Angela:
Egyre hevesebben csókolt, szembe fordultam vele, majd belekapaszkodtam a nyakába, mire Ő elkezdte simogatni a combob, majd a számról a szája elkezdett a nyakamra vándorolni, onnan a kulcscsontomra, majd végig a melkasomon. Hanyat feküdtem, Ő pedig felém térdelt és elkezdte csókolni a hasam és...

Malia:
-Na jó! Igaza volt Angela-nak, ez így nem megy még nyolc napig! Mi van, ha valamelyikőnket megint megpróbálnak, majd megölni? Én is elmegyek majd teliholdkor!
-Nem! Nem mész!-Vágta rá Derek és apa egyszerre.
-Mért nem? Az én szememnek is mindegy már.
-Mert nem!-Mondta Scott.-Kizárt, hogy elengedlek.
-Majdnem megölték a húgom és az egyik mondjuk, hogy barátunkat, falkatagunkat, ezt nem hagyom annyiban.-Mondtam és kicsaptam a karmom.

Angela:
-Kizárt, hogy velünk jösz teliholdkor!-Léptünk le Theo-val az emeltről, a többiek közé.
-Nahát felébredtetek?-Nézett rám mosolyogva Stiles és rám kacsintott.
-Igen, felébredtünk, szóval nyugodtan hazamehettek. Kivéve Aiden és Liv meg Brett és Bri, nehogy baj legyen a nappal.
-Kizárt!-Mondta Scott.-Nem hagyunk itt egyedül.
-Nem vagyunk egyedül, itt vagyunk egymásnak és, Liv-ék és Bri-ék maradnának.
-Akkor sem.
-Ahj Istenem! Nem vagyunk kisgyerekek.
-Nem vagytok azok, de kishíján meghaltatok, már megint.-Mondta Derek.
-Ti véreztek?-Kérdezte Liam.
-Tessék?-Néztem rá kérdőn és reménykedtem, hogy nem veszik észre a térdhajlatomba vésett spirált.
-Igen én is érzem.-Kezdte Hayden.-Angela, nem te vérzel? Mit csináltál már megint?
-Semmit! És megtennétek, hogy nem beszéltek velem úgy, mint egy kisgyerekkel, pláne úgy, hogy Liam-éknél idősebb vagyok?!-Mondtam és mielőtt bárki kiszúrta volna a spirált, fogtam a táskámat, amiben a fegyvereim vannak és gyorsan kimentem a házból.-Majd jövök.-Szóltam vissza.
-De vá.....-Kezdte Lydia, de rájuk csaptam az ajtót.
Elindultam a szokásos helyemre, ahol lőni szoktam és igyekeztem helyretenni a gondolataimat és igyekeztem begyógyítani a sebet, de eléggé mély lett, úgyhogy nem nagyon ment.
-Csak jót akarnak.
-Tudom.
-Mit csináltál? Mid vérzik?
-Isaac, nem csináltam semmit.
-Még el is hinném, ha nem folyna vér a vádlidon. Mutad, mit csináltál.
-Jó, de ne mondd el nekik. És ezt most tényleg ne, ne úgy mint legutóbb.
-Oké. Mutasd már.
Hátat fordítottam neki és letöröltem a vért, ezáltal látszott a spirálom.
-Nézd, én megértem, hogy dühös vagy és meg akartak titeket ölni és bosszúra vágysz, de jó lenne, ha nem magadban tennél kárt.
-Tudom, csak dühös voltam és majdnem megölték Theo-t és....
-De ez nem megoldás.-Szakított félbe.-Angela, nem nagyon örülök, hogy odamész teliholdkor.
-De Isaac muszáj mennem. Én el tudom terelni a figyelmüket majd, szükség lesz rám.
-Ezt megértem, de akkor sem örülök. Gyere ide.-Mondta és széttárta a karjait, én meg megöleltem.-Csak vigyázz magadra.
-Mért vagy ilyen kedves velem?
-Mert eddig nem volt családom, most végre van egy és nem akarom elveszíteni a családtagjaimat.
-Te tényleg magadba véstél egy spirált?-Lépett ki a fák közül Allison és Theo.
-Nem!-Vágtam rá.
-Most mondtad.-Mondta Theo.
-Jó igen, de dühös voltam és...
-Nincs semmi és!-Szólt rám Allison.-Nem bánthatod saját magad, mert dühös vagy!
-Jó, oké! De lehet nem húznám fel magam, ha nem beszélnétek úgy velem, mint egy kisgyerekkel.-Mondtam és éreztem, hogy az összes kín, amit elvedtem Theo-tól, az most felgyülemlik bennem, úgyhogy elléptem Isaac-től, hogy ne érezze, ahogy reszketek.
-De mi csak aggódunk.-Mondta Allison és odalépett hozzám és könnyes szemmel megölelt.
-Tudom, de nagyon úgy jön le néha, mintha valami hülyegyerekkel beszélnétek.
-Ne haragudj.
-Hagyjuk.-Mondtam és kibújtam Allison szorításából, fogtam a cuccom elpakoltam és elindultam az ellenkező irányba, de Theo belépett elém.-Theo kérlek.
-Nem, hisz te reszketsz!
-Nem, jól vagyok. Eresz.
-Túl sok kínt vettél el tőlem. Igaz?
-Hagyjuk.-Mondtam könnyes szemmel, de egyszer csak fennakadt a szemem és elájultam.