A rész készült: RegginaOrss8 kérésére.

Szia meg hoztam a kérésedet, nem terveztem eddig húzni, de itt is van. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást kívánok hozzá!

Név: Lucy

Választott karakter: Peter

Választott lény: ember

Választott mondat:

100. Én... terhes vagyok.

Korosztály: 34 éves

Itt állok teljesen egyedül megdöbbenve azon, amit pár perce tudtam meg. Ez egy kicsit megijeszt és egy kis reményt is ad arra, hogy legyen egy boldogabb jövőm, de egy kicsit félek is attól, hogy mi fog rám várni ezek után. Igazából teljesen sokban vagyok, jelenleg mert egyáltalán nem számítottam rá, vagyis erre nem igazán. Ennek a kimenetelnek semmi előjele nem volt. Volt egy megérzésem, hogy valami hatalmas dolog fog történni, tudjátok amolyan női megérzés, de erre szerintem nem számít senki. Tudom, ez úgy hangzik, mint, aki pánikolni, de nem kéne pánikba esnem 34 évesen, hanem nyugodtan végig gondolni, hogy mi legyen ez után.

Na de ne rohanjunk ennyire előre, mielőtt tisztáznám, hogy mi miatt akadtam egy kicsit ki had mondjam el mi történt, hogy itt kötöttem ki. 1 héttel ez előtt. Volt egy furcsa érzésem, mint ha valami megváltozott volna, de nem tudtam, hogy mi, csak érzetem, hogy történni fog valami. Minden napom „unalmasan" telik. Minden reggel vagy délután megyek, az állatklinikára, ahol dolgozom. Vagy ott kezdem a napot vagy a délutánomat vagy pedig ott zárom az estémet. Mikor hogy alakul, de nem bánom, mert szeretem ezt csinálni és sok ember számít rám, szeretem ezt a munkát és soha nem fogom meg bánni, hogy annak idején Dr. Deaton nem engedte, hogy visszalépjek ettől és folyamatosan hajtogatta, hogy ez nekem való munka. Végül is igaza lett, mert így tudok segíteni a barátaiknak is.

Néha Scott-ék segítséget kérnek egy-egy furcsa ügy kapcsán, és ha tudok, segítem a falkáját. Pár éve szereztem tudomást a természetfelettiről, akkor, amikor kapcsolatba bonyolódtam Peter Hale-el, akinek egyébként halottnak kellene lennie, de hát Peter elégé makacs természete, (amit megismerhetem hála a kapcsolatunk) miatt még mindig itt van, ami nekem csak jó, mert nagyon boldog vagyok vele, mert igen egy párt alkotunk. Vagy is pár hónapja még egy pár voltunk, de ma már nem és én nekem még mindig fáj, ahogy ott hagyott engem magamra mindenféle magyarázat nélkül. Azok a szavak, amiket akkor mondott, még mindig bennem égnek erőteljesen.

- Mégis miért csinálod ezt? Tegnap még olyan szép volt minden. – kérdeztem, miközben néztem, ahogy azt a kevés holmiját pakolja össze fele, ami nálam volt már egy ideje, hiszen szinte már ő is itt élt velem.

- Ugyan már nem lehetsz ennyire naiv. – fejezte be a pakolást, majd felém fordult.

- Peter miről beszélsz?

- Ne játszd már a hülyét. Mind ketten tudjuk jól, hogy értelmes nőszemély vagy és nem kell ki mondanom.

- De igen is ki kell fejtened, mert nem tudom, hogy hova akarsz kilyukadni! – akadtam ki már teljesen. Egyáltalán nem értettem miről hadovál nekem össze-vissza.

- Jó legyen te akartad, hát megkapod. Nem kellesz nekem, soha nem is kellettél. Én csak kihasználtalak, hiszen remek tehetséged van ahhoz, hogy ellásd a sérüléseinket. Nekem hála a falka bővült egy kiváló orvossal. De mint nő sose kellettél.

- Tessék? De, akkor... - kezdetem, de a szavamba vágott.

- Mielőtt elmondanád, amit akarsz minden csak azért volt, hogy a közeledbe férkőzzek, és a bizalmadba avass. Azok az esték meg tökéletes szórakozásnak bizonyultak. Te csak egy kellék voltál az életemben és semmi több. – mondta kíméletlenül a szemembe durva szavait.

- Hogy mondhatsz ilyet mindazok után, ami köztünk történt. Mi van azzal, hogy szeretnél egy családot és együtt felnevelni egy gyereket.

- Ezek szerint jobb színész vagyok, mint azt gondoltam. Nekem nem kell senki, nincs szükségem se rád se tőled egy nyavalygó pulyára. Minden a tervem része volt.

- Rendben. Menj, menj, csak el nem érdekel. Az sem érdekel, ha meghalsz. Nem fogok érted könnyeket hullajtani te utolsó rohadék. – mondtam, de már érzetem is, hogy a hazug áruló könnycseppjeim végig folynak az arcomon.

- Ellent mondasz magadnak szívi. Most is sírsz.

- Nem vagyok a szívid! – törlöm le durván a könnyeimet. – Tűnj el az életemből és soha ne merd ide tolni a közelembe a képedet.

Így keveredtem bele a természetfelettiek világába. Valamint így ment gallyra a kapcsolatom egy egoista állattal. Ez már a múlt, nem is érdekes. Szóval pár napja mára van ez a furcsa érzésem, hogy valami megváltozik, ami befolyással lesz mindenki életére. Annyira zavart ez az érzés, hogy azt el sem lehet mondani. Néha mikor a falka meglátogatott meg is említették, hogy elég feszültnek tűnök.

- Sziasztok, srácok. Történt valami?

- Igen. Tudnál segíteni Aiden-nek. – kérdezte Scott

- Ethan és Aiden azt hittem el hagytátok a várost. – láttam meg a két fiút, az utóbbit elég rossz állapotban.

- Igen így volt, de veszélyben vagyunk. Nincs falkánk így nem vagyunk, olyan erősek, hogy meg védjük magunkat. Vissza kellett jönnünk.

- Értem, mond el mi történt, kérlek. – néztem Ethan-re

- Egy egész csapat vadász ránk támadt. Aiden-t az egyik eltalálta.

- Igen látom, sisakvirágba mártották a töltényt. Srácok, kérlek, fogjátok le. Ez nem lesz kellemes érzés neki. Ki kell égetnem a sebet, de előbb a golyót, kell eltávolítanom. – mondtam és tették, amit kértem. Hál' istenek nem gyakorlott vadász volt, mert elcseszte az egészet így a sisakvirág nem volt olyan erős hatású, mint amilyennek lenni-e kellett volna.

- Köszönöm. – nézett már Aiden még mindig kába tekintettel.

- Szívesen, most már meggyógyulsz magadtól, de kérlek, ne vakmerősködjetek. Rosszabbul is járhattatok volna.

- Igazad van, sajnáljuk. Oda fogunk figyelni most már.

- Akkor jó. Van még valami, amit tehetek értetek?

- Nem igazán. Én csak szeretnék, kérdeznék valamit.

- Igen. Mi lenne az?

- Jól vagy? Mostanában elégé idegesnek tűnsz.

- Nem nincs semmi bajom, csak furcsa előérzetem van, de amúgy semmi nincs. Nem kell aggódnotok. Nektek most másra kell koncentrálnotok. Azt hiszem, minél előbb beszélnetek kellene Argent-tel. Itt a töltény ezt mindenképpen vigyétek, ő biztos tud mondani valamit. Többet, mint én. Abban biztos vagyok, hogy ezek tapasztalatlanok. Valószínűleg van egy mesterük, de ez csak akkor lesz biztos, ha beszéltek Chris-sel

- Rendben. Még egyszer, köszi, a segítséget, szia.

- Sziasztok.

Ez pénteken történt. Végül nem tudom milyen felindulásból, de a nap végén bementem egy patikába venni egy tesztet. Tényleg nem tudom mi vezérelt, hülyeségnek is tartottam, de na, az emberi hülyeség mikre nem vezérel minket, nem igaz? Persze szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, úgy voltam vele biztos csak tévedek, de minden eshetőséget fent kell tartani. Mikor haza értem lepakoltam minden cuccomat és a fürdőbe mentem meg csinálni azt a nyavalyás tesztet.

Ezért is állok itt hitetlenkedve fél órája bámulva a teszt eredményét, ami pozitív, vagyis a teszt szerint én gyermeket várok. De ez lehetetlen tekintve azt, hogy utoljára 3 hónapja voltam együtt Peterrel és ő másnapra rá szakított velem mondván, hogy ő nem kér a kapcsolatunkból a továbbiakban és, hogy csak kihasznált. Nem értettem semmit és akkor teljesen összetörtem. A többiek el akarták magyarázni, hogy Peter veszélyben van és csak azért tette, amit tett, hogy engem megvédjen, de ez nem segített akkor. Hát ilyen az én szerencsém minden a legrosszabb időben következik be. Peter elhagyott, hónapok óta nem is láttam, mert folyton elkerültük egymást, és ha a falkagyűlésen láttuk is egymást ő ignorált, idegen vadászok jelentek meg, és valami folyamatosan szedi az ártatlan emberi életeket.

Azóta, hogy megcsináltam azt a nyamvadt teszt eltelt három nap és elmentem a kórházba is kivizsgálásra, hogy biztos jó volt-e a teszt és igen tényleg állapotos vagyok. Sokat gondolkoztam, míg nem arra jutottam, hogy muszáj beszélnem a falkával, hiszen egy falkatag gyermekét várom. Még akkor is, ha ők nem bírják annyira Petert az arroganciája miatt. Ma pont falkagyűlés volt Derek lakásán este úgy hogy egyenesen oda mentem, reménykedve abban, hogy nem lesz ott Ő.

- Sziasztok, srácok. Zavarhatok egy kicsit? – törtem rájuk a gyűlésen.

- Persze, hiszen te is a falka tagja vagy. Mi történt? Mond el nyugodtan, figyelünk.

- Van valami, amiről tudnotok kellene. De mondjátok, Peter itt van most?

- Nem, miért? Hívjuk ide? – kérdezte Liam.

- Nem, csak azért kérdeztem, mert nem szeretném, ha Ő is tudna róla.

- Miről van szó? Nagyon komoly vagy? Csak nem történt valami baj?

- Nem mondanám bajnak, inkább váratlan fordulatnak. Azt hiszem, hogy komoly gondok elé fogunk nézni. Mert én... Én gyereket várok Petertől.

- Tessék? Ez komoly? – hűlt ez az egész falka mondatomra.

- Igen. Ez biztos 3 hónapos vagyok. Minap vettem egy tesztet és pozitív lett ezért másnap elmentem a kórházba is, hogy mennyire mutatott valós eredményt és kiderült, hogy 3 hónapos terhes vagyok.

- Nem volt semmi előjele?

- Nem, semmilyen rosszullét, időben megjött és tényleg semmi nem volt, ami erre utalt volna.

- De akkor, hogy, hogy vettél egy tesztet. – nézett rám hitetlenkedve Stiles.

- Volt egy furcsa megérzésem, hogy valami történni fog, de nem gondoltam erre, csak vettem egyet és abban a hitben voltam, hogy ostobaság, de azért nem veszítek semmit, ha megnézem. Erre az eredményre nem számítottam.

- Miért mondtad el nekünk ezt most? – nézet rám Derek.

- Azért, mert még is csak Peter gyerekéről van szó, ha ez kitudódik, egy komoly fegyver lesz a kezükben azoknak, akik rá vadásznak. Most én is és a gyermekem is veszélynek van kitéve. Ti mondtátok, hogy Peter, azért tette, amit tett, hogy megvédjen, de így még rosszabb lett a helyzet, pláne ha az ellenség fülébe jut. Mit gondoltok mit fognak tenni, ha ez ki tudódik, én vagyok a legvédtelenebb, könnyen elvihetnek és felhasználhatnak engem arra, hogy tőrbe csaljanak titeket. Úgyhogy most azt hiszem, hogy bajban vagyunk.

- Ő még nem tudja igaz?

- De hogy is nem akarom, hogy tudjon róla. Most már elhiszem, hogy bajban van, de ti is és ti még se hagytatok cserben. És nem vágatok semmit, olyat a fejemhez, hogy csak szórakozás voltam neki egy eszköz.

- Peter minidig is hülye volt. – szögezte le Derek.

- Azt hiszem ebben egyet értek veled. Nem tudom mi fogott meg benne akkoriban. – gondolkodtam el.

- El fogod neki mondani, hogy a gyerekével vagy várandós? – kérdezte Derek.

- Soha nem érdemli meg, hogy megtudja apa lesz. Annak örülök, hogy te tudod most már, hiszen neked is rokonod lesz a kicsi. Azt viszont nem akarom, hogy rájöjjön, hogy a gyerekét várom. Nem azok után, hogy velem bánt

- Nem tudom, mit kezdjünk most, ezzel a helyzettel. Az viszont biztos, hogy nem derülhet ki, hogy terhes vagy az meg pláne, hogy ki a gyerek apja.

Egy teljes hónap elteltével immáron 4 és fél hónaposan kezdek neki a mai napomnak. Ma mindenképpen el kell mennem a falkagyűlésre, mert a srácokkal tudatnom kell, hogy a napokban furcsa dolgokat vettem észre. Ezért is tartok jelenleg is Derek-hez, mert ha minden igaz új információk vannak a mostanában történtekről és persze én is elmondom azokat, amiket észrevettem az utóbbi pár napban. Mikor oda értem az épülethez és elhúztam a vasajtót egy pillanatra ledermedtem, mert ott volt Ő is. Mondjuk, nem tudom min lepődtem meg vagy melyikünk lepődött meg a legjobban, de az biztos, hogy egyikőnk se számított a másikra pedig tudhattam volna, hogy meg jelenhet bármelyik falkagyűlésen, hiszen ő itt lakik Dereknél és másrészről még is csak a falka egy tagja.

- No lám csak lám. Kit látnak szemeim csak nem a drága Lucy.

- Nem, rossza a szemed menj és nézesd meg magad az én nevem nem Lucy hanem Amelia Earth. Idióta.

- Bocs cica, de farkas vagyok jók a szemeim.

- Persze, persze Mr. Tökély. Na, de mindegy is nem azért jöttem, hogy valami barom állattal veszekedjek.

- Oh, tényleg miért is vagy itt? Ez egy falkagyűlés, ha nem tudnád!

- Na, ne mond. Észre se vettem, hogy az egész falka itt van. De képzeld el, hogy én is jelen lehetek, hiszen már én is tagja lettem hála neked. És nekem is vannak információim a dolgokról, amik itt folynak.

- Elég volt Peter! Ha valami nem tetszik, akkor el lehet menni nem kötelező itt lenned. –szólt rá Derek.

- Hagyd, csak nem érdekel, mit mond már. Nem ezért jöttem, hanem hogy meséljetek, mit tudtatok meg. Valamint nekem is van mit mondanom. De kezdjétek el ti. Mit tudtatok meg. – szépen elmondtak mindent, amit megtudtak én is hozzá fűztem azokat, amiket orvosi szemmel láttam. Ezután én jöttem volna, de nem tudtam, hogy még is hogyan mondhatnám el, amit akarok, mikor ez a kretén is itt van.

- Lucy mond el mi az, ha nem mondod, nem tudunk segíteni.

- Igen tudom, de... - vette, egy mély levegőt majd oldalra pillantottam Peterre. A többiek követték a tekintettemet és egyből rájöttek, hogy mi lehet a téma.

- Most meg mi van? Nem fogok el menni, ha azt akarod. Mondhatod úgy is, hogy itt vagyok, mert én innen egy tapodtat se fogok mozdulni az is biztos.

- Menj a francba.

- Előbb te.

- Gyerekes vagy, de nem is vártam mást tőled. Na, mindegy legyen, maradhatsz.

- Biztos. – néztek rám a srácok bizonytalanul.

- Igen. Nem számít, hogy itt van e vagy se. El kell mondanom, mert fontos hogy tudjatok róla. Szóval, tudjátok mi a helyzet. Az utóbbi pár napban észrevettem, hogy valaki követ vagy éppen a házamnál álldogálnak, és folyamatosan szemmel tartanak. Van egy olyan érzésem, hogy már sejtik, hogy mi van és. . .

- Nyugodj meg. Most nem követtek?

- Nem sikeresen leráztam őket. Segítséget kértem Argent-től.

- Még is miért kellett neked, annak a vadásznak a segítsége?

- Mert a te kis támadóid tapadtak rám azért.

- Mi van? Nem tudom, miről beszélsz.

- Jaj, nem tudtad. A fiúk elmondták, hogy miért tetted, amit tettél. Persze attól még nem bocsátottam meg neked és nem tudom, hogy valaha meg fogok e neked bocsájtani.

- Még is miért mondták el?

- Azért, hogy tudjam nem velem volta bajod és ne csináljak semmi hülyeséget egy egoista idióta miatt, mint amilyen te is vagy. Azt akarták, hogy tudjam, hogy csak meg akarsz védeni, de így kellett volna. Mit számított, hogy szakítottál velem. Mintha úgy nem leselkedne rám veszély. Tényleg ennyire hülye vagy így is-úgyis veszélybe kerültem volna.

- Szóval úgy véled, hogy rá jöttek arra?

- Biztos vagyok benne, hogy valahogy kiderítették. Srácok nem veszíthetem el.

- Még is miről beszéltek? – nézett rám Peter kérdőn.

- Lucy el kell neki mondanod, nem titkolhatod el előle örökre, meg mindannyian tudjuk, hogy így is-úgyis rájönne előbb.

- Igazatok van, de ezt egyedül kell csinálnom. Magunkra hagynátok egy kicsit?

- Persze itt leszünk, ha bár mi gond van.

- Köszönöm srácok.

- Hallgatlak! Mond, mit nem tudok!

- Én. . . terhes vagyok!

- Jó vicc! Ennél jobbat nem tudsz mondani. Csak ki akarsz találni valamit, ami miatt vissza akarjalak fogadni.

- Egy az, hogy neked kellene valami olyat mondani, amivel visszanyerhetnéd a bizalmamat nem pedig nekem. Ég szerelmére vérfarkas vagy szuper érzékekkel észre kellett volna venned. – egy pillanatra elhallgatott és csendben figyelt mindenre, ami ara utal, hogy igazat mondok.

- Nem az enyém!

- Mert kié lenne. Ez a gyerek a tiéd. A te véred és ezzel te is tisztábban vagy tudom, hogy tudod, mikor hazudok, és miért tenném, észrevennéd a képességeiddel, hogy hazudok.

- Még is mióta tudsz róla?

- Egy hónapja.

- Én vagyok az egyetlen a falkából, aki nem tudja. Képes voltál eltitkolni előlem?

- Te nem voltál kíváncsi rám és nem akartam, hogy megtud, azok után, ahogy velem bántál.

- Jogom lett volna tudni róla!

- Neked itt már nincsenek jogaid. Nem követelheted tőlem, hogy bármit is mondjak. Elmondtam neked most, mert én is úgy gondolom, hogy most már jobb, ha tisztábban vagy a tényekkel, hogy miattad nem élhetek normális életet és nem tudom nyugodt körülmények között felnevelni a gyerekemet.

- Lucy. . .

- Nem érdekel, mit akarsz mondani, ez a gyerek csak is az enyém az apja halott lesz számomra és nincs apelláta. Jobb lesz, ha ennek az egésznek vége lesz, ki maradsz az életünkből örökre.

- De Lucy. . .

- Azt mondtam, hogy nem érdekel, Peter csak hagy békén végre intézzétek el az ellenséges falkát, hogy nyugodtan felneveljem az Én gyerekemet! Remélem megértetted. Nekem most már mennem kell. – mondtam, majd kikerülve Őt hagytam el az épületet. A vasajtó mögött ott voltak a srácok is.

A többiek lekísértek a kocsimig és Scott velem fog tartani.

- Megbeszéltük a srácokkal, hogy felváltva vigyázunk rád. Most én leszek. Estére meg Derek át megy majd hozzád, ha nem gond.

- Nem, nagyon szépen köszönöm srácok! – mondtam szorosan megölelve mindenkit.

A napok rohamosan teltek és pár hét múlva a fiúk sikeresen lekapcsolták az ellenséges falkát. Így megnyugodva várom, hogy a kicsikém megszülessen. A mai napon megyek a kórházba és a srácok is elkísérnek, mert mondtam nekik ma derül ki, hogy mi lesz a kicsi neme. Mikor kijöttem a helyiségből és a fiúk meg láttak egyből felpattantak és faggattak, mert megígérték, hogy nincs semmi szuper-hallás, hogy meglepetés legyen, mikor elmondom nekik a hírt.

- Na, mit mondtak?

- Kisfiút várok! – mondtam nekik mosolyogva.

- Gratulálunk! – mondták egyszerre.

A vizsgálat után haza mentünk, mivel én Derek kocsijával mentem így Ő is vitt haza. Mikor leparkolt a házam előtt egy nem várt vendéget pillantottam meg.

- Ez meg mit keres itt, néztem Derekre, akin láttam, hogy tudja, mit akar tőlem a nagybátya.

- Csak hallgasd meg, kérlek.

- Nem hiszek a fülemnek, hogy pont te kérsz tőlem ilyet, de legyen, mert te nem szoktál ilyet tenni. Meghallgatom. Köszönöm, hogy haza dobtál. Szia! – gyorsan kiszálltam a kocsiból és megindultam a bejárati ajtóhoz kinyitottam, majd magam előtt beengedve a férfit mentem be én is a nappaliba. – Mond, gyorsan mit akarsz, nem érek rá egész nap.

- Lucy én nagyon sajnálom, amiket mondtam. egy hatalmas nagy barom voltam! Tudom el kellett volna mondanom, hogy mi történik, nem pedig eldobni téged csak úgy, mint egy használt rongyot. Te voltál az a nő, aki sok év után tényleg igazán fontos volt nekem. Én meg hülye voltam és megbántottalak. Más hogy kellett volna ezt az egészet végig csinálnom. Nem így. Rájöttem és tudom, már lehet, hogy késő meg minden, de kérlek, enged meg, hogy veled legyek. Adj nekem még egy esélyt. Kettőnknek, ha nem is az én kedvemért, a gyerekünkért. Szeretlek mindennél jobban és tudod, hogy milyen egy idióta és egoista, önző, barom, bunkó, faragatlan tuskó, egy ostoba alak vagyok. Nem akarlak elveszíteni. Veled akarok lenni örökre! – folytatta volna, még ha nem vágok a szavába.

- Inkább hallgass és csókolj meg te idióta. – mondta neki majd én voltam, aki ajakira hajolt.

- Ezek szerint meg bocsájtasz.

- Hát még sokat kell teperned, hogy mindet elfejtsek, de az a szerencséd, hogy mindennek ellenére még mindig szeretlek. Valamint a fiamnak szüksége lesz egy apára is.

- Fiú?

- Igen egy fiú. Remélem, nem a természeted örökli.

- Azt én is.

Immáron közösen várjuk a gyerkőc érkezését és igaz, hogy Peter nagyon féltő lett szinte nem enged semmit csinálni, de tetszik, hogy ennyire aggódik. Azt hiszem mégis csak van szíve egy ilyen bolond alaknak is mint Peter Hale.