Angela:
-Mi az?!-Üvöltöttem vissza.
-Mi folyik itt?-Rohant a konyhába Malia.
-Te, honnan?
-Ikrek, én is érzem. Mit csináltál?
-Én, nem....-Lenéztem a karomra.-Nem tudom. De, már begyógyult, csak véres.-Mondtam és gyorsan lemostam a vért.-Vigyük be kaját.
Bevittük a kaját, gyorsan megettük, majd kimentünk a tóhoz. Először, senki nem mozdult, majd fogtam magam és belöktem apát, majd Isaac-et, aki Allison kezét fogta, így berántotta magával Allisont. Aztán Derek felkapta Braeden-t és beugrott vele, majd Stiles is Lydia-val, Liam Hayden-nel, Aiden és Liv, mivel a nap még nem sütött a tóra, ezért bemásztak a móló alá, ahova nem süt be a nap, majd Bri és Brett csatlakoztak hozzájuk. Végül már csak Scott, Malia, Theo és én álltunk a mólón. Scott és Theo mosolyogva összenéztek, majd Scott felkapta Malia-t, Theo pedig engem.
-Ne! Ne fiúk!-Visítoztuk röhögve Malia-val.-Ne, ne! Jó bemegyünk magunktól! Oké? Csak tegyetek le.-Tök esélytelen volt, mindketten elmosolyodtak, majd beugrottak velünk a vízbe.
A víz egy kicsit hűvös volt, de kellemes volt, ha már rendesen benne voltál.
-Gyere ide!-Mondta Theo és finoman behúzott oda, ahol senki nem láthatott.
Megcsókolt és megint kezdődött a verseny....

Malia:
Már végre, másfél napja úgy viselkedtünk, mint egy normális család, de aggódtam Angela-ért, egyre sűrűbben jöttek elő a Banshee képességei és, ugyan a hangját már tudta irányítani, de szellemeket lát és érzi a halált és ezt nem tudja irányítani.
-Minden rendben?-Zökkentett ki a gondolkozásból Scott.
-Minden tökéletes.-Mondtam, majd megcsókoltam.-Minden a legnagyobb rendben.
-Csak?
-Csak, aggódom Angela-ért. És nem igazán bízom Jack-ben. Szerintem összejátszik Jackson-ékkal.
-Nézd, én sem bízom benne, de Malia, Jackson nem sok, hogy hozzájuk kötöd?
-Gondolj bele Scott, amikor Jackson-ék visszatértek, Jack varázslatos módon feltűnt és megmentette Angela életét.
-Jó, igazad van, de mit csináljunk vele.
-Majd az Eichen-ben belökjük és rázárjuk az ajtót.-Mondtam és megcsókoltam.-Félsz igaz?
-Csak aggódok, olyan rossz érzésem van.
-Nyugi. Együtt megoldjuk majd, bármi lesz is.-Mondtam, mire megcsókolt.

Angela:
-Gyerekek! Visszajönnétek közénk, vagy még egy kicsit szeretnétek kettesben lenni?-Hallottam Stiles beszólását és külön kihangsúlyozta a kettesben szót.
-Nyertem.
-Tévedsz. Neked is világítanak a szemeid bébialfám. Menjünk vissza.-Mondta és visszahúzott a többiek közé.
-Jól hallottam, hogy mit mondtál neki?-Rögött Stiles.
-Mért zavar?-Morogtam rá.-Komolyan nem tudtok leszállni a párkapcsolatunkról?
-Most őszinte választ vársz?-Nézett rám Derek.
-Jó hagy......-Nem tudtam befejezni a mondatot, mert megláttam valakit, rám nézett, majd elindult az ellenkező irányba.
Követtem a lányt, bement a növények mögé, ahol a többiek nem láthattak követtem őt, aztán egyszercsak megállt.
-Angela, ne.....
-Laura?-Szakítottam félbe.-Laura Hale?
-Igen, de Angi, ne menj az Eichen-be.
-Muszáj lesz, hi.....
-Nézd.-Szakított félbe és a vízre mutatott.
Lenéztem a vízre és olyan dolog történt, ami eddig még soha. Olyan volt, mintha a jövőt láttam volna. Theo karjaiban feküdtem, vérzett a szám és a hasamból, rendesen ömlött a vér. Az Eichen-ben voltunk, mindenki sírt és sokkban voltak. Theo megpróbált megnyugtatni sírt én pedig haldokoltam, majd itt vége lett.
-Nem mehetsz oda! Nem teheted!-Mondta Laura.
-Sajnálom, de muszáj lesz.
-De láttad, mi a vége.
-Ha, ez a vége, akkor meg kell tennem, főleg, ha megmenthetem a családomat.
-De.....
-Angi jól vagy?-Jött utánam Stiles.
-Igen, minden.
-Mit láttál?
-Mi? Semmit.
-Angi, meredten nézted a vizet és bezséltél valakihez. Mit láttál?
-Semmi fontosat.
-Angi?!
-Jó, de ne mondd el a többieknek, azt nekem kell majd megtennem.
-Jó, de mondd már. Mit láttál?
-A halálom.