Angela:
-Ho...mé..... Mégis hogy érted ezt?-Nyögte ki nagy nehezen Stiles, könnyes szemekkel.
-Nem érdekes, menjünk vissza.-Indultam vissza a többiekhez, de Stiles elkepta a karom.
-Mi az, hogy nem érdekes? Miről beszélsz Angela?
-Láttam magam, az Eichen-ben, ahogy Theo karjaiban haldoklom.
-Nem jöhetsz velünk!
-Stiles! Nem teheted ezt, amúgyis, azt nem láttam, hogy meghalok! És erről nem te fogsz dönteni.-Mondtam és ott hagytam.

A nap többi része hamar eltelt, egész nap a vízben hülyéskedtünk, majd este vacsoráztunk, lezuhanyoztunk, fogat mostunk és mindenki lenn aludt a nappaliban a földön.

Még négy napot töltöttünk a háznál, minden nap elvoltunk, beszélgettünk ilyen alap dolgokról, megtudtuk egymás kedvenc színeit, zenéit, normális emberek voltunk.

Utolsó nap, amikor már mindenki aludt, felkeltem Theo mellől, adtam egy puszit a homlokára és, bár tudtam, hogy alszik és valószínűleg nem hall, de a fülébe súgtam.
-Szeretlek.-Adtam még egy puszit, ezúttal az arcára, majd kimentem a tóhoz, a mólóhoz és leültem a szélére.
Egy darabig ültem, aztán hallottam, hogy valaki lépked mögöttem.
-Ne haragudj, hogyha felébresztettelek.-Fordultam Stiles felé, ő pedig leült mellém.
-Nem te ébresztettél fel.-Mondta és aggódva nézett rám.
-Stiles, ne csináld ezt!
-Ugyan mit?
-Látnod kéne, az arcod, gondolom, most megint jön az, hogy ne menjek veletek.
-Angela, nem akarom, hogy meghalj.
-Stiles, nem tartozol senkivel.
-Egyrészt, igenis tartozom, annyiszor áldoztad fel magad és mentettél meg. Másodszor, pedig nem azért, mert tartozom, azért nem akarom, hogy meghalj. Angela, te már a családtagunk vagy, gondolj bele, hogy mi lenne ha meghalsz.
-Láttam, mindenki sírna, aztán idővel túltennétek magatokat.
-Ezt, most te se gondoltad komolyan.-Nézett rám szigorúan.-Angela, Malia, Peter, Cora biztosan kiakadnának, Derek szerintem, annyira összetörne, hogy még mogorvább lenne. És Theo?! Theo, szerintem belehalna.
-Stiles kérlek, nem szeretnék érzelmi zsarolást. Én csak szeretném, az utolsó pár napjaimat, boldogan tölteni veletek.
-Micsoda?-Lépett mödénk Hayden.
-Mire készülsz már megint Angela?-Állt mellé Liam, mire elkezdtek, mindketten futni, vissza a házhoz, gondolom, hogy szóljanak a többieknek.
-Ne! Várjatok!-Üvöltöttük egyszerre Stiles-szal és elindultunk, hogy utánuk futunk, de Stiles elfutott, nekem pedig elkapta valami a lábam és berántott a vízbe.
-Ó, de kár, megfogsz halni?-Nézett rám mosolyogva Tracy.
-Már megint ti?
-Csak én.-Mondta és meghallottuk, hogy valaki jön fölöttünk, ezért Tracy behúzott a móló alá.
-Dögölj meg ribanc!-Mondtam és belevájtam a karmaimat a hasába, de ő közben megkarmolt.
Tracy elmenekült, én meg bénúltan süllyedtem a tó aljára. Egy darabig még bírtam, de aztán az oxigén hiány miatt a testem perzselt, és úgy éreztem, hogy szétrobban a fejem, ezért szép lassan kifújtam a levegőm és csak néztem, ahogy a víz magaalá temet. Pár masodperc után elkezdett minden sötétedni és homályosan kezdtem látni. Az utolsó dolog, két kéz volt, amiket láttam.
-Angela! Gyerünk! Nyitsd ki a szemed!-Hallottam Stiles, Liam és Hayden hangját, miközben kinyomták a tüdőmbe került vizet belőle.
-Valaki, törje el valamim, mert a ribanc lebénított, kérlek. Hagy iduljon be a gyógyulás.
Liam odanyúlt a bal karomért és eltörte az alkarom, rögtön elkezdtem gyógyulni és beforrt a csont, aztán szép lassan, mozgatni tudtam az ujjaim, lábujjaim, végtagjaim és végül sikerült felülnöm.
-Elmondanátok, hogy miről beszélt Angela?-Nézett ránk dühösen Liam és Hayden.
-Láttam magam, ahogy haldoklom az Eichen-ben.
-Nem jöhetsz!-Vágták rá, mindketten egyszerre.
-Én is ezt mondtam.-Bólogatott Stiles.
-De, muszáj, ha nem én, akkor más lesz a helyemben, ráadásul, már kétszer visszajöttem a halálból, bár, lehet, hogy volt az több is. Most is vissza tudtok hozni, majd valahogy.
-És, ha nem?-Nézett rám könnyes szemekkel Liam és Hayden.
-Megoldjátok! Bízom bennetek! Ha meg nem akkor ennek így kellett történnie. De megmentem, azt, aki miatt meg kell halnom.-Mondtam és ott hagytam őket, hogy visszamenjek a többiekhez, hallottam, ahogy egymást vigasztalják sírás közben.