21.
Angela:
-Ez Te voltál, úgyhogy magadtól kérdezd.-Mondtam és elmosolyodtam, hogy még egy kicsit húzhatom az agyát.
-Tudod miről beszélek.-Mondta és Ő is elmosolyodott
Mivel még mindig szemben álltam vele, ezért fogtam magam közel hajoltam hozzá, a füléhez és belesúgtam:-Az hogy szeretlek!-Majd megharaptam a fülét nyomtam egy puszit az arcára és elfutottam, mint egy kisgyerek, majd amikor visszafordultam, hogy Ő is jön e, láttam, hogy mosolyogva fut utánam. Amikor utolért elkapott a derekamnál fogva megpörgetett és azt mondta:-Én is téged Angyalom.
-Ez a név már jobban tetszik.-Mondtam mosolyogva és megfogtam a kezét, amivel még mindig tartott. Végre biztonságban éreztem magam, hallottam, hogy a szívünk egyszerre dobban, nem szóltunk semmit csak álltunk.
A meghitt békét egy, az árnyakból jövő faág reccsenés töri meg. Fogom, előrántom a késem az övemből és eldobom a hang felé.
-Te aztán nem vagy semmi.-Mondja Theo büszkén.
Amikor odamegyünk, a késemért, az egy fiúban van.
-Ezt most mért kaptam? Hisz elengedtelek.-Jay néz vissza rám a földről és kiáll a kés a vállából.
-Mért jöttél ide?-Kérdezem tőle.
-Mert Tom azt mondta, hogy jöjjünk vadászni és kijöttem, de nem akarok bántani ártatlanokat.
-Akkor mit csinálsz?
-Sétálok, hogy ne legyek gyanús Tom-nak. Én nem akarok ölni, de nem mind vagyunk így vele.
-Kire gondolsz?
-Nem vagyunk sokan, főleg most, hogy Bri és Liv megint eltűntek, össz-visz négyen maradtunk, Meagan és én nem akarunk ölni, de Emma és Jasper, Ők hideg vérrel gyilkolnak.
-Tudod merre mennek?-Kérdezte Theo.
-Nem. Csak azt, hogy a olyan helyre, ahol sok ember van, de nem akarnak feltűnést kelteni.
-Az Eichen Ház, ott nem keltenek feltűnést és olyan embereket tudnak ölni, vagy átváltoztatni, akik senkinek nem hiányoznak.-Kezdte kifejteni a gondolatmenetét Theo.
-Igen, de lehet, hogy valamelyik szórakozóhelyre mentek be, mert ott sem újdonság, ha valaki elsétál egy szép lánnyal, vagy egy jóképű pasival.-Folytattam én.
-És a kórház?-Kérdezte Theo.
-Az is lehetséges.
-Akkor mi az, ahol nem lehet?-Kérdezte Theo.
-Nem hiszem, hogy bemennének a Sheriff Hivatalba, bár, mivel Vámpírok nem hiszem, hogy nagyon zavarnák Őket a fegyverek, kivéve, ha ezüst van a fegyverekbe. Pláza, szerintem nem mennének, mert ilyenkor már nincs annyi ember, ráadásul a szemük színe szemet szúrna. Hol van még sok ember?
-Hát péntek este van, úgyhogy a legtöbb fiatal bulizik.
-Szuper, szólok Scottnak. Jay Keresd meg Meagan-t és ne csináljatok baromságot. És, ha visszamentek Tom-hoz, akkor találjatok ki valamit, hogy nem tudtatok ellenállni a vérnek, így megöltétek az áldozatokat, vagy valami ilyesmi.-Mondtam és ott hagytuk.
-Scott! Csak két vámpír van, de még több lesz, ha nem figyelünk. Valószínűleg valami buliba mentek, hogy ne keltsenek feltűnést, ezenkívül az Eichen és a kórház lehet. Scott! Szólj anyukádnak, hogy vigyázzon! A kórháznál találkozzunk!-Mondtam és kinyomtam a telefont.
-Írtam a többieknek, hogy a kórháznál találkozunk és közöljük, amit megtudtunk.-Lépett mellém Theo.-Akkor indulhatunk?
Bólintottam, de látta rajtam, hogy valami nem oké.
-Hé, Kicsim. Ne aggódj. Nem lesz baj. Nem hagyom, hogy baja essen bárkinek, de főleg nem neked.
-Köszönöm.-Mondtam neki és odalapultam a mellkasához, majd pár másodperc múlva így szóltam:-Menjünk.
***
Mikor odaértünk a kórházhoz, már mindenki ott volt és Chris épp kiszállt a kocsijából és rám pillantott:-Ő kicsoda?
-Ez hosszú történet apa, majd, ha reggel végzünk, elmeséljük.-Mondta Allison.
-Angela.-Léptem oda Chris-hez és kezet nyújtottam.-Te pedig Chris Argent.-Bólintott és kezet rázott velem.
-Honnan tudjuk biztosan, hogy hol lesznek?-Kérdezte Liam.
-Nem tudjuk.-Válaszolta Scott.-Menjünk csoportokba.
-Oké, figyeljetek.-Kezdte Stiles.-Két nagy szórakozó hely van, ahova a fiatalok járni szoktak, úgyhogy az egyik csoport oda, a másik pedig ide menjen.-Mutatott Stiles egy térképre, amit a zsebéből rántott elő.-Aztán itt a kórház és az Eichen. És szerintem nem ártana, ha valaki az utcákat is figyelné.
-Én bemegyek Melissa-hoz a kórházba, de nem ártana egy-két természetfeletti sem ide.-Mondta Chris.
-Majd én.-Vállalkozott Derek.
-Akkor én is.-Mondta Braeden.
-Mi is jövünk.-Mondta Cora és apa helyeslően bólintott egyet.
-Oké, akkor megvan az egyes számú csapat.-Jelentette ki Stiles.-Azért telefonáltam apának és Parrish-nek is, hogy figyeljenek ott is.
-Mi megyünk az egyik szórakozóhelyre.-Mondta Hayden és mellé lépett Liam, Mason és Corey.
-Miénk a másik.-Jelentette be Danny.
-Megyünk veletek.-Mondta Aiden és Liv-vel odaléptek.
-Mi is megyünk.-Jelentette be Brett és Bri egyszerre.
-Oké, én szóltam a biztonság kedvéért Dr.Deaton-nek is, hogy figyeljen.-Kezdte Scott.-Akkor viszont úgy néz ki, hogy mi vagyunk a négyes számú csapat.
-Nem vagyunk kicsit sokan?-Kérdeztem.
-Hát lássuk.-Kezdte Stiles.-Itt van Allison, Isaac, Lydia, Theo, Scott, Malia, Te és Én. És ez az Eichen. Tehát nem egyáltalán nem sok.
-Ráadásul a zárt részlegre, a Berkenyén csak Allison, Theo, Stiles és Én tudok átmenni.-Mondta Lydida.
-Már, ha Stiles át tud még menni.-Mondtam és biccentettem a keze felé. Senkinek nem esett le először, tehát fogtam magam és leszedtem a kötést a kezéről.-Leesett?-Kérdeztem, mire mindenki bólogatott.-Szuper, akkor induljunk.
***
-Biztos akarjátok?-Kérdeztem, mire mindenki kérdőn nézett rám.-Azok után, amin itt keresztül mentetek.
-Muszáj lesz.-Mondta Allison.
Odaléptem a kapuhoz és láttam, hogy az már nyitva van.
-Őőő.... Srácok! Azt hiszem van egy kis baj. Már itt vannak.
-Nyomás.-Mondta Malia.
-De amúgy.-Kezdte Stiles.-A zárt részlegre Ő sem tudnak bemenni. Nem?
-Igen, de mi van, ha rájuk nem hat a berkenye, mint a Pokolkutyára?-Kérdezett vissza Malia.-Végül is Parrish-t sem állítja meg a Berkenye és eddig nem láttunk olyan dolgot, ami megállította volna.
-Pedig van.-Mondtam.-És az lehet, hogy a Vámpírokat is megállítja. Egyszer olvastam a Bestiáriumban, hogy a só megállítja a Pokolkutyát.-Mondtam és beléptem az Eichen portájára.
-Jó és most merre?-Kérdezte Isaac.
-Erre.-Indult el a zárt részleg felé Stiles.
-Honnan tudod?
-Nem érzitek az édes szagot, amiről Malia és Angela is beszéltek?-Kérdezett vissza Stiles.
Mentünk, egyre lejjebb a zárt részleg felé, követtük a szagukat és a karmuk nyomait, amíg neki nem ütköztünk a Berkenyének.
-Ezek szerint, Őket nem állítja meg.-Mondta Stiles, aki szintén nem tudott átmenni rajta.
-Majd mi megyünk!-Jelentette be Theo, Lydia és Allison szinte egyszerre.
-Nem!-Vágtuk rá Stiles-szal és Isaac-kel egyszerre.
-Muszáj. különben meghal, vagy átváltozik valaki.-Mondta Theo, majd felém lépett.-Megígértem, hogy nem bánthatnak senkit.-Majd egy csókot nyomott a homlokomra és átlépte a Berkenyét. Allison és Lydia is elbúcsúztak majd Ők is bementek.
-Már jó ideje bent vannak. Mi tart eddig?-Idegeskedtem.
-Hugi!-Szólt rám Malia.-Nyugi. Nincs semmi baj, oké? Ráadásul az a régóta kábé tíz perc.
-Jó, bocsánat, csak aggódom értük és a Berkenye se segít. Nem tudnánk áttörni? Hisz egyszer már sikerült.-Néztem Scott-ra.-Mindkettőnknek.
-Amikor áttörtem az élet-halál kérdés volt, ahogy neked is, ráadásul majdnem belehaltunk. És mindenhol ott van, benne van a falakba, sajnálom, de nem fog menni.
Egyszer csak morgást hallottunk mögülünk és, ahogy Liam, Hayden, Corey és Mason teste felénk csúszik. Aztán Még egy morgás odafordultunk Stiles-hoz, de nem Ő volt, Ő csak nagyon legyengült, ahogy mind.
-Ti nem tudtok átlépni a Berkenyén, de én igen.-Lépett oda hozzánk egy nagy darab vörös szemű és fekete hajú Vámpír, Jasper volt az, de mire mozdulni tudtunk volna, Ő leütötte mindannyiunkat és elsötétült minden.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro