Angela:
Amikor magamhoz tértem, a többiek meg mindig ki voltak ütve és hangokat hallottam lentről, ahogy Allison és Lydia visítanak és, ahogy Theo üvölt.
-Srácok!-Próbáltam Őket felébreszteni, kisebb-nagyobb sikerrel.-Srácok! Kérlek! Malia, ébredj. Scott!-Totálisan pánikoltam, a barátaim egy része itt volt kiütve és nem nagyon tehettem semmit, a másik pedig benn küzdött az életéért, a többiek pedig semmit nem sejtettek ebből az egészből. És, akkor eszembe jutott! Ki vettem a telefont Scott zsebéből és írtam a többieknek, majd felhívtam Parrish-t.

***

Megérkeztek a többiek és rögtön jöttek segíteni, még Melissa is itt volt, aztán megérkezett Parrish.
-Parrish! Kérlek! Segítened kell! Tudom, hogy még nem ismersz, de Allison, Lydia és Theo benn vannak, két Vámpírral és nem lesz jó vége, ha nem segítünk nekik!-Hadartam el remegő hanggal, de szerencsére Parrish-nek sem kellett több és már változott is és ki is égette a falakból a Berkenyét, közben a többiek lassan magukhoz tértek és épp, amikor futottam volna be, Cora elkapta a kezem.
-Várj! Le vagy gyengülve, nem biztos, hogy jó ötlet!
-Bajban vannak és nem csak Ők, ha nem segítünk egy ártatlan is megbánja!-Mondtam, kirántottam a karom a kezéből és miközben követtem Parrish-t, átváltoztam.
Gondolkozás nélkül mentem neki a két Vámpírnak, akik épp Allison-t akarták megtámadni, mivel már Theo-t és Lydia-t már kiütötték.
-Tűnjetek innen és mondjátok meg Tom-nak, hogy, ha még több fiatalt változtat ilyen szörnyeteggé, akkor nem várjuk meg a teliholdat, hanem elmehyek hozzá és sajátkezüleg ölöm meg! És nem érdekel, hogy mi lesz a szememmel, vagy az erőmmel! Most pedig, tűnjetek el!-Üvöltöttem Rájuk, majd elindultam Allison felé, de Isaac megelőzött, majd Stiles is megelőzött, hogy odamenjek Lydia-hoz, így rögtön odafutottam Theo-hoz.
-Kicsim! Hé! Én vagyok! Nyisd ki a szemed!-Mondtam sírva, de semmi. Egyszer csak éreztem, ahogy Theo letörli az arcomról a könnycseppet.
-Ilyen könnyen nem rázol le.-Mondta mosolyogva, majd odahajolt és megcsókolt.-Most te mentettél meg.
-Ha könyörögnél sem hagynám, hogy ilyen könnyen lerázhassalak.-Válaszoltam neki.-Fel tudtok állni?-Kérdeztem a többiektöl is, mire mindhárman bólintottak.
-Akkor tűnjünk el innen!-Jelentettem ki.

***

-Aludj!-Mondtam Theo-nak, amikor sikerült rávennem, hogy feküdjön a saját ágyába és ne száműzze magát a kanapéra.-Tessék!-Hoztam közbe új kötést a hátán lévő sérülésekre.-Vedd le a pólód, hogy kicserélhessem a kötést, aztán aludj.
-Ha így akarod elérni, hogy vetkőzzek le, azt egyszerűbben is elérheted.-Mondta azzal a féloldalas mosolyával, ami szerintem a Sátán mosolyára hasonlít, de ettől a mosolytól képes lennék elolvadni.-És nem hagyom, hogy a kanapén aludj.
-Oké, ha kicsrélhetem a kötést, akkor idefekszem.-Mondtam, majd megcsókoltam.
Kicsréltem a kötést, de nsm adtam neki vissza a pólóját, amiért magára rántott és megcsókolt, majd levette a pólóm, ezáltal csak egy fehérnemű volt rajtam, mert nem vettem gatyát zuhanyzás után. Végig simítottam a hasán a kezem és egyre hevesebben csókoltam és Ő is emgem, egészen addig, amíg fel nem szisszent.
-Akkor most itt az ideje, hogy aludjunk.-Mondtam, mire elfimtorodott.
-Nem, jól vagyok. Ne aggódj. Holnapra begyógyul.
-Akkor is.-Válaszoltam neki, majd leszálltam róla és hozzábújtam.
-Szép hajnalt Júliám!
-Te most tényleg Shakespeare-t idéztél?-Néztem rá gyönyörködve.
-Igen. Művelt ember vagyok tudod?!-Mondta mosolyogva, amikor észrevette, hogy lenyűgözött.
Megcsókoltam és azt mondtam:-Szép hajnalt Rómeóm!-Majd szép lassan a szívünk közös ritmusára és közöz lélegzetvételeinkre mindkettőnket elnyomott az álom. Végre minden nyugodt volt, ha csak pár órára is.