Angela:
-Már csak tizenegy nap van teliholdig, muszáj megvárnunk azt?-Kérdeztem a többiektől, miután Theo-val megbeszéltük, hogy kinyírjuk Jack-et.
-Igen muszáj.-Szólt rám Scott, olyan hangsúllyal, mintha egy kisgyerekkel beszélne.-Főleg most, hogy megsérültél.
-Nincs semmi bajom!-Mondtam és felhúztam a pólóm, mire éreztem, hogy Theo szíve megugrik és elmosokyodik.-Segített a pihenés.
-Meg egy kicsit én is.-Súgta nekem Theo, mire a könyökömmel beleütöttem a hasába.-Ah.-Akadt el a lélegzete.
-Bocsánat, de shhh.-Mondtam neki és megcsókoltam, majd mielőtt elhajoltam tőle, megharaptam a fülét-még meghallják.-Súgtam neki.
-Hagy tudják. Szeretlek.
-Én is téged, de a szemeidet ne villogtasd és hozd vissza a gyönyörű, kristálykék szemeidet.-Mondtam mosolyogva, mire Theo becsukta a szemeit és, amikor kinyitotta a kék szemeivel nézett rám.-Köszönöm.
-Jó és mi lesz Jackson-ékkal?-Nézett fel Theo.
-Khm! Jack? Van valami ötleted?-Kérdeztem, miközben igyekeztem nem elmosolyodni.
-Nem én vagyok az Alfa.-Válaszolta nekem.
-Ó! Ne aggódj, itt nincs ilyen, itt együtt hozzuk a döntéseket és meghallgatjuk egymás javaslatait.
-Ezt jó tudni.-Mondta és próbálta leplezni, hogy zavarba jött.-De nem igazán tudom, hogy mi legyen velük, hiszen, annyira sem ismerem Őket, mint ti.
-De te, mint Vadász, mégis mit csinálnál.-Adta alám a lovat Theo.
-Hát valószínűleg, megölném őket.
-Nagyszerű!-Vágtam rá.
-Az egész falkát, vagy csak egyet közüllük?-Kérdezte Theo és éreztem, hogy rángatózik a hasa, a nevetéstől.
-Hát valószínűleg, az egész falkát.
-Nagyszerű! Meg van a terv.-Mondtam, ezúttal Jack arcába röhögve.
-De mi lesz a Vámpírokkal?-Lépett ki Brett mellől Bri.
-Ugye nem bántjátok, az összeset?-Kérdezte aggódva Liv.
-Nem, Jay-t és Meagen-t nem bántjuk.
-De Angela!-Nézett rám Scott.-Nem ölheted meg a többieket.
-Tom-mal muszáj végezni és Jasper és Emma sem jó tét lélek.
-De nem ölheted meg, mindhármat.
-Ő nem, de nekem, már mindegy. Öltem már, ti nem bíztok bennem, ráadásul bántani akarták Angi-t, ezt nem hagyom annyiban.-Mondta Theo, majd a fülembe súgta-ugye nem zavar a becenév?
-Egy kicsit sem.-Mondtam neki mosolyogva, mire mindenki kérdőn nézett rám.-Mi az, ha az ember többször meghal, majd visszatér, ráadásul fenyegetik a csáldját, akkor megváltozik.
-Ja, meg ha szerelmes.-Mondta mosolyogva Allison és Stiles egyszerre.
-Igen, akkor főleg.-Mondtam, mire felnéztemnés megcsókoltam Theo-t.
-De mit fogunk ma csinálni este?
-Kimegyünk és, annyi ártatlant mentünk meg, amennyit csak tudunk, mind Jackson-éktól és mind a Vámpíroktól.
-Jó, de tisztázzuk, hogy öljük meg Tom-ékat?-Kérdezte Danny.
-Te úgy-kezdte Ethan-hogy itt maradsz. És támogatom Theo-t, mi is tudunk ölni. Mi is öltünk már Aiden-nel. A mi erőnk nem bánja, se a szemünk.
-Az enyém se.-Mondta Derek.
-Támogatom!-Vágta rá apa.
-De hogy érted, hogy itt maradok?-Kérdezte felháborodva Danny.
-Úgy, ahogy Mason is marad.-Mondta Corey.
-Ki van zárva.-Mondta Mason és Danny egyszerre.
-Figyeljetek!-Szóltam rájuk, amikor láttam, hogy veszekedés lesz.-Nagyon egyszerű, mindenki itt marad, kivéve Ethan, Aiden, apa, Derek, Theo és én. Akik itt maradnak, segítenek Stiles-nak, nem gyilkolászni, tekintve, hogy teliholdkor akarjuk ezt a problémát megoldani.
-Kizárt!-Mondta Malia.-Nem hagyom, hogy odamenj közéjük megint.
-Nem leszek egyedül, ráadásul, tartozol annyival Stiles-nak, hogy itt maradsz vele teliholdkor és visszafogod. Nem lesz baj. Tudom, ha baj lesz, de most nem érzek semmit. Viszont, lassan iduljunk!

***

-Komolyan ezt akarod majd?-Kérdezte Theo, amikor csak kettesben voltunk.
-Nem, ha tehetném, egyedül mennék, de nem tudnék, hárommal egyszerre, egyedül végezni.
-Nem hagynám, hogy egyedül menj.
-Erről nem ti döntötök és azt hiszem, hogy ezt már bizonyítottam is.
-Igen, de nem örülök, hogy velünk jösz.
-Kell egy csali, plusz Banshee-ként, még hasznomat is vehetitek a harcban, nem csak az elterelésben.
-Nem akarlak csalinak használni.
Erre nem válaszoltam.
-Mi az?-Kérdezte aggódó arccal.
-Hogy tudtok, még mindig úgy nézni rám, mint egy család tagra?
-Ezt hogy érted?
-Theo! Olyanokat vágtam a fejetekhez, amiket sose hittem, hogy valaha bárkinek mondok.
-De azokat nem mondtad komolyan.
-Elfelejtettelek titeket és nem hittem nektek, azt hittem, hogy meg akartok ölni.
-Erről nem te tehetsz.
-De, téged, majdnem megöltelek és simán megtettem volna.
-De nem tetted, sőt feláldoztad volna magad értem. Ha szeretsz valakit, elfogadod, úgy, ahogy van és tudod, hogy mikor nem mondd igazat. És én szeretlek! És bízom benned és hiszek benned.
-Én is téged. De, akkor sem értelek titeket.
-Nem is kell, elég, ha mi értjük egymást.-Mondta elmosolyodva.
-Utállak! És utálom a mosolyod! De a szemeidet még inkább!-Mondtam mosolyogva.
-Hazudsz!-Mondta és megcsókolt.
-Nem!-Mondtam neki, mire mégegyszer megcsókolt.
-De igen.
-Talán.-Megcsókolt.
-De igen.
-Jó, igaz!-Adtam be végül a derekam.-Szeretlek!

-Hallottad?
-Igen.
-A suli felé megy!-Mondtam és elkezdtünk futni, a Vámpír után, egészen a fiú öltözőig, ahol a Vámpír mar nem volt benn, de amikor beléptünk, olyan látvány fogadott minket, ami lesokkolt.
-Hívd Scott-ékat, én hívom a Sheriff-et.
-Mégis hányan vannak? És mik ezek?-Kérdezte Theo.
-Vacsorák és vagy tizen.
-Igazából-lépett be az ajtón Jasper és Emma és odacsúsztattak egy halott lányt elém-már tizenegy.-Mondta Jasper.
-Mindjárt lesz az tizenhárom!-Mondta mosolyogva Emma és bedobott valami füstgránatot, majd ránk zárták az ajtót.