Angela:
-Hol is kezdjem?-Kérdeztem, hátha valami értelmes ember fog válaszolni....de e helyett csak Theo válaszolt.
-Mit szólnál, ha az elején?
-A szemétládának muszáj itt lennie?-Kérdeztem a többiektől, de közben neki szánva a kérdést.
-Igen sajnos.-Válaszolta a nővérem.
-Újra kérdezem, nem zavar, hogy itt vagyok?-Kérdezte Theo sértődött kisgyereket játszva.
-De eléggé, de hát nem tudok Veled mit csinálni.-Válaszoltam neki.
-Huh...Ezt azért megkaptad haver.-Röhögött Stiles.
-Nagyon vicces. De ezt még visszakapod.-Morgott rá Theo.
-Majd mindjárt megijedek.-Vágtam rá gondolkozás nélkül.-Ja várj nem.
-Még nem végeztünk.-Vágta rá Theo nekem válaszolva.
-Szerintem sem.-Mondtam.-De, ha abba hagytad a duzzogást, akkor elkezdeném mondani, amire vártok.
-Csak tessék.
-Oké, szóval....Nekem nem volt családom, nevelő otthonban nevelkedtem, majd később vadászokhoz kerültem, a Caleverak-hoz. Aztán meghallottam, hogy az egyik Hale visszatért Beacon Hills-be, ezért nekem is muszáj volt visszatérnem. De mikor megérkeztem, azt mondták, hogy apa kórházban van...majd sikerült megtalálnom Derek-et, de nem mertem Vele beszélni. Aztán egy csomó szörnyűség történt és aztán jött, hogy Malia még él és jött Cora is...és mivel vadászok közt éltem muszáj volt uralnom magam, mert megöltek volna így sosem öltem embert...valószínűleg ezért lett vörös a szemem, Igaz Alfa lettem...majd amikor jöttek a Bérgyilkosok, akkor az egyik meg akart ölni...és tulajdon képen sikerült is...és, amikor visszatértem a halálból gyakorlatilag Banshee képességeim lettek. Aztán jött a többi szörnyűség és most itt vagyunk.
-Meghaltál?-Kérdezte Stiles.
-Igen.
-És visszatértél?
-Igen.

Megrezzent Scott telefonja.
-Srácok anyáék itt vannak az ajtóban.-És azzal a lendülettel valaki elhúzta a tolóajtót. Scott apja volt az.
-Sziasztok!
-Jó napot Mr.McCall.-Válaszoltuk neki.
-Szia apa. Anya.-Köszönt Scott is.

-Apa! Beszélhetünk?-Kérdeztem és félre hívtam, tudván, hogy a többiek úgy is hallgatóznak.
-Persze.-Mondta nekem és követett.
-Nézd, nem tudom, hogy hiszel e nekem, de ha nem, akkor tőlem elmehetünk a családi kincstárhoz és ott a karmaim megmutatják, hogy családtag vagyok e.
-Ne aggódj hiszek neked-Mondta és megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-De a többiek?!
-Ne aggódj...mind hiszünk. Visszamegyek Te nem jössz?
-Nem egy kicsit felmegyek a tetőre kiszellőztetni a fejem.
-Oké.

Theo:
Scott épp az apjával beszélte meg, hogy pénteken bepótolják az ünnepi vacsit, mert most épp nem alkalmas. Aztán visszajött Peter, de Angela nélkül. Az után, hogy megbeszélték, bízunk benne nem nagyon hallgattam tovább Őket.
-Hol van Angela?-Kérdeztem.
-Felment a tetőre kiszellőztetni a fejét.

Nem kellett több nekem se, amikor senki nem figyelt rám felmentem Angela után.
Amikor felértem épp a szélén állt. Bár nem voltak egypetéjű ikrek, mégis szinte, mint két tojás úgy nézte ki. Gyönyörű volt, ahogy a naplementében állt aztán, amikor megfordult kék szemei szinte égették a lelkem és ahogy rövid haját fújta gyenge nyári szél.... De mégis kit érdekel? Gyűlöl engem!

Angela:
Amikor megfordultam ki más állhatott volna velem szemben, ha nem Theo?!
-Mit akarsz?-Kérdeztem.
-Csak érdekelt, hogy jól vagy e.
-Nézd nekem nem kell az álszent dumád és mosolyod, az álarcod meg végképp nem, ami mögé elbújsz.
-Nem értelek. Csak az érdekelt, hogy jól vagy e Te meg rögtön letámadsz.
-Még csodálkozol? Meg akartad ölni a testvérem és a barátait.
-Régen rossz fiú voltam, de már más vagyok.
-Ja, persze! Lehet mással beeteted ezt, de velem nem! Én átlátok rajtad.
-Most még ezt gondolod, de lenn, amit mondtál az nem úgy hangzott, mintha utálnál.-Jegyezte meg miközben elejtett egy mosolyt, ami kék szemére irányította tekintetem.
-Kisfiam! Te nagyon nagy tévhitben élsz, ha azt hiszed, hogy bármit is érzek irántad gyűlöleten és dühön kívül!
-Oké...de lesz ez még másképp is.-Megint egy ravasz mosoly követte mondandóját.

Egyszer csak lentről üvöltést hallottunk...épp időben, mert kezdett közelebb lépdelni hozzám.
-Srácok! Anyáék elmentek. Ideje lenne megbeszélnünk, hogy Angela kinél aludjon....-Mondta Scott.
-Jövünk.-Mondtuk Theo-val egyszerre.
-Látod, már most van köztünk összhang.-Válaszolta megint ördögi mosolyával és elindult lefelé.
-Barom!-Jegyeztem meg.
-Hallottam kis szívem!
-Tudom, hangosan mondtam.-Majd utána mentem, elkaptam kicsavartam a karját és kiugrasztottam a vállát, majd nekinyomtam a falnak.-Ne hívj kis szívemnek!-Mondtam, majd mintha semmi nem történt volna lementem a többiek közé.

-Itt vagyok!-Mondtam, mikor leérkeztem.
-Hol van Theo?-Kérdezte Aiden.
-Mindjárt jön csak kicsit beverte a fejét, mert megcsúszott a lépcsőn.-Mondtam magamban elmosolyodva. De ez e mosoly rögtön lehervadt, mert megjelent mögöttem Theo és miközben elment mellettem a fülembe súgta, hogy: -Ez szép volt kis szívem!-És már megint! Ott volt az a Sátán mosolya.