Angela:
-Sajnálom én...-Kezdtem, de még mindig nem tudtam mit kezdeni a ténnyel, hogy bántottam a barátaimat.
-Semmi baj! Jól vagyunk!-Próbált nyugtatgatni Theo.
-Legalább ne hazudnátok!-Mondtam, majd mindenkitől elvettem a fájdalmát és kínját, amit én okoztam.-Ne haragudjatok-kezdtem és ránéztem remegő, véres kezeimre-majd jövök.-Mondtam, leviharzottam a lépcsőn, fogtam a fegyveres táskát és berohantam az erdőbe.

Csak álltam az íjjal a kezemben, de nem voltam képes kilőni a nyilat, mert annyira remegett a kezem, hogy az előző három alkalommal mellé lőttem. Összpontosíts! Nagy levegő! Mondogadtam magamnak, majd kilőttem a nyilat és telibe találtam a célpontot, majd fogtam és elővettem agy hangtompítós fegyvert és azzal is lőttem párat. Aztán elindultam összeszedni a nyilakat, de megláttam egy alakot, ezért fogtam és felhúztam az íjjat.
-Ne aggódj! Nem lesz arra szükséged!-Lépett közelebb röhögve Jackson és mögüle kiléptek a többiek.
-Vigyázz! Nehogy megremegjen a kezem és véletlenül eltaláljon a nyíl, ami a kézremegés miatt kicsúszik a kezemből.
-Ugyan Angela! Ne hidd, hogy ilyen egyszerűen kiengedlek a kezeim közül.
-Egyáltalán mire kellek neked? És Scott-ék mire kellenek neked?
-Mindent a maga idejében!
Hangot hallottam magam mögül és ellőttem a nyilat, ami majdnem eltalálta Theo-t, de meg időben elkapta. Amikor visszafordultam, Jackson-ék eltűntek.
-Theo! Úristen! Sa....! Sajnálom!
-Sshh! Semmi baj! Én voltam figyelmetlen! Sose menj egy Vadász mögé, amikor fegyver van a kezébe.
-Nem! Nem vonhatod folyton magadra a felelőséget. Honnan tudtad, hogy itt leszek?
-Akkor is itt voltál, amikor azt hittétek, hogy halott vagyok.-Mondta és elkezdett közelebb lépdelni hozzám.
-Ne gyere közelebb, még a végén bántani foglak!
-Nem fogsz! Nem félek tőled!
-De rátok támadtam és megsebesítettelek titeket! Most meg rád lőttem!
-Angela! Nyugodj meg, menjünk haza, mert a többiek halálra aggódják magukat! Otthon tisztázzuk a dolgokat!
-És, ha megint bántani foglak?
-Nem fogsz! Tudom. Gyere.
Elindultam felé, de nem értem hozzá, mert nem akartam, hogy érezze a kínt, ami belőlem árad és a fájdalmat, amiket elvettem.

-Minden rendben?-Lépett oda apa hozzám, amikor megérkeztünk, de én elhúzódtam tőle.
-Igen, minden. Mit csináltam veletek?
-Hát visítottál és idejöttünk, ekkor láttuk, hogy Theo a földön fekszik kiütve és vérzik a füle.-Kezdte Stiles.
-Én csináltam?
-A Banshee éned csinálta.-Mondta Lydia.-Mit álmodtál?
-Semmit!
-Akkor nem így reagáltál volna.
-De tényleg. Mindegy, mit csináltam ez után?
-Kinyitottad szemed és megkérdezted, hogy mit akarunk, amikor mondtam, hogy segíteni, akkor ránk támadtál, majd elrohantál.-Folytatta Scott.
-De, csak ti voltatok itt?
-Igen
-És én végig ebben a szobában voltam?
-Igen. Mért hol lettél volna?
-Amikor kinyitottam a szemem, én nem itt voltam, és nem ti voltatok velem.
-De, akkor kire támadtál?-Nézett rám Stiles.
-Nem emlékszem.
-Hazudsz!-Vágta rá Jack, mire belenéztem gesztenye barna szemeibe.
-Nem is!
-De! Mindig, amikor hazudsz, ránézel a kezeidre és elkezded birizgálni a körmeidet. Lehet, hogy én nem hallom a szívverésed és az is lehet, hogy az nem ugrott meg, de én ismerlek.
-Várj!-Szólt közbe Cora.-Akkor te mi vagy?
-Vadász, aki segített Angela-nak nem lebukni Mexicó-ban.
-Angela! Kiket láttál?-Lépett felém Scott.
-Senkit! Senkit nem láttam!
-Kérlek!-Fogta meg a csuklóm Scott.-De hiszen te szenvedtsz.
-Nem! Jól vagyok!-Kaptam el a kazem Scott szorításából.-Tudjátok kit láttam? Jackson-ékat, miattuk visítottam, amivel kishíján megöltem Theo-t, majd, amikor kinyitottam a szemem, Őket láttam, ezért támadtam rátok, mert azt hittem rájuk támadok, majd elfutottam az erdőbe, ahol a halott fiú testét találtam, akit tegnap nem tudtam megmenteni, mert felelőtlen voltam, majd megjelent Thalia, aztán elindultam haza, de Jack felébresztett a kómámból, mielőtt elcspott volna egy kamion, ami nem is volt ott!
-Várj! Azt mondtad Thalia?-Kérdezte apa.
-Igen! A nővéred! Megpróbált megnyugtatni, majd azt mondta, hogy még találkozunk! Aztán most, amikor majdnem lelőttelek-fordultam Theo felé-megint láttam Jackson-ékat, de most tényleg ott voltak! Most már örültök?
-Kicsim gyere ide!-Jött közelebb apa.
-Ne merj hozzám érni! Ártani fogok neked! És nem akarom, hogy elvedd a kínt! Lassan sötétedik! Ma egyedűl megyek, az egyik szórakozóhelyre! Jobb, ha indulok! Ti pedig, ha lehet, ne nagyon keveredjetek olyan helyzetbe, hogy a sebeitek, amiket én okoztam, komolyabbakká váktozzanak!-Üvöltöttem nekik, majd fogtam magam, kisétáltam a házból és becsaptam az ajtót.

***

Már este tizenegy felé járhatott az idő, és ott, ahol én voltam, minden csendes volt. Próbáltam inni, hogy ne érezzek semmit, de mivel regenerálódok, ezért nem nagyon ment. Egyszer csak valaki piát nyomott a kezembe és elkezdett velem táncolni, majd két ismerős alakot láttam meg, az egyik épp akkor lépett be, a másik pedig elindult felém, mire az, akivel táncoltam ott hagyott. Amikor a srác lelépett, láttam, hogy Jackson ott áll és mosolyog.
-Ketten is itt vannak! Mit gondolsz vigyem el Őket, vagy ma este velünk jössz?-Suttogta nekem, mire megszédültem, az ismerős pedig elkapott.
-Mit ittál?
-Hagyjál már Theo! Tök jól vagyok! De mennem kell!
-Nem mész sehova! Téged megmérgeztek! Mi volt az italodban?
-Valami pia! Az egyik srác adta!
-Biztos Sisakvirág volt benne! Most azonnal elmegyünk!
-Nem megyek haza! És mond meg Jack-nek, hogy nem kell bébicsősz!
-Jack is itt van?
-Igen! Úgyhogy nyugodtan menjetek csak én majd itt vigyázok az emberekre!
-Tik-tak! Mi lesz? Ők vagy te?-Suttogta Jackson! Le kell ráznom Theo-t, hogy megmentsem.
-Most kimegyek levegőzni, majd találkozunk!-Mondtam és kisétáltam, miközben Jackson-ék kövedtek.

Már az erdőben jártunk, amikor egyszer csak megjelentek a többiek, az élen Theo-val.
-Mondtam, hogy hagyjatok!
-Nahát mindenki itt van?!-Lépett ki Jackson a fa mögül.
-Angela!-Kezdte Scott.-Nem tudom, mit mondott, de ne bízz benne! Maradj velünk! Mi majd segítünk!
Ekkor Jackson odalépett mellém átkarolt és a fülembe súgta:
-Rajtad múlik Angela, hogy itt most kivel és hogyan távozunk, de én nem megyek el csak a falkámmal.
-Angela! Szerelmem! Kérlek maradj itt.
-Szerelmem?! Napok óta faggadtok! Nem hagytok élni! Utállak titeket! Ez az egész csak színjáték volt! Gyűlöllek titeket! Tönkre teszitek az életem! Főleg te!-Fordultam Theo felé, de közben azt hittem belehalok a szavaimba és a Sisakvirág mérgezés miatt szédültem.-Elmegyek Jackson-ékkal és boldog leszek! Ők nem fognak bántani!
-Kicsim! Tudom, hogy nem így gondolod! És hogy más oka van annak, hogy így beszélsz velünk. Nem hagyom, hogy bántsanak. Megtalállak!-Mondta Theo, odajött és megcsókolt, mire én ellöktem.
-Ne merj többé hozzám érni! Gyűlöllek!-Mondtam, majd megszédültem.-Jackson! Menjünk!-Mondtam, majd hátat fordítottam a szeretteimnek.
-Ez szép volt! Én se mondhadtam volna szebben!-Mondta mosolyogva Jackson, átkarolt és segített járni, de egyszer csak elsötétült minden, a Sisakvirág hatott...