Angela:
Először, mindenki csak döbbenten nézett rám, végül, Derek törte meg a csendet.
-Mért is ne. Nem ártana formában lennünk, főleg, ha meglátogatjuk a Vámpírokat.
-Nagyszerű, akkor, mi lenne, ha mindenki haza menne rendbe szedné magát, aztán itt találkoznánk és innen mennénk?
-Benne vagyok.-Mondta, felébredve a döbbenetből Scott.
-Oké, akkor pár óra múlva itt.-Mondtam és elindultam kifele az ajtón, magammal húzva, a kezemet fogó Theo-t.

***

-Ez az ötlet, mégis honnan jött?-Fordult felem Theo, amikor beléptünk a házba.
-Hát, gondoltam, nincs jobb programunk és, ahogy Derek is mondta, nem árt a Vámpírokkal szemben formában lennünk.
-Imádom, amikor keménykedsz és mentegetőzől.-Mondta, majd megcsókolt.
-El kéne készülni, hogy visszaérjünk időben.
-Azt mondtad, hogy pár óra múlva találkozunk ott, tehát van pár óránk.-Mondta, megfogta a derekamés közelebb húzott magához.
-Theo kér....
-Ne kéretsd magad, tudod, hogy akkor nem fogom feladni.-Mondta és féloldalas mosolyával és csillogó, kék szemeivel, felnézett rám.
-Ezt ne csináld.-Szóltam rá.
-Mire gondolsz?
-Erre.-Mondtam és megpusziltam a szájat, az arcát, végül a szemei mellett.-Ezeknek én nem tudok ellenállni.
Egy darabig még nyüstölt, majd feladta, ekkor így szóltam.
-Nyertem!
-Nem mindenben.-Mondta és megcsókolt, nem hagytuk abba, mert tudtam, hogy erre érti, hogy nem mindenben.
A csókot, egy SMS szakította meg, ránéztem a telefonomra.
Lyds- Megnyitottam az üzenetet.
Itt vagyunk Derek-nél. Baj van? Hol vagytok? Két órája mentünk el....
Már két órája?
Visszanéztem Theo-ra.
-Lehet, hogy a csóknál, nem nyertem, de azért a szemeid, nem ezt bizonyítják.-Néztem rá mosolyogva.
-Akkor ez döntetlen, mert vörösen világítanak a szemeid, bébialfám.-Becsuktam a szemeim és, amikor kinyitottam a szemem, már a normális szemeimmel néztem rá és Ő is rám.
-Azt mondtad, hogy bébialfám?
-Igen, zavar, mert akkor...?
-Nem! Tetszik!-Mondtam, majd adtam neki egy puszit.-Viszont Lydia írt és mennünk kéne.-Mondtam, majd megfogtam a kezét és elindultam fel a lépcsőn.
-Jó, mit mondjunk a többieknek, mért késtünk?-Néztem rá, amíg átvettem egy sportmelltartót és egy rövidgatyát.
-Majd azt mondjuk, hogy fáradt voltál, lefeküdtél és elaludtál.-Mondta, miközben átvette a gatyáját.
-Mért pont én aludtam el?
-Mert, te estél le majdnem a tetőről és a te fejedbe ment bele Scott, ezért ez észszerűbb.
-Jó, ez jogos. Mehetünk?-Kérdeztem, mire Theo bólintott.

***

-Bocs, késésért, csak Angi elaludt.-Léptünk oda Theo-val, a ház előtt álló barátainkhoz.
-Semmi, csak aggódtunk.-Mondta mosolyogva Lydia.
-Akkor mehetünk?-Kérdezte Bri.
-Igen.-Mondtam és megmutattam a többieknek a táskát.-Hoztam fegyvereket.
-Jó.-Mosolyodott el Allison.-Akkor induljunk.

Bementünk az erdőbe, aztán a többiek, csak néztek egymásra.
-Így nehéz lesz.-Mondtam, elröhögve magam.-Mit szólnátok, ha lenne két önkét jelentkező, megverekszenek, majd a nyertessel, a következő verekszik.
Egy darabig álltak, majd Theo jelentkezett és ellene Stiles. Egy darabig verekedtek, aztán Theo nyert, majd jelentkeztem ellene. Nyertem, majd végig mentünk sorjába, Derek-et és engem, senki nem tudott megverni. Aztán végig mentünk, mindenki volt mindenkivel, aztán lőttünk íjjal, hangtompítós fegyverrel.
Mielőtt kelt volna a nap, visszamentünk Derek-hez, leültünk, vagy épp feküdtünk a földön egy körbe. Csak feküdtünk, majd elkezdtünk, beszélgetni és hülyéskedni, végre úgy viselkedtünk, mint egy normális család.