Készült kérésére ReginaOrss8

Itt is van a kérésed. Nem tudom, hogy te teljesen hogyan képzelted el, de én így gondoltam az egészet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást kívánok hozzá. Köszönöm a kérésedet.

Név: Nancy

Választott lény: ember
Választott karakter: Peter

Mondatok:

8. Gyűlöllek, tiszta szívemből gyűlöllek.
11. Hazudtál nekem!
13. Kérlek, enged meg, hogy megmagyarázzam.

Mit rejtegetsz előlem?

Sziasztok, az én nevem Nancy. Huu. Egy kicsit ideges vagyok, ezért bocsánatot is kérek. Szóval kezdem, előröl az én nevem Nancy és ez itt az én blogom, ami elmeséli a történetemet. Igazából soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer ezt fogom csinálni, de most itt ülök a gépem előtt és dőlnek, belőlem a szavak szóval soha ne mond, azt hogy soha. Az érzéseim és gondolataim teljesen kuszák és nincs más módja annak, hogy kiadjam magamból a kínzó gondolataimat.

Igen ez az első alkalom, hogy blogolok, de valószínűleg soha nem osztom meg ezt több okból is. Egyrészt nem tehetem meg, mert azzal sok gondot okoznék jó pár számomra fontos személynek. Másrészt viszont őrültnek gondolnának és bezárnának az Eichen házba, azért amit itt és most kiadok magamból. Nem is húzom, tovább az időt csapjunk is bele.

Szóval a nevemet már tudjátok, de azt nem hogy ki is vagyok valójában. Egy fiatal 17 éves lány vagyok, tele sok érzelemmel, titokkal, fájdalommal ilyen az én egyszerű életem. A Beachon Hills-i középiskolában tanulok a barátaimmal együtt. Az anyukám ápoló a kórházban az apám pedig egy bankban biztonsági őr. Én egy átlagos, unalmas, hétköznapi lány vagyok, aki szeret sokat olvasni és szeret sportolni ezért is vagyok benne a suli lacrosse csapatában is. Még valami fontos tudni való rólam. Van egy párom, akivel már 2 éve együtt vagyunk. Igaz a szüleim és a barátaim nagyon ellenezték ezt a kapcsolatot, de én szeretem őt és semmi és senki nem választhat szét minket. A páromat pedig úgy hívják, hogy Pere Hale.

Mikor a szüleimnek bemutattam teljesen kiakadtak azon, hogy egy olyan férfit választottam magamnak, aki az apám is lehetne. Nagyon nagy veszekedés lett belőle és sokáig tiltottak tőle még a szobámba is bezártak, hogy nehogy találkozzunk. Petert viszont ez nem tartotta vissza attól, hogy meglátogasson, Ő fogta magát és simán bemászott az ablakomon. Nagyon aranyos volt tőle, hogy mindig ezt csinálta. Később már én voltam az, aki megelégelte ezt az egészet és a családom orrára majd a barátaim tudtára is adtam, hogy ha továbbra is a boldogságom útjában állnak el fogok szökni otthonról és soha többet nem fogok haza menni. Végül belátták, hogy az érzéseim nem fognak gyengülni, sőt ha lehet még erősebben kezdtem kötődni hozzá annak ellenére, hogy eltiltottak tőle. Ezért engedményt tettek, hagyták, hogy találkozzunk azzal a feltétellel, hogy a barátaink vagy ők nekik is jelen kell lenni, ha látni akartuk egymást. Mi természetesen belegyeztünk, mert mindenképpen együtt szeretünk volna lenni, ezért nem volt más választásunk. Ez volt azt hiszem a legjobb ötlet, amit tudtak mondani, hiszen láthatták, hogy mennyire kötődünk egymáshoz és, hogy ez nem csak egy hiú ábránd. Mi tényleg szeretjük egymást és együtt akarunk lenni, ezért végre nagy nehezen a családom és a barátaink elfogadták a tényeket és utat engedtek a szerelmünknek.

Olyan nagyon boldogak voltunk, hogy azt el sem lehet hinni. Igen és remélem észrevettétek a múlt időt. Igen voltunk, mert Ő volt, aki ezt a kapcsolatot elszúrta. Hónapok óta nem beszéltünk. Igaz az óta minden lépésemet nyomon követi. Nap, mint nap felhív vagy SMS-t ír már annyit írt. hogy törölnöm kellett a telefonomból, mert már nem jöttek át a hívások sem. Érzem magamon a figyelő tekintetét. Sőt abban is biztos vagyok, hogy Peter kérte meg Scott-ékat, hogy tartsanak szemmel és próbáljanak velem beszélni. Mind a szüleim, akiknek fogalmuk se volta arról mi történt köztünk, mind a barátaim, akik szintén titkolóztak előttem és hazudoztak nekem, azt akarták, hogy beszéljem meg Peterrel azt, ami történ. Hallgassam meg, mert biztos van rá egy elfogadható magyarázata annak, amit tett. Még én is meglepődtem, hogy azok után, hogy mennyire ellenezték a kapcsolatunkat, milyen nagy hévvel próbálkoznak, ezért hogy újra együtt legyünk. Azonban mielőtt bele mélyednék, ebbe biztos kíváncsiak vagytok hogyan hozhatott össze minket a sors. Szóval elmesélem a történetünk egészen a mai napig.

Úgy emlékszem arra a napra mikor először találkoztunk mintha tegnap történt volna pedig már több mint két és fél éve történt az egész, mégis frissen él bennem az emléke annak a napnak. Azon a napon, csúnyán összevesztem a szüleimmel. Nagyon érdekes felfogásuk volt nekik, a legtöbb szülő örül általában, ha a lányának 15 évesen még nincs, pasija engem meg azzal zaklatnak, hogy mikor akarok már bepasizni. A lányok a helyemben örülnének, ha ezt mondanák neki, de nekem csak az jött le, hogy ha lesz barátom, akkor hamarabb megszabadulnak tőlem és nem kell állandóan velem foglalkozniuk. Bár nem is lógok rajtuk, mert szinte csak este járok haza, ahogyan ők maguk is. Ma viszont a szokásosnál is később indultam haza. Pláne azok után, hogy mikor haza mentem újra azzal kezdték, hogy miért nem szedek, már fel valakit legalább nem otthon lopnám a napot. Annak ellenére, hogy hetente 3x-or megyek az állatkórházba segíteni Dr. Deaton-nek. Mivel nem akartam senkinek magyarázkodni, ezért az egyetlen emberhez mentem, aki soha nem kérdezi, hogy mi történt. Mikor oda értem felmentem a hosszú lépcsőn és elhúztam a nagy vasajtót.

- Szia, Derek. Ne haragudj, hogy csak így rád törtem. Nem bánnád, ha itt maradnék pár órát.

- Szia, Nancy! Dehogy gyere, ülj csak le. Kérsz valamit inni?

- Igen! Bármi megteszi.

- Gondolom megint gondok voltak otthon. Úgyhogy nem is zaklatlak a kérdéseimmel.

- Köszi, Derek! Na ezért szeretek ide jönni. Te vagy az egyetlen ember a földön, aki nem kérdezget, csak megengedi, hogy egy kicsit meghúzzam magam nála. Jó barát vagy Nagy fiú.

- Ne kezd te is tudod, hogy utálom mikor Stiles ezt mondja.

- Jó, jó bocsi abbahagyom.

Már elkezdet sötétedni, mikor úgy gondoltam, hogy ideje haza indulni.

- Most már jobb lesz, ha megyek. Még a végén ki hívják a rendőröket, hogy eltűntem. Kösz, hogy maradhattam. Te vagy a legjobb.

- Igen, hát persze. Ne vigyelek haza?

- Nem kell, mert a végén még azt hinnék, hogy felszedtem valakit. Gyalogolok úgy is rám férne egy kis friss levegő. Ki kell szellőztetnem a fejem. Na, akkor, szia.

- Szia és vigyáz magadra haza fele.

Miután elköszöntünk én el is indultam haza Hossz az út hazáig kocsival 10 perc lenne, de nekem most szükségem van erre a sétára, ami egy jó háromnegyed órába telik. Még úgy is, hogy a rövidebb úton megyek haza, ami pont az erőd melletti út. Már akkor észrevettem, hogy követnek mikor elhagytam az a tömb épületet, hogy Derek is lakik. A lépteimet gyorsabbra vettem és mikor az erődhöz értem futni kezdetem, míg nem elértem egy sötét utcát és be nem húzódtam egy eldugott kis zugba. Mikor észrevettem, hogy az alakok mellém értek én megragadtam egyik támadom karját majd oldalról jól hasba rúgtam, amitől a földön kötőt ki. Egy probléma volt még hozzá az, hogy ők hárman voltak én meg egyedül, de szerencsémre megjelent egy férfi, akit ekkor még nem ismertem és segítségemre siettet.

- Nem szép dolog egy ilyen fiatal hölgyre támadni. Ráadásul hárman.

- Igen nagyon férfias tett három az egy ellen úgy hogy én lány vagyok.

Miután együtt elintéztük a támadóimat rám nézet.

- Jól vagy?

- Igen persze. Nincs semmi gond. Köszönöm, hogy segítettél, ö...

- Peter, Peter Hale.

- Hale? Te Derek rokona vagy?

- Igen a nagybátyja vagyok. Gondolom te meg Derek egyik barátja vagy. Téged hogy hívnak?

- Nancy vagyok, örülök, hogy megismertelek. Igen mondhatjuk, hogy barátok vagyunk. Sokszor ki segít, ha kell.

- Na és mit csinálsz itt kint ilyenkor? Csak nem hazafelé tartasz?

- De igen. Kellet egy kis kikapcs a szülőktől, úgy hogy átjöttem Derekhez, mert ő az egyetlen ember, aki nem faggat, ha valami gond van otthon.

- Értem szóval családi gondok. Mit szólnál, ha haza kísérnélek, és út közben elmeséled, hogy mi a gond. Veszélyesek az utcák éjszaka.

- Most az egyszer elfogadom az ajánlatot. Köszönöm.

- Mond, akkor elmeséled, hogy mivel sikerül a családodnak a morcos Derekhez üldözniük?

- Folyton azzal nyaggatnak, hogy mikor szedek már fel egy pasit, hogy ne otthon üljek állandóan és lopjam a napomat. Ez lefordítva az Ö nyelvükön annyit jelent mikor fognak már végre megszabadulni tőlem.

- Tudod, mások örülnének, ha szülei így állnának hozzá a dologhoz.

- Tudom és örülök neki, hogy ilyen lazán veszik a pasizásomat, de had döntsem már el én, hogy mikor akarok be pasizni. A másik meg az, ha megláttak egy fiúval mindig kifogásoltak rajta valamit.

- Szóval azt akarják, hogy bepasiz végre, de senki nem tetszett nekik, akivel eddig láttak.

- Röviden igen ez a helyzet. De innen már egyedül megyek ott lakom 3 házzal arrébb.

- Biztos nem menjek veled addig.

- Igen. Nem szeretném, ha faggatnának veled kapcsolatban. De nagyon szépen köszönöm, hogy elkísértél és azt is, hogy meghallgattál.

- Ugyan nincs mit, bármikor. Tessék! Itt a számom, ha szeretnél valakivel beszélgetni és meghallgatlak bármikor. - nyújtott felém egy papírt.

- Rendben, köszi. Élni fogok az ajánlatoddal Peter. Na, szia, legyen szép estéd.

- Neked is, szia.

- Peter!

- Igen?

- Örülök, hogy megismertelek.

- Én is kicsi lány.

Ezután gyorsan haza mentem és persze a szüleim elmondták a szent beszédet, majd felküldtek a szobámba. Ez után a nap után nagyon sokat beszélgetem Peterrel és nagyon sok időt töltöttünk együtt. Végül pedig addig jutottunk, hogy mire észrevettük már sokkal többet éreztünk egymás iránt, mint barátság. Azon a napon is mikor összejöttünk egy nagyon csúnya veszekedésen voltam túl a családommal.

- Nem tudom elképzelni még is hova jársz el nap, mint nap. Azt mondod nincs senkid még is alig vagy itthon. Mégis, hol vagy ha nem a barátaiddal, mert hiába tagadod, tudjuk, hogy nem velük vagy.

- Ti nyomozgattok utánam. Eddig az volt a bajotok, hogy túl sok időt töltök itthon. Most meg már az a baj, hogy nem vagyok itthon. eldöntetnétek, hogy mit akartok!

- Ne beszélj így velünk kisasszony! A szüleid vagyunk, jogunk van tudni, hogy hol a francban mászkálsz éjnek idején.

- Semmi közötök, nincs hozzá. Most az a problémátok, hogy nem vagyok itthon! Azt hittem alig várjátok, hogy megszabaduljatok tőlem.

- Ne találj ki olyan dolgokat, amik nem is igazak.

- Tényleg, elegem van belőletek. Sose tudjátok eldönteni mit, akartok velem kapcsolatban. Hagyjatok békén! -kiáltok rájuk majd fogva magam kirohantam a házból egyenesen a suli lacrosse pályája felé.

Mikor oda értem le vágódtam a pálya közepére és a fűben hátra dőlve néztem egy kicsit az eget, míg megnyugodtam annyira, hogy telefonálni tudjak, annak az egyetlen embernek, akire jelenleg szükségem van.

- Szia, kicsi lány mi újság? - hallom meg mély orgánumát a vonal másik végéről.

- Szia, Peter! Nem... nem zavarlak?

- Dehogy is te sose zavarsz. Mi az csak nem történet valami?

- Ide tudnál jönni. Szükségem van rád.

- Persze! Hol vagy most?

- A suli lacrosse pályáján.

- Maradj, ott máris ott vagyok.

10 perccel később meg is érkezett majd leült mellém.

- M i történt?

- Csak a szokásos.

- Összevesztél a szüleiddel?

- Igen, de ez most más volt. Most már az nem tetszik nekik, hogy nem vagyok otthon és tudni akarják, hogy kivel töltök ennyi időt együtt. - kezdetem majd szépen elmeséltem neki az egész történetet.

- A szülök már csak ilyenek. Ne foglalkozz velük. Te tedd azt, amit szeretnél ez a te életed. Nem irányíthatják örökre az életedet.

- Igazad van, de...

- Itt nincs semmi de. Itt az első lehetőség, hogy végre valamit szabad akaratodból tegyél meg. Biztos van valami, amit szeretnél, nem?

- Hát, ami azt illeti volna jelenleg valami, amit nagyon szeretnék.

- Akkor mire vársz még?

- Félek, hogy elrontok valamit és akkor elveszítem azt, amit jelenleg magaménak tudok.

- Sose tudod meg, ha nem próbálod meg. Inkább menekülsz életed végéig?

- Nem. Legyen, megteszem.

- Na és mi lenne az? Tudok benne segíteni?

- Ami azt illeti, igen tudsz segíteni. Csak annyit kel tenned, hogy meghallgatsz és megígéred, hogy amit mondani fogok nem fog rossz hatással lenni a kapcsolatunkra.

- Rendben megígérem neked. Szóval hallgatlak.

- Én nagyon hálás vagyok azért, amiért mindig számíthatok rád. Most is egyetlen szavamra idejöttél pedig biztos lenne jobb dolgod, mint egy kis csajt pesztrálni. Nem is tudom, hogy én ezt hogyan tudnám neked mindent meg köszöni. Nekem mindennél fontosabb a barátságunk és nem akarom elrontani, de nem szeretnék előtted titkolózni se. Meg már megígértem, hogy teszek valamit, amit én szeretnék. Igaz nem olyan könnyű elmondani, de nem fogok meghátrálni. Peter én többet érzek irántad, mint puszta barátság. Én azt hiszem, hogy éltemben először tényleg bele szeretem valakibe, a saját akaratomból.

- Ez nagyon aranyos Nancy, de nem zavar, hogy mennyivel idősebb vagyok nálad?

- Nem érdekel hány éves vagy. Ezek csak számok és egy kapcsolat nem azon múlik, hanem az érzéseken.

- Örülök, hogy ezt mondod kicsi lány, mert én is kedvelek. - mondja, miközben arcomat cirógatja, majd gyengéd csókot lehel ajkaimra.

Ezen a napon jöttünk össze. Életem egyik legszebb napja volt. Abban megegyeztünk, hogy egy darabig nem szólunk se a szüleimnek se a barátaimnak, arról, hogy együtt vagyunk. A srácok tudták, hogy elég sokat beszélek Peterrel, de azt mondták nem zavarja őket, mert jó hatással vagyok rá, amit jó volt hallani. Én is észrevettem időközben, hogy elég elviselhetetlen Scott-ékkal és Derekkel szemben is. Amikor viszont ott voltam normális volt velük, persze mindig volt valami csípős megjegyzése, de ő még is csak Peter Hale. Visszatérve a témához másfél évig titokban tartottuk a kapcsolatunkat. Végül rá szántuk magunkat és a családom és a barátainknak elmondtuk, hogy járunk. A barátaink reakciója a következő volt:

- Neked elment az eszed. Komolyan összejöttél a legutáltabb személlyel? El se hiszem, hogy képes voltál pont a nagybátyámat választani. Miért nem kerestél egy normális magadhoz való srácot, aki mondjuk korban is hozzád illik. - kezdte Derek a szentbeszédet.

- Mondja ezt az, aki szerelmes Elizabet-be, de még csak arra sincs mersze, hogy elé álljon, és a szemébe mondja. Inkább folyamatosan mutatkozol valami kis riheronggyal.

- Dereknek igaza van. Peter nem hozzád való. Nem is ismered igazán. Ő nem olyan jó ember mint amilyennek mutatja magát. - szólt közbe Scott is.

- De igen is Peter egy nagyon jó ember csak ti nem akarjátok észrevenni azt, ami az orrotok ellőt van. De csak a tisztán látás kedvéért nem azért mondtam el, hogy kifejezzétek, a véleményeket mennyire nem illünk össze. Mi csak közöltük veletek a tényt, hogy egy pár vagyunk immár másfél éve és együtt is maradunk nem érdekel a véleményetek. - ezzel fogtam magam és elhagytam Derek lakását, pár percre rá Peter is utánam jött.

Ezután elmentünk hozzám és a szüleim elé álltunk a hírrel. Kitaláljátok, hogy hogyan fogadták? Naná, hogy ki voltak akadva.

- Anya, apa szeretnék nektek bemutatni valakit.

- Igen? Még is kit? Ki ez a férfi? Csak nem bajt csinált a lányom?

- Nem. Nem csinált semmit. Egyáltalán nem okozott nekem semmilyen gondot. Ami azt illeti, inkább sokat köszönhetek neki. Nagyszerű lányuk van.

- Köszönöm a bizalmatokat. De lényegtelen. Anya, apa ő itt Peter Hale. Ő a barátom.

- Barát? Még is milyen értelemben barát?

- A barátot úgy érti, hogy én vagyok a párja.

- Hogy mi? Most csak szórakozol velünk igaz.

- Nem az, ő a párom, a pasim, akivel töltöm mostanában az időmet.

- De hát az apád lehetne! Kislányom neked elmentek otthonról!

- Hát köszönöm a támogatást.

- Nem fogom hagyni, hogy lányomat, megrontsa egy pedofil.

- Apa, hogy mondhatsz ilyet. Ő nem rossz ember. Ne feltételez dolgokat róla, míg nem is ismered.

- Nem érdekel. Maga takarodjon a házamból, te pedig most azonnal felmész a szobádba és tanítás után haza jössz, és nem mehetsz sehová büntetésben vagy. Többet nem találkozhatsz ezzel az alakkal.

- Nem tehetitek meg ezt velem.

- De igen is megtehetjük. Most pedig kotródj és maga is tűnjön innen. - én csak rá néztem Peterre.

- Menj jobb lesz, ha most azt tesszük, amit mondanak. Ne aggódj minden rendben lesz, ígérem. Vigyázz magadra. Szia! - vette az irány az ajtó felé.

- Szia. - mondtam könnyeimmel küszködve és felrohantam a szobámba, jól bevágva magam mögött az ajtót.

Persze ezután sokáig nem engedtek minket egymás közelébe, de mint azt már fent megjegyeztem Peter nem hagyta annyiban és én is tetten azért, hogy végre engedjenek. Egyre kevesebbet ettem nem foglalkoztam semmivel, ami a szüleimet aggasztani kezdete majd a zsarolásom után, hogy megszököm, ha nem engedik, hogy együtt legyünk hatásosnak minősült. A barátaim segítségével beszéltek négy szemközt Peterrel. Megállapodtunk, hogy bebizonyítjuk, hogy mi tényleg komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat. Végül pedig elfogadták, hogy együtt legyünk. Lassan, de biztosan közeledett a kétéves évfordulónk, ami életem egyik legszebb napja volt és mindennek ellenére nem bántam meg semmit, hiszen azzal a személlyel lehettem, akit mindennél jobban szeretek és igen a hazugsága ellenére még mindig ugyan úgy érzek iránta.

Elértünk oda, hogy miért is van jelenleg a halállistán a szerelmünk. Ez után a hosszú felvezető után rá térek a lényegre. Aki volt elég kitartó és eljutott idáig a kesze-kusza történetem után annak gratulálok. Most pedig megtudjátok a nagy titkot (vagyis tudnátok, ha közzé tenném ezt az írást, amit nem fogok meg tenni).

Éppen Peterhez igyekeztem egy teliholdas éjszakán. Mikor beléptem Derekhez mi vele nála lakik nagyon furcsa érzésem volt. Mindenki ott volt és elégé furán viselkedtek mikor meg jelentem.

- Itt meg mi folyik? Miért van itt mindenki?

- Nancy haza kell menned most!

- Nem addig egy tapodtat, sem mozdulok, míg nem magyarázzátok, el mi folyik itt.

- Itt meg mi.. Nancy mondtam, hogy most nem alkalmas.

- Igen, de azt nem mondtad, hogy miért tudni akarom. Mit titkoltok?

- Peter ideje hogy elmond neki. Tudnia kell róla.

- Még is miről. Nem értem.

Végül azon napon fény-derült a titokra megtudtam, hogy a párom és a barátaim sokáig hazudtak nekem.

- Nancy jól vagy?

- Hogy lennék már jól? Hazudtál nekem! El kellet volna mondanod, hogy vérfarkas vagy nem csak becsapni engem. Csak ki akartál használni igaz?

- Nem, de hogy is igen titkolóztam, előtted, de ez nem hazugság én csak így tudtalak megvédeni attól az élettől, amiben mi is benne vagyunk, nem kell neked is szenvedned egy ilyen világban ahol bármikor felbukkanhat egy veszélyforrás.

- De azok alapján, amiket mondtatok elég, ha valakit közel engedtek magatokhoz, akkor már bele is kevertétek őt is, akivel kapcsolatban vagytok még akkor is, ha ő nem tud róla. Nem hiába volt annyi gond itt.

- Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de nem mertem, mert féltem, hogy ha megtudnád, elhagynál emiatt.

- Ezt gondoltad rólam akkor már veszett fejszenyele ez a kapcsolat!

- Kérlek, enged meg, hogy megmagyarázzam! Nancy kérlek!

- Ezen nincs mit megmagyarázni nem bíztál bennem ez egyértelmű. Gyűlöllek, tiszta szívemből gyűlöllek! Csak, hogy tisztázzuk ez se változtatott volna a kapcsolatunkon.

Ettől a naptól fogva nem találkoztunk egy jó darabig. Végül a barátaink jóvoltából és a szüleimnek hála találkoztunk megint nálunk. Felhívták, hogy menjen el nálunk, mert kiugrottam a boltba és mikor megérkeztem ő is ott várt a nappaliban. Mikor ki akartam menni minden irányból elzárták az utat a barátaim a szüleim meg csak úgy leléptek.

- Nancy, kérlek! Tudom, hogy hülye voltam, de szeretlek. Te vagy az első, aki iránt ennyire mélyen érzek, és nem akarlak a hülyeségem miatt elveszíteni. Soha senkivel nem voltam ennyire boldog, mint eddig veled. Mindennél jobban szeretlek, csak kérlek, bocsáss meg. Bármit megteszek neked.

- Bármit?

- Igen, bármit. Kérj, amit csak akarsz.

- Mindet el kell mesélned az elejétől a végig és meg kell ígérned, hogy bármi is lesz, nem fogsz elhagyni sohasem.

- Rendben van meg ígérem neked Nancy. Nagyon, nagyon szeretlek.

- Én is téged te morcos farkas. Szeretlek Peter Hale.