VivienGerencser kérésére

Név: Alora

Választott lény: Vérfarkas
Választott karakter: Parrish

Mondatok:

43. Mindenkit meg fog ölni.
67. Koncentrálj a hangomra.
84. Én ártatlan vagyok!
85. Nem hiszel nekem igaz?
96. Ők engem akarnak, veszélyben vagytok!

Ne hagyj egyedül, kérlek!

Az életem fenekestül felfordult egy nap. Hogy miként már nem az vagyok, aki voltam, vagy legalábbis nem teljesen. Gyerekkorom óta imádok sportolni minden áldott este elmentem futni az erőd mellett és volt, hogy az erdőben is futottam. Mivel a szüleim mind a ketten rendőrök és itt dolgoztak a Beachon Hills-i rendőrkapitányságon dolgoztak ezért meg tanították, hogyan védjem meg önmagamat. A szüleimet 3 évvel ezelőtt előléptették, de ez azzal járt, hogy el kellett költözni engem is vinni akartak magukkal, de én nem szerettem volna menni. Tudták, hogy engem minden ide köt ezért bele egyeztek egy feltétellel, ami az volt, hogy Stilinski serifnél hetente meg kell jelenem és beszámolnom a dolgaimról. Igen és ez a mai napig így megy. Persze nem bánom, mert legalább a barátaimmal maradhatok.

Pár hónappal ezelőtt viszont az életem fenekestül felfordult és minden megváltozott körülöttem az életem, amit eddig éltem már nem létezett többet. Úgy éreztem elvesztem és nem maradt semmim. Az egész úgy kezdődőt, hogy ismét futni mentem az erdő irányába, mint szokásom. Minden rendben volt egészen addig mi elértem az erdőt. Hallottam valami nagyon furcsa zajt, de nem foglalkoztam vele csak futottam tovább. Igazából hallottam róla hogy mostanában sok volta a támadás az erőd közelében és a seriff meg Scott-ék is figyelmezettek, hogy ne nagyon fussak itt. Ebből a szempontból viszont hajthatatlan voltam. Akkor változott meg miden. Megtámadtak, egy lény, akiről eddig csak könyvekben hallottam. Azon a napon jöttem rá, hogy léteznek vérfarkasok. Az egyikük, akinek vörös volt a szeme megharapott. Úgy olvastam, hogy azok, akiknek a szemük vörös azokat alfáknak hívják és az Ő harapásuk vagy egy mélyebb karmolásuk által az áldozatuk is átváltozik. A támadás után nem sokkal később megérkezett Scott és a bandája, akiknek szintén hegyes fogai és karmaik voltak és Scott szeme szintén vörös színben ragyogott míg Malia szeme kék volt és Liam szeme sárga. Fogalmam se volt róla, hogy a barátaim mik. Minden világossá vált aznap. Mindenki ott volt. Mikor látták, hogy elégé sokkos állapotban voltam felsegítetek és beültettek Stiles jeep-jébe és elindultunk valamerre. Mikor már közeledtünk akkor jöttem rá, hogy ez Derek lakása.

- Mi folyik itt? – kérdeztem.

- Alora figyelj minden rendben lesz, ne aggódj. Csak nyugodj meg.

- Nyugodjak, meg ezt te se mondod komolyan magyarázatot követelek. – néztem a helyiségben tartózkodókra.

Mindenki és szó szerint mindenki, akivel jóban voltam itt volt és csak néztek egymásra, hogy mit is kellene mondaniuk nekem. Az állítólagos két gyerekkori legjobb-barátom Stiles és Scott, Malia, Liam, Mason, Cory, Mellisa, a seriff, Lydia, Parrish, Derek és még Peter is itt volt, akit tudtommal utálnak valamint Jackson és Ethan is jelen vannak ráadásul még Scott főnöke is itt volt, azaz Dr. Deaton. Nem értetem semmit én csak egy magyarázatot szeretem volna a történtekre.

- Elmondaná valaki végre, hogy mi az ördög folyik itt?

- Rendben. Én elmondom, de meg kell ígérned, hogy nem fogsz ki akadni. Valamint végig hallgatsz. - mondta Scott.

- Oké figyelek.

- Szóval az a helyzet, hogy....

Olyan tisztán él még mindig bennem ez a nap, hogy tisztán feltudom idézni még akkor is ha az egész 5 hónappal ezelőtt történt. Azóta élek kettős életet emberként és vérfarkasként. Scott befogadott a falkájába. Mindenki sokat segített nekem az egész falka. Megtudtam, hogy Liam Scott bétája, Malia vér préri be lett fogadva, mint én Lydia egy banshee, Parrish pedig egy pokol kutya. Nagyon szoros kapcsolatunk lett az egész falkával, ahogy egyre jobban telt az idő és mindenki fontos lett a számomra jobban, mint eddig bármikor. Nem csak erről van szó én meg kedveltem Parrisht.

Nem sokára telihold lesz, de ez most egy különleges holdállás lesz. Szuper hold lesz, és nagyon félek, hogy elvesztem a kontrollt magam felett. A többiek mindig meg nyugtatnak, hogy nem kell aggódnom, mert elég erős vagyok ahhoz, hogy ki bírjam a szuper holdat is, bár én kétlem. Én hülyeséget is csináltam pár nappal előtte, ami miatt eléggé instabil állapotba kerültem érzelmileg.

4 nappal a telihold előtt.

Nagyon fontos dolgot határoztam el magamban ideje végre elmondanom valami nagyon fontosat egy számomra fontos személynek. Ezzel az elhatározással mentem egyenesen a Beachon Hills-i rendőrkapitányságra. Belépve az ajtón előbb beköszöntem Stilinski seriffnek majd utamat a célomnak szegeztem.

- Jó napot Mr. Stilinski.

- Oh, szia Alora mi járatba?

- Van egy kis elintézni valóm és el szeretnem egy kis időre rabolni Parrisht. Fontos dologról lenne szó. Szükségem lenne a segítségére.

- Rendben vidd csak magaddal. Azért remélem, nem keveredsz semmilyen bajba.

- Ne aggódjon nem az a célom.

Egyenesen Parrish asztalához mentem. Nem féltem még ennyire soha semmitől, mint ettől a helyzettől, de már nem hátrálhatok meg. Eldöntöttem, hogy elmondom, neki mit érzek iránta és ezen nem változtatok. Muszáj, elmondanom neki nem élhetek egész életemben hazugságok mögött és tudom, hogy Scott és a többiek már észrevették rajtam, hogy Parrish fontos lett nekem és még Ők is biztattak, hogy előbb utóbb el kell mondanom neki az igazat és úgy érzem, ennek most van itt az ideje, de az is lehet, tévedek és hatalmas ára lesz annak, ha most mindent elmondok neki.

- Szia! Nem zavarok?

- Alora, szia. Hát te mit csinálsz itt?

- Van egy kis elintézni valóm, amihez a segítségedre lesz szükségem és szeretnék veled valamiről beszélni. A seriffel már beszéltem eljöhetsz velem.

- Rendben akkor menjünk is. Miben kell a segítségem pontosan?

- Volt régen egy ügy, ami felkeltette a figyelmemet, az enyémet és Stiles figyelmét is, akkor te még nem voltál itt majd jóval az után jöttél. Annak az ügynek nem jártak a végére, mert kihűlt a nyom. De pár napja találtam valamit az üggyel kapcsolatban. Persze majd szándékomban áll tájékoztatni a seriffet, de előbb bizonyosságot akarok szerezni az elméletemre.

- Még is miért nyomozol te olyan ügyben, ami rendőrségi ügy?

- Magántermészetű a dolog egyszer elmesélem, de még nincs itt az ideje. Akkor segítesz, vagy egyedül kell csinálnom. Én meg bízok benned, hogy segítesz.

- Rendben segítek. Az hiányozna még nekem, hogy valami bajod legyen mikor én láttalak utoljára. Magamat vádolnám, ha bajod esne.

- Igazán. Tudod jól, hogy meg tudom magam védeni.

- Ez igaz. Na, de még mindig nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy nyomozgatsz.

- Hát ne várj mást két rendőr szülő gyermekétől. A véremben van a nyomozás. –vigyorgok rá.

- Hihetetlen vagy. Na, akkor lássuk, hogy mit találtál.

Mikor megtaláltuk, amit kerestem vissza indultunk a városba. Azt hiszem, nem húzhatom tovább ideje szint vallanom neki.

- Parrish.

- Igen Alora?

- Mondtam neked, hogy szeretnék veled beszélni valamiről.

- Igen említetted, hogy valamit mondani akarsz, ami elégé fontos. Szóval mi lenne az?

- Menjünk valami nyugisabb helyre. Nálam nyugodtabban tudnánk beszélni erről.

- Jó menjünk. Gyere, szállj be. –mondta az autó fele menet, így hamar haza is értünk.

- Meg kínálhatlak valamivel?

- Egy kávét elfogadok.

- Rendben máris hozom, addig ülj csak le. – gyorsan a konyhába mentem és megcsináltam mindkettőnknek a kávéját. – Tessék itt is van két cukorral és egy kis tejjel igaz?

- Igen. Honnan tudtad?

- Jó a megfigyelőképességem.

- Igen azt már észrevettem, hogy nagyon jó képességekkel rendelkezel. Biztos nagyon jó nyomozó lenne belőled. Na, de te azt mondtad nekem, hogy van valami, amit el akarsz mondani. Szóval hallgatlak.

- Ez nem olyan könnyű. Mindenképpen elmondom, mert már elhatároztam, hogy elmondom neked ezt, mert tudnod kell.

- Nem értelek. Fogalmaz világosan és érthetően, kérlek.

- Hah, hu. – vettem egy mély levegőt. – Az, az igazság, hogy én szerelmes vagyok beléd.

- Hogy mondtad?

- Ugyan jól halottad. Szerelmes vagyok beléd.

- Alora, nem tudod, hogy mit beszélsz.

- Most ezzel azt akarod mondani, hogy nem tudom, mit érzek?

- Nem én nem ezt mondtam, csak azt akarom ezzel mondani, hogy nem szabad így érezned irántam. Idősebb vagyok te meg szinte még egy gyerek. Ez nem helyes.

- Miért mondod, ezt nem lenne helyes, hogy boldog vagyok? Te mi érzel irántam egyáltalán?

- Semmit! Egyáltalán semmit. Te egy nagyon kedves lány vagy, de én nem érzek irántad semmit.

- Parrish, ezt most csak azért mondod, mert te idősebb vagy, de mit számít az?

- Nem. Én csak nem érzek irántad semmit és nem is fogok, értesd meg és kérlek, felejtsd el ezt a hülyeséget azonnal. Most pedig az lesz a legjobb, ha elmegyek.

Ez történt velem a telihold előtt. Most pedig itt vagyok e telihold napján és majd szétfeszít az ideg és még a suliba se mentem be, mert nem akartam, hogy a többiek észrevegyék, hogy nem vagyok jó formában. Majd feljött a hold és nem tudom, hogy mi történt, de reggel bezárva találtam magam csurom véresen és nem az én vérem volt ebben biztos vagyok. Azt láttam, hogy a nap már felkelt, de én még mindig a farkas alakomban voltam és nem tudtam megnyugodni. Hallottam kint a barátaim hangját, de egyszerűen nem tudtam megnyugodni semmitől.

- Bemegyek hozzá és beszélek vele. – hallottam meg Parrish hangját most sokkal élesebben és aggodalmasabban, mint meg szoktam tőle.

- Ne legyél ostoba. Teljesen elvesztette a kontrollt maga felett.

- Igen és ez az én hibám nem gondoltam bele, hogy hamarosan telihold és nem kellene úgy beszelnem vele és nem úgy mondani azt, amit mondtam. Miattam van ez az egész. Most pedig helyre kell hoznom.

- Mi van, nem értem miről van szó.

- Arról, hogy Alora szerelmet vallott, de én visszautasítottam.

- De miért, hiszen...

- Az most nem számít a lényeg hogy észhez térjen. Úgy hogy én most be fogok menni oda, kérlek, az ajtót zárjátok ránk.

- Ez öngyilkosság, de legyen. Csak légy óvatos. Láttad, mit tett.

Ezek után nyílt az ajtó és Parrish jött be rajta. Mivel ki is voltam láncolva nem tudtam neki ugrani a torkának, pedig a vérszomjam nagyon is meg volt hozzá. Rángattam a láncaim vicsorogtam mindent csináltam, csak azt akartam, hogy maradjon távol tőlem.

- Alora, kérlek, nyugodj meg. Ne csináld ezt, így csak magadnak ártasz.

- Tűnj a közelemből, te átkozott pokolkutya.

- Kérlek. Koncentrálnod kell. Figyelj rám. Mindketten tudjuk, hogy ezt nem akarod, de ahhoz le kell nyugodnod, máskülönben nem tudsz visszaváltozni.

- Nem megy, gyenge vagyok.

- De igen is megy, mert nem vagy gyenge, te vagy a legerősebb lány, akit valaha láttam. Valamint a legbátrabb. Sokkal bátrabb, vagy mint én, mert te képes voltál felvállalni az érzéseidet. Nem úgy, mint én.

- Ezt, hogy érted?

- Ígérem, elmondom, de előbb vissza kell változnod.

- De nem megy.

- Dehogy nem megy. Csak koncentrálnod kell. Koncentrálj a hangomra!

- Én nem vagyok rá képes.

- De igenis képes vagy rá. Csak rám koncentrálj semmi másra. Hallgasd a szívverésem és hangomat. Meg tudod csinálni. – mondta, én pedig vettem egy mély levegőt becsuktam a szemem, és azt tettem, amit mondott. – Jól van, jól csinálod. Csak így tovább nyugodj meg. Jól van, nyisd ki a szemed. Látod sikerült én mondtam, hogy képes vagy rá. Srácok most már kinyithatjátok, minden rendben van.

Mikor kinyílt az ajtó a barátaim ott álltak és néztek rám felé, de úgy, mint ha valami szörnyűséget tettem volna.

- Miért néz rám mindenki ilyen furán. – tettem fel a kérdést, de válasz nem érkezett, ami nagyon dühített. Sejtettem, hogy valamit tettem, de nem rémlett, hogy mit, de a sok vér miatt úgy vélem, hogy valakit vagy valakiket megtámadtam.

- Stiles add ide a kulcsokat, had engedjem el.

- Nem adom, ne legyél, bolond.

- El kell engednünk Ő a barátunk.

- Nem érdekel. Ha elengedjük mi lesz, ha megtámad minket, mi van, ha ez csak álca, és ha elengedjük, nekünk támad. Gondolkozz Parrish. Mindenkit meg fog ölni. Nem tud magán uralkodni.

- De már mondtam, hogy az, az én hibám, hogy elszabadultak az indulatai a holdhatásra.

- Miről beszélsz, hiszen te voltál az, aki meg találta Őt a holtestekkel.

- Nem tudom, miről beszélsz. – szóltam mikor már kezdet elegem lenni, hogy úgy beszélnek, rólam mintha itt se lennék. Közben észrevettem, hogy Parrish levette rólam a láncokat.

- Nem tudod, hát akkor gyere velem és megmutatom. – szólt oda nekem Liam. – Ezt te tetted! Nézd meg ártatlan embereket öltél meg a vadságod miatt. – mutatta meg a holtesteket és ekkor minden beugrott.

Elmentem egy elhagyatott raktárba és ott ért el a telihold. Tudtam, hogy nem tudok majd uralkodni teljesen magamon, de minden erőmmel azon voltam, hogy ne szabaduljak el teljesen. Sikerült is visszafognom magamat. Egészen addig, míg segélykiáltásokra nem lettem figyelmes és erőteljes vérszagra. Tudtam, hogy tennem kell valamit ezért gondolkodás nélkül rohantam a hangok és a vérszag irányába. Mikor oda értem észrevettem egy megvadult lényt, aki nem más volt, mint egy kiméra. Ennek a kimérának vérfarkas és wendigó tulajdonságai voltak. Láttam, ahogy ártatlan emberekre támadt rá. Segíteni akartam nekik, ezért neki rontottam a lénynek, de valamiért sokkal erősebbnek bizonyult, mint én voltam. Félrelökött és az utolsó áldozatának is a torkát metszette el mikor is sikerült erőt vennem magamon és ellöknöm tőle a fiatal lányt, akinek a torkát már elvágta. Mikor neki akartam támadni Ő elmenekült és én a lányhoz fordultam és próbáltam elállítani a vérzést, de már késő volt. Hogy mi történet ez után már nem tudom, mert teljes volt a képszakadás.

- Nem én öltem meg Őket. Már emlékszem, de én nem tettem ilyet.

- Csak te voltál ott és a karmaid a lány torkán voltak mikor oda értünk Scott-tal.

- De én csak segíteni akartam neki. Nem én öltem meg.

- Nem tudom, mit higgyek, hiszen az előbb majdnem nekem estél. Hogy bízzak benned?

- Tudom, hogy az egész úgy látszik, hogy én vagyok a gyilkos, de nem ez nem igaz. Kérlek, hinnetek kell nekem. Parrish, kérlek, én nem hazudok neked. Miért tennék ilyet?

- Sajnálom, de a törvény az törvény, be kell, vigyelek az őrsre.

- Ne, nem teheted, ha megteszed, nagy bajban leszek és a szüleim is elveszíthetik a munkájukat, ha csak a gyanú felmerül, hogy a lányuk egy gyilkos. Könyörgöm, ne tedd!

- Sajnálom Alora, de nem tehetek mást. Majd azt mondjuk, hogy a helyszínen találtunk eszméletlenül, véres ruhákban és a gyilkos fegyver közelében voltál lehet, valaki rád akarja kenni a gyilkosságot.

- Én tényleg nem tettem semmit. Miért nem vagytok képesek hinni nekem. – mondtam, de minden hiába volt be jelentette a gyilkosságot és bevezetett a rendőrségre.

Éreztem magamon a szúrós tekinteteket és az undorral végig mérő szempárokat magamon. Szuper képességemnek hála hallottam, hogy azt mondják" és még ő a két legjobb emberünk lánya. Csak egy átkozott gyilkos." Nagyon fájt ezt hallani, de nem tehettem mást. Tűrnöm kellett. Elkezdték a nyomozást, de a két hét alatt semmit nem találtak, ami nekem jót jelentene, minden nyom rám utalt így a nyomozást kezdték lezárni. Az ügy lezárása előtt egy nappal Parrish oda jött hozzám.

- Miért nem mondod el végre hogy te tetted?

- Talán mert nem én voltam?! Miért nem hisztek nekem? A francba! Én ártatlan vagyok! Értsd már, meg hogy nem tettem semmit én csak segíteni akartam nekik. Nem vagyok gyilkos!

- Nem tudom, mit higgyek.

- Nem hiszel nekem igaz? Te is úgy gondolod, hogy egy szívtelen gyilkos vagyok, hogy, képes vagyok ártatlanokat megölni.

- Láttam....

- Nem láttál semmit, csak azt, hogy a kezemet egy lány torkán tartom!! Ami még nem jelenti azt , hogy én öltem meg. Meg akartam menteni az életét, de nem sikerült. Ha nem hiszel, nekem hívd ide Scott-téka tudod miért.

- Egyszer csak meg jelent egy rendőr és kinyitott a cellám ajtaját.

- Mi folyik itt?

- Új nyomra bukkantunk egy biztonsági kamera felvette alapján megállapítottuk, hogy a gyilkos egy férfi. Habár elég rossz a felvétel, de az biztos, hogy te ártatlan vagy és segíteni próbáltál. Nagyon bátor dolog volt tőled. Most ha aláírtad a papírokat szabadon távozhatsz. Tudtam, hogy ártatlan vagy egy olyan jó lány, mint te és olyan jó nyomozók gyermeke, mint a szüleid rossz ember nem lehet.

- Köszönöm Dan legalább te hiszel nekem, ha már a barátaim és mindenki más, aki fontos nekem nem hisz az ártatlanságomban. Te nagyon kedves ember vagy. Akkor én most megyek.

Éppen kifelé tartottam az épületből, mikor hallottam, hogy Parrish utánam rohant. Hallottam, hogy szól nekem, hogy várjam meg, de én nem voltam rá hajlandó. Elegem van belőle és a falkából egy időre. Nem hitték el nekem hogy én nem tettem semmit. El kell kapnom azt, aki ezt tette. A srácok próbáltak velem kapcsolatot teremteni, de én nem voltam hajlandó velük beszélni addig, nem amíg nem tisztázódott a nevem.

Eltelt pár nap mikor nyomra akadtam. Ha pontos akarok lenni, akkor rá bukkantam a gyilkosra. Megéreztem annak az átkozott kimérának a szagát. Írtam egy üzenetet Dereknek, hogy kövessék a nyomomat. Követni kezdtem az ellenségemet mikor elértünk az erdőhöz és egy veszélyes falkát láttam még a kiméránk mögött. Egyből felismertem az ellenséges falka vezérét. Ekkor jelent meg Scott és a falkája.

- Ne, maradjatok ott hátul, ahol vagytok Derek. Ott biztonságos Nem fognak ártani nekem. Ne gyertek közelebb.

- Nocsak, kit látnak a szemeim. Csak nem a kicsi Alora.

- Te meg hogy kerülsz ide?

- Na vajon? Gondoltam haza jövök és meglátogatom a kis barátnőmet, aki fel akart dobni a szüleinek, de úgy tűnik a zsarolásom sikeres volt mert nem tedd. Te átkozott ribanc

- Te mégis mióta vagy vérfarkas?

- Régebben, mint te. Ostoba cafka.

- Alora gyere onnan.-szólt Parrish.

- Nem tehetem, és ne szólj bele a dolgaimba. Kérlek, ez nem tartozik rád!

- Ne csinálj hülyeséget. - jött felém Parrish.

- Ne gyere ide. Ők engem akarnak, veszélyben vagytok! Az lesz a legjobb, ha most elmentek.

- Nem hagyunk itt téged.

- Oh de megható, csak nem Ő az új kis pasid. Vagy mondjam inkább hogy az új játékszered?

- Én nem te vagyok. Nem tekintek az emberekre játékszerként, nekik vannak érzéseik veled ellentétben. Még is mit akarsz?

- Mintha nem tudnád.

- Nem fogom meg semmisíteni az aktádat. Jobb, ha elfelejteted.

- Akkor van más, amit meg tehetnél nekem.

- Még is mit kellene tennem?

- Ne ad át azokat az új nyomokat a seriffnek, amiket találtál abban az ügyben, vagy legközelebb a barátaid látják kárát annak, amit teszel, avagy nem teszel. Tudod, jól mire vagyok képes. Egyvalakit már elvettem tőled és akkor másokat is levehetek nem igaz kicsi Alora?

- Megölted a srácot, akibe szerelmes voltam, pedig Ő nem is ártott neked, csak az volt a hibája, hogy én Őt szerettem nem pedig téged. De téged soha nem is foglak szeretni, mert nem vagy rá érdemes. Viszont nem hagyom, hogy árts azoknak, akik fontosak nekem, még egyszer miattam nem fog meghalni senki. Rendben megegyeztünk nem fogom átadni a nyomokat, amiket találtam, de akkor a barátaimat el kell kerülnöd és innen is el kell menned vagy én magam fogok végezni veled és nem fog akkor érdekelni, hogy börtönbe kerülök, mert te megfizetnél, azért amit tettél és minden nyom arra utalna, hogy önvédelemből öltelek meg. D annak, hogy ne adjam, át a nyomokat ára van. - Mondtam miközben hátra tekintettem a barátaimmal. – Amit azonnal teljesítened kell először is fel kell adnod őt a rendőrségen gyilkosságért - mutattok a tettesre - és akkor senki nem fog tudomást szerezni rólad és a tetteidről. De akkor örökre el kell hagynod a falkáddal együtt Beachon Hills-t.

- Megegyeztünk! - nyújtott kezet. Majd hátat fordítva elindultak az erdőbe.

Lábaim eddig voltak képesek megtartani összeestem ez a sok izgalom meg miegymás nem tesz jót a szívemnek..

- Jól vagy Alora?

- Hagyjátok békén. Cserbenhagytatok, mikor szükségem lett volna a barátaimra.

Ezután felálltam és ott hagytam őket. Vagyis csak terveztem. Utánam jöttek. Mindannyian az egész falka.

- Mit akartok? Azt mondtam, hogy azt akarom, hagyjátok békén. Viselkedjetek velem továbbra is úgy mint amikor, azt hittétek, hogy egy gyilkos vagyok ugyan úgy hagyatok egyedül mint akkor, mint számít már?

- Nem! Nem fogok még egyszer elkövetni egy hibát. Főleg nem azt, hogy magadra hagyjalak vagy, hogy ne higgyek a szavaidban. Tudnom kelet volna, hogy te nem vagy képes ilyen szörnyűségekre.

- Mi a fenéről beszélsz már megint? Most én vagyok az, aki nem érti, mit akarsz mondani.

- Arról, hogy nem foglak el engedni megint. Nem veszítelek el, mert a francba is én is szeretlek téged.

- Tessék?

- Szeretlek Alora a fenébe is szeretlek. Mindennél jobban szeretlek, és nem érdekel, ha hibázok ebben, de nem fogom elengedni a kezedet és harcolni fogok azért, hogy megbocsáss, mert nekem csak is te kellesz és a szerelmed, amit meg fogok szerezni magamnak újból. Elérem, hogy újra ugyan úgy szeress, mint azelőtt, hogy ellöktelek volna magamtól. - mondta és megcsókolt.

- De nekem azt mondtad, hogy nem érzel semmit. Ellöktél magadtól és én vagyok, aki hazudott? Itt te vagy az egyetlen, aki hazudik még önmagának is hazudott. Egyébként pedig nem tudom, mit gondolsz te rólam. Az érzéseim nem csak egy egyszerű fellángolások voltak, hanem igaziak. Lehet, hogy haragudtam, rád, de azok az érzéseimen nem változtattak pedig nagyon nagy fájdalmat okoztál a szavaiddal, úgyhogy jogom lenne gyűlölni téged.

- Igen tudom, hogy mit mondtam, de nem lehetek gyáva, ha már te is képes voltál be vallani az érzéseidet nekem.

- Na és az ostoba korkülönbséggel mi van?

- Nem számít, mert szeretlek és veled akarok lenni.

- Én is veled akarok lenni. – mondtam könnyes szemekkel.

- Mit szólnál, ha most haza vinnélek és megbeszélnénk mindent.

- Rendben.

Ez történt 2 éve és az óta is boldog kapcsolatban élek Parrish-al.

Hát itt is van a töri ami 3430 szó lett. Remélem tetszeni fog. lehet hogy az eleje egy kicsit gubancos lesz, de remélem azért érthető lett.

Jó olvasást kívánok hozzá.

By.: Puszil az író.