Angela:
Mikor levittek minket a fiúk, még jó tíz percig remegtünk, nem tudtuk felfogni, hogy majdnem leugrottunk a tetőről, mert azt hittük, hogy megmenthetjük a lányt.
-Kit láttatok?-Törte meg csendet, a Lydia-t ölelgető Stiles.
-Egy fiatal lányt, életemben nem láttam még.-Mondta Lydia, miközben ráhajtotta a fejét, Stiles vállára.
-Én már láttam, valahol, de fogalmam sincs, hogy mikor és hol. Olyan ismerős volt, olyan volt, mintha egyszer láttam volna a buszon és kb. ennyi.-Mondtam, miközben próbáltam megnyugodni és nem felébreszteni a többieket.
-Nem lehet, hogy este, a suliban, amikor majdnem meghaltatok, akkor, ott volt a halottak közt?-Nézett rám Allison.
-Hát, egy módon kiderithetjük.-Mondtam és kicsaptam Theo karmait, majd a tarkómra helyeztem őket
-Kizárt!-Kapta el a kezét.-Egyszer próbáltam, Lydia-n és majdnem megöltem, tulajdonképpen miattam került az Eichen-ba, soha többé nem csinálom, senkinek.-Nézett mélyen a szemembe.
-Oké, akkor majd szólok Scott-nak.-Mondtam, farkasszemet nézve vele.
-Jó, de tegyük fel, hogy Angela már látta, akkor is, minek jött ide és figyelmeztetett, majd ugrott le a tetőről?-Nézett értetlenkedve Lydia.
-Hátha kiderül, ha belemászunk a fejembe.
-Kinek mászunk a fejébe?-Lépett le Scott a lépcsőn.
-Az enyémbe. Nos...khm....történt egy kis baleset, Banshee-s baleset és, valamit megkéne nézni a fejembe és te megtudnád csinálni!?-Néztem rá és inkább kijelentésnek hangzott a kérdés.
-Nem örülök neki, de megcsinálom.
-Oké, kezdhetjük!-Mondtam, kicsit félve, hogy mit látnak a fejembe.
Scott, kicsapt a karmait és belevájta őket, a tarkómba én pedig felüvöltöttem.
-Megvan!-Jelentette ki.-Hogy nézett ki, amit vagy akit keresnem kell?
-Szőke haja volt, kék szeme, fiatal, olyan 15-16 éves lehetett, fehér bőr, szép lány.-Írta le Allison és Lydia, amiket láttunk a lányon.

Nem tudom, meddig tartot, az emlék szemle, de nekem egy örökkévalóságignak tűnt. Megkönnyebbülés volt, amikor Scott kiszállt a fejemből, bár a tarkóm továbbra is olyan volt, mintha égne és mintha tarkón lőttek volna egy nyíllal.
-Megtaláltad?-Néztem rá kérdőn.
-Igen, de nem hiszem, hogy ő ott volt az öt fiatal között, akik elszöktek a hullaházból, szerintem ő tényleg meghalt.
-Jó, de mért szólt nekünk?-Kérdezte aggódva Lydia.
-Bosszúból.-Néztem rájuk.
-Megölték, ezért figyelmeztetett, hogy azok is készülnek, vagy nem tudom, de biztos, hogy bosszú, igaza van Angela-nak.-Gondolkozott hangosan Stiles.
Amikor körbenéztem a többieken, akkor tűnt fel, hogy már a többiek is itt vannak.

Amikor körbenéztem a többieken, akkor tűnt fel, hogy már a többiek is itt vannak.
-Jó és mért ugrott le?-Nézett rám Allison.
-Lehet, hogy csak mi láttuk, hogy leugrott, lehet, hogy nem is leugrott, szimplán, tekintve, hogy szellem, csak elment.
-Kit izgat, hogy leugrott e vagy sem, ti, majdnem leestetek és, ti nem tudtatok volna csak úgy eltűnni, majdnem maghaltatok.-Nézett végig hármunkon Isaac.
-De nem így lett, nyugi.-Mondta finoman Allison és gyöngéden megcsókolta.

Amikor megnyugodtak a kedéjek, felvetettük a következő megbeszélni valót.
-Jó, teliholdkor megoldjuk a Vámpíros dolgot, viszont, hol lesztek Stiles-szal?
-Mi lenne, ha a tóparti házhoz mennénk?-Csillant fel Lydia szeme.
-És... Ne haragudj Stiles...-néztem rá-de mi van a láncokkal, mármint vannak egyáltalán még használhatók?
-Nincs semmi baj Angi.
-Azok, amiket nálam használtatok, azok még meg vannak nem?-Nézett rá Liam.
-Hát, a Jeep-ben, benn vannak még, úgyhogy, én le vagyok tudva.
-És ma éjjel mi lesz?-Nézett fel Corey.-Ma is kimegyünk? Elvégre, két nap van teliholdig és már a múltkor sem történt semmi.
-Mi lenne, ha ma este edzenénk?-Tettem fel a kérdést, mire mindenki rám nézett.