Angela:
Miután Derek-nek sikerült megnyugtatnia, csak csendeben ültünk.
-Vissza kéne mennünk.-Törtem meg a csemdet.
-Készen állsz? Megnyugodtál?-Kérdezte szelíden Derek.
-Igen, jól vagyok. Menjünk.
-Mindig azt mondod, hogy jól vagy, közben meg összetörsz lelkileg.
-Nem. Tényleg. Minden oké.-Mondtam és elindultam felfele.
Derek kinyította az ajtót és abban a pillanatban, mindenki tekintete rám siklott.
-Kicsim, minden rendben?-Kérdezte Theo és elindult felém, de amikor Derek belépett elém, akkor Theo megtorpant.
-Igen, csak....-Kezdte Derek, de megszorítottam a karját és odasúgtam neki:- Kérlek, ne mondd el nekik.-Erre bólintott, hogy csak én vegyem észre.
-Jól vagyok, csak kicsit kiszellőztettem a fejem.
-Szerintem lassan indulnunk kéne.-Mondta Scott.
-De hát nincs még korán?-Kérdeztem vissza.
-Angela! Egész nap lenn voltál. Már tök sötét van.- Mondta Stiles, mire kinéztem az ablakon és láttam, hogy tényleg nagyon sötét van, fel se tűnt, hogy egész nap lent ültünk és hogy így elrepült az idő.
-Jó, akkor menjünk.-Mondtam, gondolkozás nélkül.

***

-Mi történt lent? És mért nem mehettem oda hozzád, amikor visszajöttetek?-Törte meg a több órás csendet Theo.
-Semmi, minden rendben.
-Valamiért nem tudom elhinni, hogy nimcs baj.
-Akkor nézz rám és hidd el.-Mondtam neki, szembe fordultam vele, a gyönyörű gyémántkék szemeibe néztem és azt mondtam neki:-Jól vagyok és nincs semmi baj!-Majd megcsókoltam.
-Nem hiszek neked! Ismerlek és látom, hogy nincs minden rendben. Kérlek! Bennem bízhatsz! Mondd el mi a baj!
-Nekem.....-Kezdtem, de egy üvöltés félbeszakított.

Amikor odaértünk, ahonnan az üvöltés jött, egy fiú fetrengett a földön egy harapás nyommal a karján, de nem átváltoztatni akarták, hanem vacsorának.
-Hé! Hé! Nézz rám!-Mondtam neki.-Nem lesz semmi baj! Hogy hívnak?
-J....J....Jim-nek.
-Oké. Jim nem lesz semmi baj. Theo! Van egy seb a hasán! Szorítsd le!-Szóltam Theo-nak, mire Ő leszorította a sebet a hasán és megfogta a fiúegyik karját, én pedig a másik kezét.-Jim nézd! Már kel a nap! Nézd milyen gyönyörű!-Mondtam neki és közbe elkezdtem elvenni a fiú fájdalmát.-Jim nem lesz semmi baj! Jó? Ne aggódj!-Mondogattam folyamatosan és nem jutott jobb az eszembe, el kezdtem énekelni a fiúnak a dalt, amit az Éhezők Viadalában hallottam és olvastam, amikor Ruta meghal. Egyszercsak a fiú abbahagyta a légzést és megszűnt a fájdalma, meghalt, mire én elsírtam magam.

Még vagy tíz percig nem mozdultam a fiú mellől és csak sírtam, végül Theo vonszolt el onnan.
-Menjünk haza!-Kértem remegő hanggal.
-Rendben, csak maradj itt, felhívom Scott-ot, hogy haza megyünk.-Bólintottam, majd amikor Theo elment telefonálni, térdre estem és még jobban sírtam.
-Megmenthettem volna!-Mondtam, amikor Theo visszajött és csak bámultam a kezem, ami csurom vér volt.
-Nem a te hibád volt! Nem lehetett megmenteni.
-De igen, ha nem azzal vagyok elfoglalva, hogy meggyőzzelek, hogy jól vagyok! Figyelnem kellett volna!
-Mindkettőnk hibája.
-Nem! Csak az enyém! Te csak miattam nem figyeltél! Meg kellett volna mentenem! Segítenem kellett volna!
-Nem a te hibád!-Mondta Theo, majd segített felállni és hazacipelt.

Megint rémálmom volt, Jackson-ékkal. Meg kellett volna ölnöm Theo-t, de fogtam Theo kezét és odaraktam a hasamhoz, hogy Ő öljön meg engem, de nem tudta meg tenni.
-Semmi baj Theo! Tedd meg! Muszáj, vagy ti bánjátok! Tedd meg! Semmi baj! Semmi baj!-Mondtam sírva neki.
-Nem! Nem tehetem! Szeretlek!
-Theo tedd meg!
-Majd én segítek!-Lépett oda Tracy és Theo karmait belém állította.
Erre visítva ébredtem, de Banshee-ként visítottam, ezáltal a felém futó Theo-t ellöktem és mindketten ájultan feküdtünk a szobában.

Amikor magamhoz tértem, Jackson állt felettem.
-Mit akarsz?-Kérdeztem zokogva.
-Angela! Csak segíteni akarunk.
-Ne merj hozzám érni!-Mondtam, majd amikor felnéztem láttam, hogy többen is állnak felettem, erre rájuk támadtam, majd kifutottam a helyiségből, egyenesen az erdőbe.
-Angela! Angela!
Futottam a hang után, majd megtaláltam a fiút, akit tegnap nem tudtam megmenteni.
-Nem a te hibád!-Megfordultam és egy fekete hajú nő állt velem szemben.-Kicsim nem tudsz megmenteni mindenkit.
-Ki vagy te?
-Bocsánat. Elfelejtettem, hogy te már nem ismerhetsz.-Mondta, de abban a pillanatban eszembe jutott valami.
-Thalia?-Kerdeztem gyanakvón.
-Hát mégis emlékszel.
-Hisz ez lehetetlen!-Mondtam és odarohantam és a nyakába ugrottam.
-Nem a te hibád volt. Ne emésztd magad!
-De meg kellett volna mentenem!
-Nem menthetsz meg mindenkit. Jobb lenne, ha haza mennél.
-Igen. Megyek! Köszönöm!-Mondtam, majd elindultam az út felé.

Egy árva autó nem volt az úton, de hallottam, egy kamion dudálását, de sehol nem volt semmi. Csak sétáltam, majd valami belém jött oldalról. Kinyitottam a szemem és....
-Jack? Te mit keresel itt?
-Hát, hiányoztál és emlékeztem, hogy azt mondtad, hogy Beacon Hills-be jösz, aztán megláttalak az úton, de mit keresel itt?
-Én...-Kezdtem bele, de aztán körbenéztem.-Fogalmam sincs.
-Alva jártál?
-Van egy olyan érzésem, hogy ez több ennél.-Aztán eszembe jutott.- A családom, a barátaim sajnálom Jack, de most haza kell mennem!
-Elkísérlek!
-Nem! Nem kell!
-Angela! Úgy jöttél ide, hogy nem is tudtál róla! Haza kísérlek!

***

-Úristen!-Léptem be a hálószobába, ahol a barátaim ültek sebesülten.
-Jézusom jól vagy?-Jött oda hozzám Theo és megcsókolt és felkapott, majd ránézett Jack-re.-Ő meg ki?
-Ó, te jó ég!-Momdta egyszerre Liv és Bri.-Jack?!-Rohantak oda hozzá és ölelték meg.
-Ő volt a....
-Ő Jack. Angela volt barátja. És Ő volt a legjobb fiú barátunk.
-Mit csináltál Angela-val?-Kérdezte tőle aggódón Theo.
-Semmit megmentett. De veletek mi történt?
-Te történtél?-Mondta Isaac.
-Hogy tessék?
-Te csináltad!
-Ezt nem értem.
-Visítottál, kiütotted Theo-t, majd ránk támadtál, amikor segíteni akartunk, minket is kiütöttél, majd eltűntél.
-Nem! Én! Én.....Jackson.....és.....-Hebegtem, de aztán összeállt a kép.-Ez lehetetlen!