Sziasztok itt is van az új rész, amit nagyon sokára tudtam hozni technikai okok miatt lentebb leírtam röviden hogy miért is. Ezért is bocsánatot kérek a sok várakozásért. Nem tudom, hogy mikor fogom majd folytatni. Remélem nyáron már jobban lesz időm és akkor majd fog menni az írás. Mondjuk ha sikerül amibe most belekezdtem akkor az őszi időszak alatt semmi időm nem lesz foglalkozni a könyveimmel. De az még a jövő zenéje. Addig is mindenkinek kitartást az iskolához, a munkához, a vizsgázóknak pedig sok sikert a vizsgákhoz.

Jó olvasást kívánok remélem tetszeni fog az iromány annak ellenére hogy én nem így terveztem ezt a részt, de ilyen lett. szép napot mindenkinek vagy éppen estét kinek mi.

SzonjaKatalinBirks kérésére

Név: Szonja

Választott lény: Vérfarkas

Választott karakter: Scott

Mondatok:

7. Itt leszek melletted, ígérem.

16. Te még is mióta állsz ott?

17. Mégis mennyit hallottál?

54. Szeretlek.

73. Ragyognak a szemeid.

Korosztály: 17 éves

A Telihold szépsége

Azon a teliholdas éjszakán történt minden, azt hiszem. Legalábbis úgy emlékszem mintha onnantól kezdet volna megváltozni az életem. Bizonytalan vagyok mivel az emlékeim elégé homályosak arról a bizonyos napról. Egy biztos, hogy azon a napon valami sorsfordító dolog történt. Hogy miből gondolom ezt? Abból, hogy mint később megtudtam 3 napig feküdtem eszméletlenül a kórházban. Az orvosom elmondása szerint az élet funkcióim jók voltak és semmi rendellenességet nem találtak, de ennek ellenére semmivel sem tudtak fel ébreszteni. Tényleg nem tudom hogy mi történhetett azon a napon csak arra emlékszem hogy volt egy csúnya veszekedésem köztem és a falka között és én idegesen eltrappoltam a törzshelyünkről.

Mivel nem volt semmi bajom az orvosom haza is engedett már az nap. Mikor ki léptem a kor teremből Scott szemeit láttam meg magam előtt. Valamiért úgy éreztem hogy haragudnom kellene rá, de nem tudtam hogy miért.

- Szia, hogy vagy kicsim?

- Jól vagyok csak nem emlékszem arra hogy mi történt. Homályosak az emlékeim.

- Mindent el fogok mondani csak nem itt. Menjünk már mindenki nagyon aggódik érted.

Scott nagyon ideges volt. Tisztában vagyok vele,  hiszen halottam a heves szívverésest sőt még kilométerekről is meghallottam volna.  Ez az egyik vele járója a farkas létnek. Megérzem, hogy ha van valami baj. Tudom hogy mikor hazudnak nekem vagy ha titkolnak előttem valamit. Most is ezt érzem a szívem mélyén, hogy egy nagyon súlyos titkot rejteget előlem. Néha úgy érzem, hogy jobb lenne ha nem lennék vérfarkas. De ez ellen nem tudok mit tenni így születem. Született vérfarkas vagyok.

- Scott hova megyünk most? -kérdem, de választ nem kapok.

- ...

- Scott hahó válaszolj!! - még mindig semmi ezt megelégelve megragadtam a karját és magammal szembe fordítottam. - Válaszolj addig egy lépést sem teszek míg nem adsz magyarázatot.

- Ígérem, hogy mindent elfogok mondani, de mondtam hogy nem itt. Ez a hely nem a legjobb arra hogy ezt megvitassuk. Derek lakására megyünk. Szállj be - intett a Camaro felé aminek vezető ülésén ott ült Derek.

Inkább nem mondtam semmit hanem a hátsó ülésről szuggeráltam mindkét társamat akik egy szót se szóltak, de éreztem hogy milyen idegesek és ez engem is feszülté tett. Mikor megérkeztünk felmentünk a vas lépcsőn és mikor a vas ajtó is ki nyílt be léptünk a kis lakásba. Mindenki itt volt a falkából és feszültek voltak még csak tagadni se tudták volna. Egy jó ideje itt vagyunk de senki nem mond semmit be sokalltam.

- Na jó valaki mondja el hogy mi a franc folyik itt már vagy 20 perce kussban van mindenki. Mi történt?

- Ezt egy kicsit nehéz lenne elmondani. Nem tudom hogy hol kezdjem. - kezdet neki Scott.

- Csak bökd ki hogy mi a baj mert megörülök az idegességetek szagától!!! - kiáltottam rá egyszer csak bele nyilallt a fejembe a fájdalom.

Fejemet fogva rogytam a padlóra és a szemeim előtt milliónyi apró kép foszlány jelent meg. Mik ezek? - gondoltam magamban. Vér, arcok sikítás hangja, még több vér a kezem is csurom vér egy szoba tele halottakkal, olyanokkal, akiket nem ismerek és olyanok akiket talán ismerek is. Egy kétségbe esett könyörgő hang ami azt kéri hogy álljak le. A hang gazdája ismerős, az arcok akiket megpillantok szintén ismerősek a barátaim majd a földön fekvőkre pillantok és meglátom hogy a családom fekszik előttem csurom véresen és holtan. 

- Szonja nyugodj meg nincs semmi baj. Hallasz? -hallom barátom hangját a távolban de nem tudok rá koncentrálni.

Ekkor azonban az emlékeimben fel bukkan egy alak akit nem ismerek és gúnyos mosoly játszik ajkain és mint ha azt mondaná hogy ez volt a bosszúm te szörnyeteg.

Várjuk csak akkor most mindenki azt hiszi hogy én megöltem a családomat és a többi alakot akiket szinte nem is ismerek, közben valaki más tette.

- Nem én voltam. Nem én tettem. Soha nem ártanék nekik akkor se ha haragudtam azért hogy ilyen vagyok. Ők a családom. Nem én öltem meg őket. -mondtam Scott szemébe nézve.

- De hát ki tette volna hiszen mikor oda értünk te volttál csak ott a vérbe fagyott családod mellett.

- Akkor nem hiszel nekem azt hittem ennél jobban bízol bennem.

- Nem erről van szó Szonja, de ....

- Itt nincs semmi de.

- De az nap feldúlt voltál veszekedtél a családoddal és még itt... - mondatát elharapva nem fejezet amit akart, de már nem is kellett befejezni-e hiszen be villant egy pár kép egy ahol Scott és Malia csókolózik a következő ahol már veszekszünk és az utolsó amikor feldúltan eltrappoltam.

- Lehet hogy elveszítetted a kontrollt mikor haza mentél és azért történt mind ez. - tette hozzá Derek.

- Még jó hogy dühös lettem mikor a barátom egy másik lánnyal csókolózik, de nem vagyok olyan gyenge hogy a düh miatt ilyen messzire menjek erősebb vagyok mint az gondolnátok hiszen én egy Alfa vagyok tudjátok jól. Haza akarok menni most!

- De nem lehet a rendőrség lezárta a házat amíg a nyomozás tart jelenleg te áldozat vagy mert elég csúnyán megsérültél. A rendőrök úgy gondolják hogy ép időben érkeztünk meg nálatok és ezért mehetett el az "állítólagos tettes." - mondta Stiles macska körmöket rajzolva a levegőbe az állítólagos tettes említésekor.

- Nem érdekel vigyetek haza! Most! - csaptam az asztalra mire a szemeim vörösen fel is villantak.

- Még hogy nem veszíted el a kontrollt. - horkantott fel Stiles.

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? Nem vagyok olyan gyenge mint te nem is tudom kit szállt meg egy démon.

- Stiles csak arra akart kilyukadni, hogy lehet nem emlékszel rá, de megtörténhetett hogy nem tudtál uralkodni magadon és az elméd úgy védekezik ellene hogy elfejtetted hogy mi történt azon az estén.

- Ugyan már Scott nem vagyok olyan nyámnyila.

- Lehet ezt mondod, de a szemeid mást mutatnak.

- Miről zagyválsz itt?

- Arról hogy ragyognak a szemeid.

- Még szép hogy ragyognak, amikor olyanokkal vádoltok ami nem igaz és ez dühít. Egyébként a te szemed is gyakran felvillan, amikor ideges vagy mérges vagy. Az még sem jelent semmit. Igaz?

- Nem erről van szó.

- Tudod mit mindegy, nem is érdekel. Csak valaki vigyen haza azonnal, mielőtt még tényleg megölök valakit.

- Na jó legyen gyere én el viszlek. - mondta Derek.

Már a kocsiban ültünk Derek és én. Egyikünk se szólt semmit egy jó darabig. Majd nem bírva tovább ki tört belőlem a zokogás. Nem bírtam tovább azt hogy akikben én meg bízok ők arra sem képesek hogy higgyenek nekem. Azt hittem ennél jobban ismernek. De azt hiszem tévedtem.

- Derek esküszöm, hogy nem én tettem képtelen lennék rá. Kérlek higgy nekem. - ekkor álltunk meg a házam előtt és Derek bele nézett a szemeimbe.

- Rendben én hiszek neked. Tudom hogy nem lennél rá képes, de akkor amilyen állapotban el mentél onnan mindannyiunkban kételyt ébreszt az, hogy esetleg nem voltál képes kontrollálni az erődet. De én bízom benned látom a szemedben, hogy nem érted mi történt és hogy őszintén hiszed, hogy valami történt. Én érzem hogy ártatlan vagy.

- Igazán?

- Ismerlek már egy ideje, és soha nem hazudtál. Hiszem, hogy valami történt és nem te voltál az.

- Akkor segítesz megtalálni, hogy ki ölte meg a szüleimet és azokat az embereket az otthonomban, kérlek nagyon kérlek Derek.

- Természetesen. Scott meg próbálna kicsinálni, ha hagynám hogy bajod essen és ha egyedül neki vágsz ennek, akkor biztos hogy nem sülne ki ebből semmi jó.

Neki álltunk ki deríteni hogy ki az igazi tettes. 2 hete az ügyön vagyunk de még nem nagyon találtunk semmi használathót. Ez alatt az idő alatt Dereknél töltöm a minden napokat Scott-ékat is elkerülöm. Végre találtunk valamit valamit ami nyomra vezethet.

- Végre ezzel már közel kerültünk hozzá. El fogjuk kapni biztos vagyok benne.

- Mond mit teszel vele, ha elkaptuk? - nézett rám.

- Ha arra gondolsz hogy meg fogom-e ölni, akkor a válaszom nem. Csapdába csalom elérem hogy elismerje hogy ő gyilkolta meg a szüleimet. Meg persze azokat az alakokat, akik a házunkban keveredtek.

- Csak ne csinálj semmi őrültséget. Ha meg tudsz valamit, azonnal szólj nekem. Meg értetted?

- Igen persze. Mindenképpen. - mondtam, de semmi olyan szándékom nem volt hogy értesítem őt a fejleményekről. Ezt nekem kell elintézni.

- Akkor én megyek is vigyázz magadra.

- Rendben de te is. Szia Derek.

Egy pár napba még bele telt mire tényleg meg találtam a tényleges tartózkodási helyét.

- Most meg vagy te kis rohadék. -mondtam teljesen bele feledkezve a gondolataimba észre se véve hogy mögöttem.

- Ki is van meg? -kérdi hirtelen egy hang a hátam mögül mire hátra fordulok és ott áll Scott és Derek. Dereket figyelmen kívül hagyva szólok Scott-hoz.

- Te még is mióta állsz ott?

- Elég ideje hogy tudjam valamire készülsz.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz.

- Ne néz hülyének. Tudnom kell hogy mire készülsz, nem akarom hogy bajod essen. Fontos vagy nekem. Mindennek ellenére és még akkor is ha te nem hiszel nekem de akkor is fontos vagy.

- Még is mennyit hallottál?

- Eleget ahhoz hogy tudjam valami veszélyes dologba akarod keverni magadat, amit én nem szeretnék. Belehalnék ha történet veled valami. Úgy hogy ideje beavatnod. Szóval mi folyik itt?

- Nem hittetek nekem ezért tettem amit kellett. Meg kerestem az igazi tettest. Most pedig megyek elrendezni ezt az egészet. Egyedül úgy ahogy eddig is boldogulnom kellett. A te segítséged nélkül is meg voltam mint látod.

- Ne csináld ezt!

- Mégis mit ne csináljak?

- Azt hogy úgy csinálsz mintha egyedül lennél.

- Miért nem ez van most? Magamon kívül nem számíthatott senkire.

- Ez nem igaz mert én itt vagyok neked.

- Engem ne áltass ezzel a szar dumával Scott. Nem voltál ott mellett amikor kellett  volna. Gyilkosnak tekintesz pedig nem vagyok az. Neked kéne a legjobban tudni, hogy nem tudnám bántani a családomat. De te nem, képes vagy azt feltételezni, hogy el uralkodott felettem a harag és kitöltöttem a szüleimen.

- Nem értelek eddig az volt a baj, hogy nem segítettem. Most meg akarnék, de nem hagyod. Eldönthetnéd hogy mit akarsz tőlem.

- Jelenleg semmit. Csak egy dolgot.

- Még is mit?

- Menj el, most nem akarlak itt látni.

- Tessék?

- Jól hallottad, azt akarom hogy most hagy magamra.

Ezek után el is ment magamra hagyva.

- Biztos vagy benne hogy ez így jó?

- Nem, de ez az én ügyem nem akarom hogy közük legyen hozzá. Neked se kellene benne lenned. De te voltál az aki végig támogatott. Köszönöm Derek.

- Ugyan már hiszen barátok vagyunk. Ez csak természetes vagy nem?

- Hát nem mindenki számára. Na de mindegy is induljunk. Út közben szólok a seriffnek.

- Mond ez biztos? -hallom kételkedő hangját a telefonon keresztül.

- Mr. Stilinski biztos vagyok benne hogy jó nyomon vagyok. Hogy ő lesz a tettes. Kérem bízzon bennem.

- Rendben oda megyek Parrishel.

- Köszönöm seriff.

Pár perc múlva a Camaro meg állt egy elhagyatott gyár épület előtt. Derekkel be mentünk és ott találkoztunk a szüleim gyilkosával. Még most is éreztem rajta a vérük szagát.

- Derek ugye te is érzed.

- Igen érzem. Most már biztos hogy ő az elkövető. Már csak rá kell bizonyítani vagy csak egy vallomást kicsikarni belőle.

- Van is egy ötletem. Csak köves.

- Tudtam hogy eljössz, bogaram. Nagyobb a bosszú vágyad mint bárki másnak. Látni téged így szenvedni kielégíti az én haragomat is.

- A rendőrök úton vannak ide. Nincs menekvés vagy feladod magad vagy kényszeríteni kell. Válasz.

- Ó ne aggódj cica nem állok ellent. Úgy se tudtok bizonyítani semmit. Hiszen nem is tudom hogy miről is van szó. -váltott azonnal szöveget, amikor meghallottuk a rendőr kocsi hangját.

Nem sokára meg érkezett a rendőrség és be vitték a feltételezett tettest.

- Kérem engedjék meg hogy beszéljek vele. Én tudom hogy ő volt érzem. Lehet sötét volt de teljesen hasonlít arra az alakra akit az nap a házunk közelében láttam.

- Nem kellene hogy engedjem, de kapsz 5 percet.

- Annyi bőven elég lesz el érem hogy be vallja mit tett.

Mikor beléptem az irodába ahová a tettest is behozták le ültem vele szemben.

- No lám csak lám. Ki gondolná hogy beengednek egy feltételezett tetteshez egy kis lányt.

- Ugyan mát mindketten tudjuk jól mi az igazság ebben a történetben. Kár itt csűrni-csavarni a dolgokat. Én csak egy valamit akarok tudni.

- Még is mit cicám?

- Miért az én családom, miért én voltam a célpont?

- Nem tudom, hogy miről beszélsz.

- Nem kell a színjáték tudod jól hogy nem hal minket senki sem. Válaszolj miért én?

- Azért te kurva, hogy te is szenvedj úgy ahogy én azok után ami történt.

- Ennek mi köze volt ahhoz hogy végeztél a családommal?

- Nem tudsz te semmit, de talán jobb is hogy tudatlan vagy ezzel kapcsolatban. Így legalább még több kételyed lesz. Na de mindegy is most már szólhatsz a kis barátodnak és a seriffnek hogy bejöhetnek,mert vallomást teszek.

Minden olyan zavaros volt semmit se értettem. Ki mentem szóltam a seriffnek, aki azonnal be is ment a tetteshez, akivel egy 20 perc után kijött és szólt az egyik kollégájának hogy kísérje az urat a cellájába. Olyan gyorsan történtek a dolgok hogy fel se fogtam őket. Már csak arra eszméltem fel hogy Derek lakásán vagyok és a kezemben egy bögre forró tea. Velem szemben meg itt áll az egész falka. Akik szó szerint bűzlöttek a szánakozástól és a megbánástól. Már-már émelyítően rossz volt.

- Mondjátok amit akartok, mert ettől a szagtól már hánynom kell.

- Mi bocsánat kéréssel tartozunk neked.

- Nincs rá szükségem kösz. Inkább haza akarok menni. Nem kellenek olyan barátok akik arra sem képesek hogy meghallgassanak hanem egyből csak vádaskodni kezdenek.

Ezzel a mondatommal elindultam a nagy vasajtó felé, de hirtelen olyan gyengének éreztem magam, hogy biztos voltam abban hogy képtelen lennék haza gyalogolni. Az ajtónál megálltam egy pár percre hogy végig gondoljam, hogy mi is legyen. Előbb vagy utóbb beszélnem kellesz velük, de nem most úgy hogy Derek felé néztem.

- Derek ne haragudj, de haza tudnál dobni.

- Persze menjünk.

- Sziasztok. - mondtam még és kiléptünk az ajtón.

Derek kocsijával hamar haza értem.

- Ugye tudod hogy egyszer ezt meg kell beszélnetek?

- Persze hogy tudom, de nem ma. Most nem menne. Annyira zavaros minden.

- Elhiszem, de ne halogasd sokáig. Tudod jól hogy Scott szerte téged akkor is ha te most haragszol rá.

- Beszélni fogok vele mihelyst rendeztem magamban a dolgokat. Köszönöm Derek, hogy végig mellettem álltál ez nekem nagyon sokat jelentet.

- Ez csak természetes, hiszen olyan mintha a húgom lennél.

- Oh igazán, és el tűröd hogy a húgod a falka egyik tagjával járjon még akkor is hogy ő az alfa?

- Igen el, de nagyon nehezen. Viszont azt szeretném ha boldog lenne.

- Te nagy marha. Na vigyáz haza felé. Még egyszer köszönöm.

Azalatt a két hét alatt amíg teljesen figyelmen kívül hagytam a falkát utána néztem a családomnak. Amit pedig megtudtam szörnyű volt. Ki irtották annak a férfinek a családját. Szóval ezért tette hogy érezem én a családom bűnűnek a súlyát. Mindig hazudtak nekem. Nem is ismertem őket igazán. Teljesen egyedül maradtam vagyis maradok ha ellököm magamtól a falkát. De nekem szükségem van rájuk mindennek ellenére. Szóval fogtam magam és be ültem a kocsiba ami immár az enyém és elhajtottam vele Derek lakására hiszen ma falkagyűlés lesz. Mikor oda értem és ki húztam a hatalmas vas ajtót mindenki érdeklődve figyelt engem.

- Érdekelne hogy van e még egy hely számomra is?

- Neked mindig van. - mondta Scott.

- Sajnálom, hogy eddig hanyagoltam a falkát, de rendeznem kellett magamban a dolgokat. Meg utána kellett néznem egy két dolognak.

- Nem kell magyarázkodnod megértjük. Mond minden rendben?

- Nem semmi sincs rendben. Az egész életem egy nagy hazugságban éltem. A szüleim végig titkolóztak előttem.  Megölettek egy egész családot. Nincs már senkim. Totálisan egyedül vagyok. Nem számíthatok senkire.

- Ez nem igaz. Mi itt vagyunk neked. Én itt vagyok neked. És mielőtt bármit is mondanál tudom, hogy hiba volt hogy nem hittem neked és csalódtál bennem, de nekem fontos vagy. És most már itt leszek melletted ígérem! Sajnálom hogy cserben hagytalak, de nem történik meg újból.

- Kérlek Scott ne mondj olyat ami nem igaz ha tényleg az lettem volna akkor ez nem így történt volna és hittél volna nekem. Mond tartoztam én valaha is a falkádhoz?

- Igen persze hogy tartoztál, és még mindig oda tartozol.

- Ez nehezen hihető.

- Akarod tudni miért?

- Nem biztos, hogy akarom e tudni. Azonban úgy érzem, hogy most mindennél jobban szükségem lesz a falkára. Szóval hallgatlak.

- Azért voltál mindig is a falka tagja, mert első pillanattól kezdve mióta meg láttalak és megismertelek fel forgattad a világomat és elérted, hogy azok után amiken át mentem és elvesztettem azt a személyt akibe először igazán szerelmes voltam, és bezártam a szívemet, hogy többet ne kelljen valakinek miattam meghalnia. Jöttél te és elérted hogy újra nyissak valaki felé. Elérted hogy újra szerelmes legyek.

- Úr isten, hogy lehetsz ilyen nyálas. - kérdeztem könnyekkel küszködve.

- Szeretlek Szonja.

- Én is téged Scott.

Na nem egészen így terveztem. Sajnálom a sok késést, de szarakodott a nettünk. Utána meg jó ideig nem volt, mert a net szolgáltatónk se szó se beszéd és megszűnt létezni. Egy büdös szót nem mondtak hogy bocsánatot kérünk, de a továbbiakban a net szolgáltatás megszűnik valamilyen oknál fogva. Már most egy pár hete be van köttetve az új net ez nagyon jól működik eddig. Csak most meg időm nincs meg energiám mikor haza érek a melóból. De nem baj lassan jön az év vége remélem akkor majd tudok időt szakítani a sok-sok elhanyagolt írásomra könyveimre. Addig is sziasztok.