Angela:
Amíg ki voltam ütve, mindegyik fiatal halálát láttam, azoknak, akik ott voltak a teremben, mind a tizenegyét. De nem csak láttam, átéltem. Mindenegyes halált és fájdalmat éreztem és átéltem. Fogalmam sincs, hogy mennyit voltam kiütve, mert, amikor kinyitottam a szemem, az Állatklinikán voltam.
-Angela!-Lépett oda hozzám apa.
-Meddig voltam kiütve?
-Egy napot.
-Mi történt?
-Dr.Deaton szerint a Sisakvirágtól van. Theo-nak volt egy sebe és azon távozni tudott, amit belélegzett, de te, csak beszívtad a Sisakvirágot, de az ki nem tudott jönni a szervezetedből.
-És most, hogy ürült ki?
-Egy vágással a mellkasodon. Ja igen. Ha még egyszer túl sok kínt veszel el, akkor nem emgedlek sehova és tudom, hogy felnőtt vagy és úgyse tudnék beleszólni, de ne csinálj ilyet többet.
-Mért, az is belejátszott?
-Igen. És utána mindenki, aki csak el tud venni kínt, az tőled vette és még így sem tudtuk elvenni, az összes kínt. Angela, ez túl sok egy szervezetnek.
-Hol vannakn a többiek?-Kérdeztem, mintha az előző hegyibeszédet, nem is hallottam volna.
-Odakinn. Fel tudsz állni?
-Igen. Jack is itt van?
-Igen, itt ül a váróban és nagyon aggódik.
-A végét, mintha kicsit szarkaztikusan mondtad volna.
-Ne haragudj kicsim, de én nem igazán bízom benned és, ezzel nem vagyok egyedül.
-Tudom, én sem bízom benne.-Mondtam, majd kisétáltunk a váróba, ahol először Malia, aztán Cora, aztán Derek ugrott a nyakamba. Mindenki agyon ölelgetett, még Jack is, kivéve Theo-t.
-Kint várunk, a kocsinál.-Mondta Stiles.-Gondolom szeretnétek kettesben lenni.
-Igen, köszi.-Mondtam, mert Theo nem mozdult és nem szólt, csak, amikor már mindenki kiment.
-Örülnék, ha elfelejtenéd, az öngyilkos akciókat, meg az önfeláldozást és, hogy kárt teszel magadban.-Fordult felém könnyes szemekkel.-Nem érted, hogy, ha meghalsz, abba én is belehalok?
-Theo, de, én csak...
-Nincs semmi, de, nézd én értem, hogy nem volt családod, de most mi itt vagyunk. És, most képzeld magad a helyünkbe, a helyembe. Mit éreztél, amikor láttad, hogy megharaptak és azt hitted, hogy meghalok.
-Azt gondoltam, hogy veled halok. De én csak miattad csinálom.
-Nem. Miattam, nem kéne meghalnod, nem kéne spirált vésned a térdhajlatodba és miattam nem kéne, folyton öngyilkosos-önfeláldozósdit játszanod. Nekem kéne megvédenem téged, nem fordítva.
-Ez nem igaz, egymást kell megvédenünk.
-De úgy nem megy, ha folyton meghalsz! Nem akarlak elveszíteni nem érted! Nekem nincs senkim, rajtad kívűl!-Már üvöltött, de közbe sírt és én is sírtam, mert tudtam, hogy komolyan mondja és gondolja, tudtam, hogy, ha én meghalok, akkor képes lenne végezni magával.
-Én ezt nem akartam! Én szeretlek és nem akarlak elveszíteni, de sokszor nem tudom, hogy hogy reagáljak egy adott helyzetre és fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom és....-Nem hagyta, hogy befejezzem, mert odajött és megcsókolt.
-Fejezd be! Nagyon féltem érted, egyszercsak fenn akadt a szemed és összeestél és megint nem reagáltál semmire, nem tudtam, hogy hol vagy, vagy mi történt, de......-Hagyta félbe a mondatot és elkezdte nézni a karomat.
-Mi az?
-Ezt te csináltad?-Nézett rám, mire lenéztem a karomra és tele volt karmolásokkal és harapásokkal és sebekkel.
-Nem! Esküszöm Theo, ez nem én voltam!
-Mi történt?-Jött be Scott.-Hallottuk, hogy üvöltöztök.
-Ez történt.-Mondta Theo és fogta a karjaimat és felmuatta Scott-nak.
-Ezt te csináltad?-Döbbent le Scott.
-Nem! Nézzétek egyszer véstem magamba spirált, de nem szoktam magam karmolászni, de harapdálni, végképp nem. Lányok!-Lépett be a váróba Allison és Lydia.-Ha látom és átélem masok halálát, akkor megjelenhetnek rajtam a sebeik?
-Banshee-ként, már ezen sem lepődnék meg. Mért, mi történt?-Kérdezte Lydia.
-Hát, amíg ki voltam ütve, átéltem az összes fiatal halálát, akik a teremben voltak és hat úgy néz ki, hogy ez engem is megsebzett.-Mondtam, majd megmutattam nekik a karom, amiből már folyt a vér. Majd valaki elkezdte mondogatni a nevem és elindultam a hang irányába, hallottam, hogy Theo utánam szól, de nem fordultam meg, majd, amikor már az utcán jártam, hallottam, hogy Stiles dudál, de csak mentem előre és amikor megérkeztem, ott állt, már megint Talia.
-Angela kincsem.
-Nagyi?! Ez normális?-Mutattam fel a karom, de azon a sérülések eltűntek.
-Kincsem nincs semmi a karodon.
-De itt volt....
-Angela!-Visította Allison, mire magamhoz tértem.-Hé, hé térj magadhoz itt vagyunk, semmi baj.-Nyugtatgatott Allison.
-Mi történt?-Néztem rájuk.
-Elmentél. Mintha, katatón állapotban lettél volna.-Mondta Theo, magához ölelt és segített felállni.
-Nem csak elment.-Mondta Scott és nézte a parkoló betonját.
-Mi ez, egy Vérpréri verem?-Jött mellém Danny.
-Nem, ez Jackson-ék falkája.-Nyögte ki döbbenten Scott.