Angela:
Egész nap hülyéskedtünk és beszélgettünk, majd, amikor kezdett lemenni a nap, felmentem a tetőre, kiültem a szélére és néztem, ahogy lemegy a nap és átveszi a helyét a hold, a csillagok és a sötétség.
-Bébialfám, elmentek Stiles-szal, a tóparti házhoz, csak a Vámpíros brigád maradt.-Mondta, majd közelebb jött hozzám.-Ügye nem szándékozol leugrani.-Ült le mellém.
-Nem, csak félek, hogy baja esik valakinek.
-Az egyetlen ember, akit félteni kell, az te vagy, mert te leszel a csali, amit, még mindig, mindenki ellenez.
-Stiles, hogy volt?-Váltottam témát, mintha, az előző megjegyzést, megse hallottam volna.
-Félt, de még nem kelt fel rendesen a hold, tehát, még nem volt rá olyan hatással.
-Amint vége a vámpíroknak, megyünk Stiles-ékhoz.
-Ma végre szabadok leszünk?-Ez inkább volt kérdés, mint kijelentés.
-Majd, ha végzünk Jackson-ékkal. De az jutott eszembe, hogy, mi lenne, ha nem megölnénk őket.
-Hanem, ezek pszichopata barmok, betegek. Mégis mit kéne velük csinálni.
-Van, egy nagyon jó elmegyógy intézet, itt Beacon Hills-ben.
-Eichen?
-Eichen.
-Nem is rossz ötlet.
-Tudod, mostanában, nagyon jól kezeled, azt, hogy ne ölj meg senkit, de még mindig, nagyon sokszor rádtör.
-Az egyetlen ember, aki miatt képes lennék újra ölni, az itt ül mellettem, viszont, ha ez az ember azt mondja, hogy ne öljek és hagyjam, akkor én eleget teszek a kérésének, kivéve, ha az az életébe kerülhet.
-Szeretlek!-Mondtam neki, majd megcsókoltam, pár másodpercig, döbbenten ült mellettem, majd visszacsókolt, találkozott a nyelvünk és megint indult a csók verseny.
-Khm. Indulnunk kéne lassan, hogy időben érjünk oda.-Szakította félbe a csatát, Derek, majd visszament oda, ahonnan jött.
-Döntetlen?-Nézett rám Theo.
-Nem, nyertem.
-Mi? Ugyan miért?
-A szemed.-Mondtam mosolyogva, mire csukott szemmel megrázta a fejét és, mikor kinyototta a kék szemeivel nézett vissza rám.
-Visszavágót követelek.-Húzta, arra a féloldalas mosolyra a száját.
-Majd, ha végeztünk, dolgunkkal, akkor kapsz visszavágót.-Mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és lerohantam.
Amikor, lenn utolért, elkapott a derekamnál fogva, nyomott egy puszit az arcomra és szorosan átölelt.
-Oké, Gerlepár.-Poénkodott Derek.-Indulhatunk?
Kicsaptam a karmaimat, majd rájuk néztem, vörös szemeimmel.
-Indulás!-Szóltam és elindultam az ajtó felé.

Amikor a barlang közelében voltunk, megálltunk és füleltünk.
-Hát igaz?-Ugrott le az egyik fáról Tom és mögötte öt Vámpír.-Eljöttetek.-Mosolyodott el és megleppetséget színlelt.
-Mi van Tom, a hadseregedből, csak öten maradtak, rajtad kívül?-Nézett rá apa, mire Tom morgott egyet.
-Valóban, voltak akik elment és voltak, akik megölték egymást, vagy épp, akiket én öltem meg.-Mondta és én, csak remélni tudtam, hogy Jay-ék elmentek, nem pedig megölték Őket.
Felvettem a farkas arcom és elkezdtem morogni, mire a többiek is átváltoztak. A hold már magasan járt, így sokkal erősebbek voltunk, mint alapból.
-Furcsa, hogy nem lepődsz meg, hogy látsz, miután, ott hagytál a házatokban, halálra égni!-Üvöltött Tom.-De végülis, te jól jártál, kiderült, hogy van két lányod, méghozzá, gyönyörűek.-Futott oda mellém, majd átkarolt.-És Ő itt-szagolt bele a hajamba-igazi kincs. De, vajon, ha elveszíted a kincseidet, akkor mit csinálsz?!-Kérdezte Tom, miközben karmait a nyakamra helyezte.
-Ne!-Üvöltött apa, Derek és Theo egyszerre, majd elindultak Tom és felém.
Beugrott eléjük egy-egy Vámpír, de apa átjutott rajtuk, amikor Tom, elkezdte a karmait a torkomba mélyeszteni, apa félrelökte.
-Jól vagy?-Kérdezte apa, miközben megfogta a sebet a nyakamon, amit Tom csinált.
-Persze, minden oké.
Derek és Theo, azzal a két Vámpírral harcolt, akik elválasztottak minket, apa Tom-mal harcoltak, Ethan és Aiden pedig a másik két Vámpírral én pedig rátámadtam, az utolsóra. Nem tudom, mennyi ideje harcoltunk, de szinte mit sem értünk, mert Ők is meggyógyultak és mi is. Fogtam magam és megkarmoltam magam, amitől mindenki rám figyelt fel, mindegyik Vámpír, elindult felém, ekkor meghallottam a visításokat és én is visítottam, ezáltal a Vámpírok elestek. Mindegyikre rávetődött egyikőjük, majd letépték a fejüket, egy maradt, Tom. Elindultam felé, Ő pedig felém, majd Derek vetődött rá, oldalról és kitörte a nyakát, majd letépte a fejét. Mindenki, kimerült volt és tele voltunk apró sérülésekkel, de azokból rendesen folyt a vér. Fogtuk, összegyűjtöttük a holttesteket, és kivittük a Nemetonhoz Őket, ahol reggel a nap, majd felgyújtja Őket.
Elindultunk, amilyen gyorsan csak tudtunk, a tóparti házhoz.

***

Amikor lértünk a pincébe, rendesen megijedtem Stiles-tól. Reszketett, ki volt kötve, morgott és arany szemekkel nézett ránk.
-Vége van.-Mondtam a többieknek.
Stiles elkezdett rángatózni, hogy eltörje a láncokat.
-Tűnjetek innen!-Üvöltött ránk.
-Nem hagylak itt.-Nézett rá aggódva Lydia.
-Lydia menj innen!
-Menjentek fel.-Fordult felénk Lydia.-Én itt maradok vele. Engem nem fog bántani. Csak beszélek vele, utána visszahívlak titeket.-Kérte, mire bólintottunk és felmentünk.
Fenn elláttuk egymás sebeit, Braden Derek-ét, Malia apáét, Ethan-ét Danny, Aiden-ét Liv, én pedig Theo-ét.
-Te tényleg nem fogod fel, hogy ne kockáztasd az életed, értünk?-Nézett rám apa.
-Ha nem lépek, mi haltunk volna meg egy idő után. Megvagy?-Néztem Theo-ra és megsimítottam a nagy karmolást a mellkasán.
-Persze, túlélem. De te megvagy?-Kérdezte és felhúzta a pólómat, majd végigsimította a karom nyomokat a hasamon és az oldalamon.
-Igen, túlélem.

Már egy ideje nem volt válasz lentről, majd megjelent Lydia, Stiles-szal kézenfogva.
-Semmi baj. Tud uralkodni magán.-Mondta Lydia és leültek a kanapéra., mire mi csak bólintottunk.
-Gyere mutatok valamit.-Súgta a fülembe Theo.
Kimentünk a mólóra és leültünk rá, miközben a lábunkat a vízbe lógattuk.
-Tartozol egy visszavágóval.-Mondta és megcsókolt. Nem tudom mióta csókolóztunk, de karmolás hangok törték meg a versenyünket.
-Tetszenek a szemeid.-Mondtam röhögve.
-Nekem is a tieid.-Mosolyodott el.-Akkor ez döntetlen, kell majd egy döntő.
Felálltunk és megnéztük, hogy mi volt ez a hang, láttuk, hogy a falba van vésve:Köszönjük!
-Biztos Jay-ék.-Mondtam, majd megfogtam a kezét és visszahúztam a móló szélére.
Felkapott és tudtam mit akar.
-Theo! Theo ne!-Visítottam röhögve, de késő volt, beugrott velem a vízbe...