Scott: Miután sikerült megnyugtatnunk Maliát felhívtuk Christ, Petert, Anyát, Parrish-t és a Sheriffet.

-Mégis mit akartak ezzel közölni?-Kérdezte Derek.
-Nem tudom, de az biztos, hogy természetfeletti valaki vagy valakik voltak.-Válaszolta Stiles, amivel egy kicsit sem nyugtatta meg a többieket.
-Mi van, ha ez csak segélykérés? Vagy figyelmeztetés?-Próbált minket megnyugtatni Lydia.
-Figyelmeztetés mire?-Tette fel a kérdést jogosan Derek.
-Hogy valami közeleg...-Vágta rá Lydia vészjóslón.
-Mért jönne bármi is?-Kérdezte Aiden.
-Mert már rég nem volt semmi és ez Beacon Hills!-Vágta rá Malia gondolkozás nélkül.

Közben megérkeztek a szülők is, de amikor meglátták elállt a lélegzetük.

-Ezt mégis mi tette?-Kérdezte anya.
-Fogalmunk sincs, bent voltunk, amikor meghallottuk, hogy valami kaparja az ajtót.
-Mire kiértünk ez volt az ajtón.-Folyatta Malia.
-Malia ugye nem esett bajod?-Kérdezte Peter.
-Nem én jól vagyok...de-Malia közelebb lépett a véséshez-aki belevésett a falba, az nincs jól.
-Te érzed, hogy ki vésett a falba?-Kérdezte Mason meglepődve.
-Igen...de, ha megbocsátotok én most haza mennék.-Mondta Malia.
-Haza kísérjünk?-Kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.
-Sziasztok!-Mondta és beszállt a kocsijába, majd elment.

-Oké mi lehet ez?-Kérdezte a Sheriff.
-Hát...izé...biztos egy...ahj...Akármi lehetett-Nyögte ki végül Stiles.
-Jó vegyük végig.-Vágta rá a Sheriff.
-Oké-Mondta Theo.-Lehetett Vérfarkas, Vérpréri, Kanima, Kitsune, Pokolkutya, Vérjaguár....egyszóval akármi, ami benne van a Bestiáriumban...és olyan is, amiről mégcsak nem is hallhattunk!
-Nagyszerű!-Ennyi jött ki mindannyiunk szájából.
Majd egy öt perces hallgatás után anya törte meg a csendet:
-Na jó gyerekek menjetek haza, nekünk sem ártana haza mennünk, későre jár. Holnap visszajövünk!
-Rendben.- Mondtuk egyetértőn.-Jó éjszakát.

Úton a járműveink felé elkaptam Stilest:
-Haver tudunk beszélni?-Kérdeztem.
-Persze. Van valami baj?
-Nem csak Maliáról lenne szó.
-Szereted!
-Mi? Nem!
-Scott Láttam hogy nézel rá! És nem zavarna, ha összejönnétek!
-De Stiles én nem!
-Jó akkor erre még visszatérünk, de ha nem ez, akkor mi?
-Hát szerintem van valami kapocs közte és aközött, aki a vésést csinálta...és azzal, akit láttam az erdőben...
-Mi? Mégis kit láttál az erdőben és mikor?
-Inkább mit láttam! És mikor a suli előtt vártam rátok.
-Hé Stiles mehetünk!-Szakított félbe minket Lydia.-Ne haragudjatok! Megzavartam valamit! Igaz?
-Nem menjetek csak!-Mondtam.-Majd holnap beszélünk.
-Rendben...mert nekem is lenne egy kérdésem majd.-Mondta Stiles.
-Oké! Jó éjszakát! Sziasztok!
-Szia!
Azzal elindultunk haza, ki-ki a maga irányába.

Malia:
Ahogy hajtottam hazafelé, azon gondolkoztam, hogy milyen tökéletes volt a mai este a balesetig. Még mindig éreztem Scott kezét a kezemben és ujja melegét az arcomon, ahol letörölte a könnycseppet az arcomról. Verd ki a fejedből! Ő tuti nem így érez! Ez baromság! Ne gondolj rá! Ezt hajtogattam magamban, mert nem szerethetem Kira miatt és Allison miatt sem.
De vajon mért érzem a lányt...és mért csak én hallottam akkor? Sehogy nem állt össze...

***

Amikor hazaértem lezuhanyoztam, fogat mostam és átöltöztem pizsamába. Rögtön elnyomott az álom.
Álmomban egy farkast láttam vörös szemekkel állt velem szemben és emberré változott...nagyon hasonlított rám szinte ugyanúgy nézett ki csak neki rövidebb volt a haja. Rám nézett és azt mondta:
-Malia kérlek segíts! Szükségem van rád! Próbálj emlékezni! Kérlek! Te vagy az egyetlen....

Ekkor felriadtam!