Angela:
Reggel, amikor felriadtam, az újabb rémálomból, Theo kinn állt a fürdőszobában és épp leszedte a sebéről a kötést, így fogtam magam, beálltam mellé, átkaroltam és megnéztem a sebeit.
-Egész szépen begyógyult.-Mondtam megkönnyebbűlten.
-Igen. Hát a pihenés és az, hogy veled lehettem, sokat segített.-Mondta, felém fordult és adott egy puszit a homlokomra.-Megint rémálmod volt?
-Igen, csak a szokásos, nem nagy ügy.
-Mindig ezt mondod, közben meg látom, hogy szarul érzed magad és, hogy a fáradtságtól simán össze tudnál esni.
-Nem. Tényleg nincs gáz, csak fel kell dolgoznom a dolgokat. Viszont indulnunk kéne, mert ma még a szülőknek is be kell mutatkoznom.
-Ne aggódj, nem lesz semmi extra.-Válaszolta, olyan hangsúllyal, hogy sikerült megnyugtatnia vele.

***

-Sziasztok!-Léptünk be az ajtón, ahol már mindenki ott állt és valószínűleg ránk vártak.
-Na jó, akkor kezdjük az elején!-Mondtam, majd bemutatkoztam és elmondtam, minden fontos információt magamról.

-Röviden ennyi!-Mondtam végül.
-Tehát-kezdett bele a Sheriff-te egy Vérpréri vagy, aki visszatért a halálból, ezért Banshee lett és amúgy Vadásznak is ki vagy képezve?!
-És nem is akárkik képezték ki, hanem a Caleverak!-Mondta döbbenten Chris.
-Igen.-Csak ennyi jött ki belőlem, mert nem tudtam, hogy mit kéne még mondanom.
-Ez lehetséges egyáltalán?-Fordult a Sheriff Scott-ék felé.
-Hát-kezdte Stiles-elméletben nem, de itt van és élő bizonyíték, tehát, akkor mégis lehet.
-Ez mondjuk sok mindent megmagyaráz.-Mondta Melissa, egy aggódó pillantással.
-Mire gondolsz anya?-Kérdezte tőle Scott.
-Például a karikákra a szeme alatt. Mondd, Angela mégis mennyit szoktál aludni?
-Hát, őszintén? Nem sokat, mert folyton rémálmaim vannak.
-Jackson-nal szokott álmodni.-Magyarázta Scott a szülőknek és Parrish-nek.
-És mitől félsz?-Kérdezett tovább Melissa.-Vagy inkább szorongsz?
-Hát, most kezdjem el sorolni? Félek attól, hogy a barátaimnak és a szeretteimnek bajuk esik, félek attól, hogy ártatlanokat sodrunk veszélybe, azzal, hogy nem tudjuk megállítani a Vámpírokat, félek, hogy egyszer olyan hibát ejtek, vagy olyan döntést hozok, aminek a levét mások isszák meg, valamint nem tudok beszélni az érzéseimről, inkább szenvedek, mint mást lássak szenvedni és, ha tehetném, az összes kínt és rossz dolgot magamba szívnám, csakhogy másoknak jó legyen.-Mondtam, ekkor már sírva.- De mi ből szűrte le ezt?
-Abból, hogy remeg a kezed és folyton mozog vagy a lábad, vagy az ujjaid, de minden esetre nem bírsz nyugton maradni.-Mondta, ami nagyon meglepett, mert eddig fel se tűnt, hogy ilyeneket csinálok.-De Angela, te egy nagyon jó ember vagy és nagyon hasonlítasz a fiamra, de ne félj beszélni az érzéseidről és sose szégyelj sírni, vagy bevallani, hogy fáj, mert amíg ebbe a családba tartozol, közénk, addig senkinek, semmi baja nem esik.
-Köszönöm Melissa. Ha megbocsátotok, akkor egy kicsit kimegyek, megnyugodni.-Mondtam és felrohantam a tetőre.
Fenn minden olyan békés volt, amíg ismeretlen lépteket nem hallottam a hátam mögül. Megfordultam, de azok a valakik, akik mögöttem álltak, beálltak az árnyékba így nem láttam az arcukat, de a négy srácot felismertem, ez az a négy srác, akik az öltözőben rám támadtak.
-Csak nem Jackson Whittemore és falkája?-Kérdeztem és megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy láthassam az arcukat.
-De, te pedig Angela Hale vagy. Tudod a négy bétám nem örül, hogy a múltkor úgy ott hagytad őket, majd hagytad, hogy McCall-ék elverjék őket.
-Mit kellett volna csinálnom? Hisz rámtámadtak!
-Ugyan, az nem ijen lett volna, ők csak beszélgetni akartak.
-Mit akarsz?
-Tudod, te nagyon különleges vagy és a falkámban van egy Kanima-mondta és egy lány lépett mellé-vannak Bétáim, de Banshee-m és Vérprérim nincs, és olyanom, aki ez a kettő ötvözete, olyanom végképp nincs, ráadásul Igaz Alfa. Tudod a fiúk nagyon hamar befogadnának!
-Ne is álmodj róla!
-Fogod ezt még másképp gondolni. De, ha most nem, akkor sajnálom.... Tracy!-Szólt a lányra, akinek barna haja és szeme volt, odalépett mellém és lebénított, mielőtt még lépni tudtam volna.-De azért mond meg a te mostani falkádnak, hogy jobb leyz, ha vigyázznak, mert édes lesz a bosszú.-Mondta, majd eltűntek, mintha mi sem történt volna.
-Srácok!-Üvöltöttem le.- Tracy Stewart nem meghalt?
Azzonnal felrohantak és látták, hogy le vagyok bénulva.
-Mert, akkor van egy kis baj, nem láttam jól, de szerintem ő volt!-Mondtam és direkt nem szóltam Jackson-ról, hogy ne aggódjanak jobban, Jackson majd én elintézem!