Kérésér ReginaOrss8

Név: Olivia

Választott karakter: Stiles

Választott lény: ember

Választott mondatok:

7. Itt leszek, melletted ígérem.

19. Meghalhattál volna!

46. Nem félek a haláltól.

70. Utálom, mikor ezt csinálod.

Mert szeretlek

Idegesen dobogok lábammal a kórház padlóján a váróteremben. Egyik oldalamon a seriff foglal helyet a másik oldalon Scott és a többiek két-két oldalt helyezkednek el. Egyikük se mer rám nézni, ha mégis rám tekintetek haragos szemekkel nézek rájuk, mire egyből elkapják tekintetüket, még Scott is. Nagyon mérges vagyok rájuk. Hogy gondolták ezt? Joggal haragszom rájuk. Nem elég hogy nem szóltak erről a bevetésről és kihagytak belőle, de még Stiles is megsérült.

- Még is hogy gondoltátok ezt? Nektek elmentek otthonról!

- Olivia, sajnálom Stiles kérte, hogy ne szóljunk neked erről. –mondta, de én figyelmen kívül hagytam, mert kijött az orvos. Majd annyival hogy rendbe fog jönni ment is tovább.

Mikor a doki elment én fogtam magam és bementem a barátomhoz. Nagyon haragszom rá is, mert felelőtlen volt. Tudtam, hogy bemegyek oda el fog szabadulni a pokol és nem fog érdekelni ki hallja és ki nem veszekedni fogok vele, meggondolatlanul.

- Megint nem gondolkodtál igaz?

- Oliv kicsim, sajnálom én nem akartam, hogy tudj róla féltettelek.

- Nem Stiles ez nem az első alkalom, amikor ezt teszitek. Jó hogy embere vagyok, de te is az vagy!

- Nem akarom, hogy bántódásod essen.

- Ez nem magyarázat arra, hogy folyamatosan kihagytok mindenből én is ugyan annyira a falka tagja vagyok, mint te. Sőt nekem több esélyem lenne harcba kerülni bárkivel, mint neked! Vannak harci tapasztalataim!

- Akkor is gyenge vagy!

- Mi az, hogy gyenge vagyok?! Inkább te! Nem én fekszem sérülten egy átkozott kórházi ágyon, hanem te!

- Ez most lényegtelen! Nem számít, hogy most mi történt nincs mindig ilyen, ez egy kivételes alkalom volt.

- Igazán, és amikor megszálltak, mert gyenge voltál. Ártottal azoknak, akik fontosak voltak neked, mert nem vagy képes szembe nézni a saját démonaiddal.

- Fejezd be! Mondj olyat, hogy nem volt szükség az én segítségemre. Nélkülem sok minden máshogy lenne. Gyerünk, mondj egy olyat, hogy miért kellett volna szólnom neked, vagy nekem nem lett volna, szabad ott lenne. Halljam, milyen okot tudsz mondani.

- Talán mondjuk: Meghalhattál volna!

- Én nem félek a haláltól!

- Gondolsz azokra, akiket magad mögött hagysz, apukádra, a barátaidra vagy rám?

- Tessék!?

- Annyira ostoba és önző vagy. Ha én tettem volna ugyan ezt, akkor te is ugyan így ki lennél akadva, mint én magam.

Mondatom után kirongyolok a kórteremből és haza cammogok lassan és dühösen. Három napig a kórház közelébe se mentem. Nem bírtam a szemébe nézni. Haragudtam mindenkire az egész falkára. Jobbnak láttam le higgadni. Legközelebb mikor bementem hozzá már nyugodtabb voltam. Oda mentem az ágyához és rá néztem.

- Hát bejöttél?

- Úgy se bírnád ki nélkülem sokáig.

- Sajnálom Olivia én csak nem akartam, hogy neked bajod essen.

- Tudom, hogy miért tetted de attól még haragszom hogy nem is szóltatok róla. Mi lett volna ha komolyabban meg sérülsz.

- Ne aggódj nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. Itt leszek melletted ígérem! Addig ameddig azt szeretnéd. Mert szeretlek. - lehelt egy lágy csókot ajkaimra.

- Utálom mikor ezt csinálod! -mondom halvány mosollyal ajkaimon, majd az ajakira hajoltam vissza egy szenvedélyes csókra.

Ez most egy ilyen rövid kis novella remélem tetszik így is.