Angela:
Theo megpróbálta kinyitni az ajtót úgy, hogy kitörte azt a kisablakot és megpróbálta kinyitni kívűlről, de egyszer csak felkiáltott.
-Mi a baj?-Léptem oda hozzá és segítettem visszahúzni a karját.
-Kiugrott a vállam.-Segítettem visszatenni a vállát és, akkor megláttam.
-De Theo! Az alkarod! Megharapott!
-Semmi vész! Jól vagyok.
-Vedd le a pólód!-Szóltam rá.
-Mi? Nem gondolod, hogy nem alkalmas az időpont?
-Ahj! Imádom, amikor nem esik le elsőre, hogy mit szeretnék. Na vedd le a pólód!-Mondtam neki és közbe én is levettem az enyémet.-Add a karod!-Odanyúltam a karjáért és megkötöttem a harapás felett.-Ezt tedd az orrod és a szád elé.
-És veled mi lesz?
-Én nem vagyok sérült, tovább bírom majd. Ne aggódj.
-Az Edző irodájába nem tudunk bemenni?
-Nem, már néztem, zárva van. Theo, lehetséges, hogy jel zavarót használnak?
-Nem tudom. Honnan lenne jel zavarójuk, hisz egy barlangban laknak.
-Nem tudom, de nincs térerő. Theo üljünk be a zuhany alá, hátha segít.
Fogtuk magunkat és egymásba kapaszkodva beültünk a zuhany alá és beindítottuk a hideg vizet, majd Theo átkarolt, én meg megfogtam a sérült kezét és elkezdtem elvenni a fájdalmát. Egymást tartottuk életben, amikor egyikőnk szeme kezdett csukódni, felhoztunk valami irtóra nagy baromságot, hogy ne aludjunk el. Theo sebe nem nézett ki valami jól és mindketten keztünk elálmosodni, nem is értem, hogy eddig mért nem jutott eszembe, de fogtam magam és üvöltöttem egyet, hogy a többiek megtudják, hogy gáz van, majd kezdett csukódni a szemem.
-Hé, Angi el ne aludj.-Szólt rám Theo, de, mire felnéztem, Theo szeme kezdett lecsukódni, ezért üvöltöttem mégegyet és nem hagytam abba a kínja "elszívását".
-Theo maradj velem! Kicsim! Theo ne merészelj itt és így meghalni! Szeretlek! Hallod? Ne hagyj itt! Figyelj a hangomra!
Egy darabig még beszéltem hozzá és szorítottam a kezét. Már éreztem, hogy kezd lecsukódni a szemem, de ekkor valaki belépett az ajtón, egy zseblámpával.
-Angela! Nyisd ki a szemed! Itt vagyunk!-Jött oda hozzám a Sheriff és Parrish, mögöttük pedig ott állt Melissa és Chris.
-Theo....-Nem tudtam végig mondani.
-Semmi baj kicsim nem lesz baja. Ne erőltesd magad.-Mondta nekem Melissa, miközben Parrish kivitte Theo-t, a Sheriff pedig segített nekem kimenni.
Kinn már ott voltak a többiek.
-Liv! Theo karja!-Csak ennyit tudtam kinyögni, de Ő értette és odalépett Theo-hoz és megharapta, elkezdte kiszívni a mérget a karjából, eközben Melissa valamit beadott, amitől rögtön jobban lettem, ahogy Liv végzett, Theo kinyitotta a szemét, én meg kiugrottam a Jeep-ből és odarohantam Theo-hoz, aki a Sheriff kocsijában feküdt és ráugrottam.
-Majdnem meghaltál!-Sírtam a melkasának dőlve.
-De csak majdnem, ne félj. Végig hallottalak. De túl sok fájdalmat vettél el tőlem, belehalhattál volna.
-De csak halhattam volna, ne félj.
-Haza viszünk titeket, nem sokára hajnalodik.-Mondta Malia.
-Fel tudsz állni?-Néztem kérdőn Theo-ra.
-Megoldom, viszont nem ártana visszavenned a fölsőd.-Mondta és a kezembe nyomta a pólómat, eddig fel se tűnt, hogy mennyire fázok, mert nincs rajtam póló és mert csurom víz vagyok.-Viszont, ha neked jobban tetszik, akkor én nem veszem vissza az enyémet.-Mondta elmosolyodva.
-Jobban vagy.-Mondtam és elmosolyodtam.-De nem akarom, hogy más is lásson.
-Ne aggódj, csak a tiéd vagyok és leszek örökké.

***

Amikor haza értünk, mindenki lent maradt, hiába mondtam, hogy nem kell maradni, mert Theo mindenképp alszik, én pedig nem hagyom fent egyedül, de regaszkodtak hozzá, hogy nem hagynak egyedül, még a szülők is itt maradtak, pedig nekik tényleg nem kellett volna, hanem pihenniük kellett volna.
Amíg Theo aludt, én ültem mellette az ágyon és hallgatóztam.
-Ennek semmi értelme!-Kezdte Stiles.-Hogy-hogy minket nem támadtak meg? És mért pont a suliba rakják a hullákat?
-Mert nyár van, senki nem jár az iskolába, tehát ott nem keltenek feltűnést.-Fejtette ki Mason.
-Odarendeltem a fél Sheriff Hivatalt és mi is visszamegyünk Parrish-sel, ha Theo rendbe jön.
-Akkor sem értem!-Mondta Stiles.
Egy idő után meguntam a hallgatózást, úgyhogy csak ültem az ágyon, kicsaptam a karmaimat és belevéstem egy spirált a térdhajlatomba, hogy, ha Theo felébred, ne vegye észre.
Theo körülbelül két órát aludt, majd felült és elkezdte finoman csókolgatni a nyakam.
-Jó reggelt Rómeóm.
-Jó reggelt Júliám.-Válaszolta, majd észrevette, hogy kinn vannak a karmaim.-Mit csináltál?
-Semmit, csak terveztem a bosszúm, de az ajkaid, a leheleted kapuja és lágy csókjaid, felébreztettek a tervezgetésből.
-Nem ér a Rómeó és Júliával elterelni a figyelmem.-Mondta mosolyogva és közelebb hajolt hozzám.
-De, ha egyszer bevállik.-Mondtam mosolyogva és megcsókoltam.