Kérésére ReginaOrss8

Itt az első remélem tetszeni fog majd a héten hozom a másikat is.

Név: Meredith

Választott karakter: Liam

Választott lény: Vadász

Választott mondatok:

4. Ki tépem a torkod, ha bántani mered.

16. Te meg mégis mióta állsz ott?

37. Nézz a szemembe és mond, hogy nem szeretsz.

58. Azt mondtam nem akarlak többet látni!

Átkozott vadász

Kis korom óta arra nevelt a családom, hogy az összes lényt, aki csak létezik és ártalmas lehet, el kell pusztítani. Erre voltam kalibrálva így cseppnyi érzelmet se éreztem, ha megöltem egy vérfarkast. Mestere voltam minden fegyvernek, ami a birtokunkban volt. Mindent tudtam, ami kellhet egy méreg vagy bármi más előállítására és természetesen emiatt ismertem az ellenszereket is és minden megoldást, ami semlegesíti ezeknek a hatását. A szüleim büszkék voltak rám, amiért az ő útjukat követem én is, de ennek oka volt. Pontosan az, hogy egy falka vérfarkas ölte meg a legjobb barátomat. Ebből kifolyólag gyűlöltem az összes szörnyeteget. Mikor pár éve a családom hallotta, hogy rengeteg természetfeletti lény gyűlt itt össze Beachon Hills-ben azonnal ide költöztünk. Bele telt egy kis időbe, míg rátaláltunk egy falkára. A falka vezére, vagyis alfája Scott McCall akiről megtudtuk, hogy egy igaz alfa. Szépen sorjában mindenkinek utána néztünk. Nagyon könnyű volt a feladat tekintve hogy szinte egész nap láttam az egész falkát az iskolában. Így nem volt nehéz szemmel tartani őket. De ahhoz hogy elkapjuk őket már több bizalom kellett a falkával. Mikor már elég információ birtokában voltunk egyik este az étkezésnél megbeszéltük a tervet, hogy a falka közelébe férkőzhessünk.

- Mit gondolsz, menni fog? –néz rám apám kérdő tekintettel.

- Ugyan már kinek nézel te engem?

- ... - csak felvont szemöldökkel néz rám.

- Az a srác az óta nem tudja levenni rólam a szemét mióta ide költöztünk. Sima liba lesz az egész. Nem kell a miatt aggódni, hogy feltűnően elkezdtem közeledni hozzá, mivel számítottam egy ilyen eshetőségre alapból jó viszonyt ápoltam a kis bétával. Amilyen ostoba egy-kettőre besétál a csapdánkba. Végül ennek a falkának is annyi lesz. – mondtam szemeimben gyűlölettel.

- Jól van, bízunk benned lányom. Minél előbb kezdj neki a tervnek. Nem lenne jó, ha kiderülne a kis titkunk.

- Rendben.

Ezek után másnap egyből belekezdtem a tervünk kidolgozásába. Menjünk sorba:

1. Közelebb kerülni Liamhaz pipa

2. Jó kapcsolatot ápolni vele és a barátaival. pipa

3. Elcsavarni Liam fejét. Pipa

Ezekkel mind megvagyok már csak 7 lépés van hátra:

4. Most már jöhet egy pár randevú.

5. Elérni, hogy szerelmes legyen belém, és mindet elhiggyen nekem.

6. Elérni, hogy veszélyben legyek és megmentsenek.

7. Kiakadni azon, hogy mik ők és magyarázatukat meghallgatni.

8. Elnyerni a bizalmukat az által, hogy megőrzőm a titkukat.

9. Elérni, hogy befogadjanak a falkába

10. És végül belülről eltiporni ezeket a szörnyeket.

Tökéletes, ha ezeket mind megvalósítom, a markunkban lesznek és végre lesz még egy szörnymentes hely a világban. Nem érdemlik meg az ilyenek, mint ők hogy itt éljenek az emberek között. Na de akkor minden erőmmel azon leszek, hogy végre elintézzem ezeket.

Hétfőn reggel frissen kipihenten ébredtem. Felkaptam az egyik dögösebb ruhámat majd kocsik kulcsomat fogva elindultam készen a mai napra. Hamar meg is érkeztem és belépve az iskola ajtaján egyből ki szúrtam a falkát éppen Scott szekrényénél beszéltek valamiről, nagyon komoly dolog lehetett az arcukat elnézve. Na, jó lássunk egy kis akciót most vagy soha. Egy kicsit elértem, hogy a szívem gyorsabban verjen a szokottnál, amit gondolom egyből ki szúrtak a kis farkaskáim, mert a bejárt felé pillantottak. Szépen lassan meg indultam feléjük majd mikor oda értem egy kis ideges mosollyal meg álltam előttük.

- Sziasztok, srácok. Jó reggelt.

- Szia, neked is. –mondták egyszerre.

- Nagyon dögös vagy csajszi. Kinek akarsz te tetszeni?

- Ugyan Lydia kinek akarnék?

- Jól vagy amúgy, mint ha ideges lennél?

- Persze semmi probléma. Kicsit összevesztem a szüleimmel, de amúgy nincs gond. Na de ne is beszéljünk erről. Igazából egy kicsit elrabolnám Liam-et ugye nem gond?

- Dehogy is vidd csak magaddal nyugodtan. – mondta Scott.

Ezután egy kicsit távolabb mentünk a srácoktól és megálltunk egymással szemben. Ő várakozóan nézett rám, hogy mikor kezdem el azt, amiért félre hívtam a többiektől.

- Szóval mit szeretnél?

- Az a helyzet hogy én nagyon kedvelek Liam és azt szeretném kérdezni, hogy eljönnél velem egy randira?

- Igen nagyon szívesen Meredith. Mit szólsz, mondjuk a péntek estéhez?

- Tökéletes akkor pénteken.

Ilyen könnyű dolgom se volt még nagyon hamar beférkőztem a falka közelébe. Szinte a tenyeremből eszik ez az ostoba fiú. De most komolyan hogy lehet valaki ennyire ostoba ilyen könnyen hagyni valakit a közelébe engedni, akiről szinte nem is tud semmit. Nagyon béna lehet, ha még csak azt sem érzékeli, hogy hazudok neki, bár azt el kell ismernem, hogy jól néz ki úgy, hogy van ennek egy kis előnye is, hiszen egy nagyon jó képű pasival járok. Persze még csak most jön, a tervünk nehezebb része el kell érnem, hogy, átváltoztatnak, előttem veszélyben kell lennem, hogy meg akarjanak menteni ez által pedig felfedni kik is ők valójában.

- Na és hogyan akarod ezt kivitelezni. Tudod, hogy egy egyszerű támadás miatt csak nem fognak őrültségeket csinálni.

- Ez igaz, de nem is egy holmi kis támadásra gondoltam. Emlékeztek a kis foglyunkra a határnál? Arra a szerencsétlen nyomi alfára, aki könyörgött, hogy ne öljük meg és bármit meg tesz cserébe. Meg mondjuk neki, hogy életben maradhat, hogy ha megtámad ekkor és itt. Nem hiszem, hogy a srácok akkor nem sietnének a segítségemre.

- Remek ötlet. – mondta apám.

Gyorsan megbeszéltük a részleteket. Egy hét múlva lesz az egész, megrendezve. Pontosan egy hét múlva pedig sor is kerítettünk erre a „támadásra" éppen Scott-ék felé tartottam az iskola Lacross pályája felé, amikor meg jelent a „támadóm" természetesen már ilyenkor senki sem volt itt így nem aggódtam, hogy bárki is észreveszi ezeket a dolgokat, amik fognak történni. Pontosan úgy csináltam, min aki bajban van. Folyamatosan hátra pillantgattam, mint mikor érzem, hogy követnek, majd mikor hallottam, hogy megreccsent a faág, ami jelezte, hogy kezdetét veszi a támadása akkor megindultam futni a srácokhoz. Futottam, ahogy csak a lábam bírta és folyamatos néztem hátra, hogy lássam a drága kis támadómat, már át alakult felvette a vérfarkas formáját. Már láttam, ahogy Scott-ék a pályánál vannak így gyorsabban kezdetem futni. Láttam mikor észrevettek és le döbbenetek, már nem sok kellett, hogy oda érjek hozzájuk, de a támadom elkapta a karomat és visszarántott leszorítva a földre én, meg mint bajba jutott áldozat kiabáltam segítségért.

- Segítség!!

- Enged el őt!

- Soha inkább megölöm a kis szerelme előtt.

- Ki tépem a torkod, ha bántani mered! - "kiáltott rá a támadómra"

Ekkor ők is felvették a vérfarkas formát és harci pózba álltak én meg egy nagyon apró gúnyos mosolyra húztam a számat mi szerint megvagytok. A támadóm mikor látta, hogy megindulnak felé menekülni kezdet a srácok utána indultak, de tudta, hogy úgy se kapják el, mert a szüleim időben elkapják és elrejtik őt valahová.

- Meredith, jól vagy? – ijedten néztem rá

- Még is mi volt ez, kik vagytok ti valójában? – kérdeztem remegő hangon hátrébb araszolva barátom kezétől.

- Kérlek, kicsim nem kell tőlünk félned mi nem bántunk téged.

- Ne érj hozzám! – kiáltottam rá, remegve.

- Nézd nincs semmi baj biztonságban vagy. Ígérem, hogy nem ártunk neked, de kérlek, le kell nyugodnod. Minden rendben lesz.

- Mik vagytok ti? Mi volt ez az egész? – kérdem még mindig idegesen.

- Meredith nem tehetünk, mást elmondunk mindent neked, de nem itt. Elmegyünk Derekhez, rendben? – mondta most Scott, mire csak bólintottam és annak ellenére, hogy Liam felém nyújtotta a kezét nem fogadtam el. Szépen mindannyian Derek lakásához mentünk engem leültettek a kanapéra és elkezdték mondani mi történet.

- Mielőtt el kezdjük, meg kell ígérned, hogy ezt titokban tartod, senki sem tudhat rólunk. Már így is több személy tud rólunk, mint kellene, nem akarunk még egy embert veszélybe sodorni azzal, hogy a titkunk kiderült.

- Re-rendben.

Ezután mindent töviről hegyire elmeséltek. Elmondták miként változtatta Peter Hall vérfarkassá Scott-ot hogyan került bele Lydia ebbe az ügybe hogyan derült ki hogy ő egy banshee, miként lett Scott-ból igaz alfa, hogyan lett Liam-ből vérfarkas és a többi és a többi. Nem mondom ez a társaság nem semmi, elég érdekes dolgokban volt részük, de nem sokáig.

Mikor ezekről mindenről tudomást szereztem egy ideig szánt szándékkal kerültem őket. Persze ez is csak a javamat szolgálta és a végén sikeresen elég közel férkőztem a falkához. Tényleg nem voltam messze attól, hogy bevegyenek engem is a falkába, de persze a minden lében kanál Stiles meg nem hallja azt a telefonbeszélgetést anyámékkal.

- Szóval erre ment ki a játék!?

- Nem tudom, miről beszélsz Stiles.

- Oh, dehogy nem hallottam, amit beszéltél. Szóval csak ki akartad használni azt, hogy Liam beléd van zúgva, hogy beférkőzz a falkába te átkozott vadász.

- Ugyan Stiles semmi bizonyítékod nincs ellenem. Még ha igazad is van, nem tudod bizonyítani.

- Hogy lehetsz ilyen kihasználni egy szerelmes fiút.

- Egy ostobát. Nem is tudom, hogy lehettek mind ennyire idióták. Túl könnyű dolgom volt. Az, az ostoba kölyök is csak a kezemre játszott semmi másra neki köszönhetitek az egészet. Nem sok esélyt adok nektek arra, hogy túléljétek ezt az egészet. - mondtam egy gúnyos mosollyal ajkaimon. Ezután hátat fordítottam neki és indultam volna tovább, de szembe találtam magam Liam-mel.

- Liam. - mondtam halkan. - Te meg mégis mióta állsz ott?

- Elég régóta ahhoz, hogy tudjam csak egy eszköz voltam a számodra és nem több. Hogy lehettem ennyire ostoba?

- Liam várj meg tudom magyarázni.

- Igen. Az előbb elég érthetően elmondtad, hogy csak ki használtál egy ostoba szerelmes fiút.

Ezek után természetesen mindenki haragudott rám és még csak a közelembe se jöttek. Így persze a terv is bukott, de valahogy nem is zavart annyira, mint kellene. 3 hónap telt el az óta a nap óta, de mivel lelepleződtünk el kell, hogy menjünk. Viszont az nehezebb lesz, mint gondoltam volna. Azt hiszem, hogy én voltam kettőnk közül az ostobább észre se vettem, hogy bele szerettem Liam-be, de el kell, hogy búcsúztak tőle nem tudok elmenni a nélkül, hogy ne lássam még egyszer utoljára őt. Így ezzel az elhatározással elindultam Derek házához, mert hallottam mikor mondták oda mennek estére. Így felkapva egy sötét cuccot, a fekete dzsekimet és elindultam idegesen gyorsan verő szívvel. Mikor pedig elhúztam a nagy vasajtót és láttam a dühös utálatos tekinteteket egy pillanatra meg gondoltam magam, de ha már eddig eljöttem, akkor nem fogok meghátrálni.

- Mit akarsz itt? Azt mondtam nem akarlak többet látni. - ált nekem Liam a dühtől sárgán ragyogó szemekkel.

- Igen, de még is ide jöttem egy vérfarkasoktól hemzsegő lakásba annak tudatában, hogy tudjátok, vadász vagyok és mit tettem és mi volt a szándékom veletek. De ha nem érdekel az, hogy miért jöttem mindenek ellenére akkor elmegyek.

- Nem, nem érdekel, mit akarsz. Tűnj el! - mondta egyre dühösebben.

- Értem. - hangom, gyorsan verő szívemmel ellentétben nyugodt volt. - Pedig ez nektek is fontos lenne tudni, de ha nem akkor nem. - fordultam meg és mentem volna el, ha Scott nem állít meg.

- Liam higgadj le. - mondta neki felvillantva vörös szemeit mire a béta kicsit lehiggadt. - Mit akarsz mondani?

- Két dolgot, vagyis pontosabban három dologról lenne szó. Az egyik hogy miattam és a családom miatt már nem kell aggódni. A másik meg hogy ide tart egy új vadász család, akiknek semmi nem számít és mindenre képesek még az ártatlan családtagok sincsenek biztonságban. Még valami, ha az informátorom nem téved valami új természetfeletti közeledni kezdett ide és nagyon veszélyes. Nos, ennyit akartam. Akkor én megyek is.

- Hát, ha, igazak, amiket mondtál, akkor felkészülünk. Köszi, hogy szóltál. De egyet még nem értek, hogy érted azt, hogy miattatok már nem kell aggódni?

- Elmegyünk Beachon Hills-ből.

- Tessék??!! - emelte meg hangját Liam.

- Jól hallottátok elköltözünk. Csak búcsúzni jöttem.

- Ez nem így megy. - ragadta meg a karomat a srác, akibe szerelmes lettem és én fel se ismertem ezeket az érzéseket.

- Ugyan te is boldogabb leszel, ha elmegyek. Amúgy se köt ide engem semmi, hogy maradjak. - mondtam mire meg rándult a szája a nyilvánvalóan hazug szavaimra.

- Igen. Most hazudsz. Biztos vagyok benne. Szerelmes lettél belém igaz? Velem akarsz lenni!

- Lehet, hogy igazad van, de lehet nem, de ezt már nem tudjuk meg soha, hogy mi lett volna ha..! Én mindenképpen elmegyek, hiszen nincs választási lehetőségem.

- De igen van, mond, hogy szeretsz, és akkor itt maradhatnál velünk.

- Nem tehetem, mert akkor ismét hazudnék neked. Tényleg jó barátom lettél ez nekem elég. - menni akartam, de megint visszahúzott a kezemnél fogva.

- Nézz a szemembe és mond, hogy nem szeretsz. - mondta szemembe nézve.

- Én... sajnálom. - suttogtam halkan majd ki mentem az ajtón neki dőlve annak tudatában, hogy a bent lévő vérfarkasok mind hallják szavaimat. - Szeretlek Liam. - pár könnycsepp lecsordult az arcomon. Végül az nap hajnalban elhagytuk Beachon Hills-t. Magam mögött hagyva egy szerelmet, amire még én se számítottam.