. Az út felénél már tudtad, igaz?
-Igen! Ne haragudj!
-Ugyan ne butáskodj. Amúgy azért hoztalak ide...
-Hogy ezt meg mutasd?
-Igen.
Pár pillanat elteltével arra lettél figyelmes, hogy valaki átfogja a derekad és az állát a válladra helyezi. -Beszélnünk kell.
Ekkor te aggodalmasan megfordulsz és szemeibe nézel.
-Valami baj van?
-Nem nics, de ezt el kell mondanom. Mikor meg láttalak valamiért úgy éreztem, hogy közel kell tartsalak magamhoz és az első nap komolyan gondoltam azt a mondatot, hogy ^Már pedig nem fogom távoltartani magam tőled.^ Úgy hogy én nem is kertelnék tovább. Szóval rohadtul fontos vagy nekem és nem csak mint egy barát, mert az nekem kevés. Én szeretlek és ha ez nem így van akkor csak mond el és én békén hagylak és eltünök, mert nem bírnék a közeledben lenni tudva, hogy nem lehet köztünk semmi.
Ki mondta, kimondta, hogy szeret! A szíved most egy maratoni futónak a szívverésével vetekedik és allig hallasz a füledbe tóduló vértől, de egy kéz ki ragad belőle. -Te félsz tőlem?
-Nem
-Akkor miért ver ennyire a szíved?
-Mert... mert én ... mert én is szeretlek!
Mondtad ki a mostmár minden mindegy alapon. Ekkor történt meg az első csók. Az első randin, ami általában nem erről szól. Azthiszed talán a harmadik az ahol általában el csattan az első csók. De ti az ismerkedésen túlvagyunk bőven.

Remélem tetszett és ne haragudjatok, mert ilyen későn hoztam a részt. Légyszíves hagyjatok nyomot magatok után! Köszönöm!😘🐾