Theo:
-Srácok jól vagytok?-Tértem magamhoz.
-Igen, megvagyunk!-Szóltak vissza a többiek.
Felkelte és segítettem a többieknek összeszedni magukat.

-Ez mégis mi volt?-Kérdezte Mason.
-Sisakvirág.-Vágta rá Derek.
-De minket mért ütött ki?
-Mert nagy mennyiségben az emberre is veszélyes.-Mondta Stiles.-Amikor Lydia kisebb dózisban megmérgezett minket, akkor Allison-ra és rám is hatással volt.
-De Lydia mért mérgezett meg titeket?
-Ez elég hosszú történet és nem csak a mi történetünk.-Mondta Stiles és ránézett Peter-re.-De, ez most nem fontos.
-Meg kell keresnünk Angala-t és a lányokat!-Mondtam és legszívesebben a dühtől üvöltöttem volna.
-De, hogy találjuk meg?-Kérdezte Liam.
-Szag alapján.-Jelentette ki Scott.
-Igen, de bent az erdő mélyén, már nagyon sok Vámpír szag van, honnan fogjuk tudni, hogy melyiket kell követni?-Kérdezte Hayden.
-Lydia!-Kezdte Allison.-Mi nem hallhatjuk Őt, mint Banshee-t?
-De lehetséges, de ehhez kell valami személyes tőle és akár órákba is telhet.
-Hát, akkor kezdjétek.-Mondta higgadtan Derek.
-És mi lesz a személyes Tőle?-Kérdezte Lydia.
-Mit szóltok ehhez?-Kérdeztem és kivettem a zsebemből két nyílhegyet.
-Ez mért van nálad és honnan szerezted?-Kérdezte Allison.
-A táskájában volt, amikben a fegyvereit tartotta és azért van nálam, mert az Övé.-Mondtam és odadobtam a lányoknak, akik ahogy elkapták, már ültek is a kanapéra és megpróbálták megkeresni.
-Jó de csak tehetünk valamit mi is innen.-Mondta Cora.
-Gondoljunk bele, hogy egy Vámpír falka milyen helyen szállhat meg.-Javasolta Satomi.
-Valószínűleg egy sötét házba, vagy lyukba, ahova nem süt nap, közel az erdőhöz, hogy ne keltsenek feltűnést, hogy sosem jönnek ki.-Kezdte el mondani Derek a gondolat menetét.
-Aha, jó. Vagy esetleg egy barlangba.-Vette át a szót Stiles.-Mit szólnátok ahhoz a hegyhez?-Kérdezte a térképre mutatva.-A Beacon Hills-i Park mellett.
-Srácok! Halljuk Őt.-Mondta Lydia.
-Mit csinálnak Vele?-Léptem oda hozzájuk.
-Szerintem nem bántják, csak be van zárva, mintha körbe lenne véve....
-Madárberkenyével.-Fejezte be AllisonLydiamondatát.-Ki akar törni. De valami nem stimmel, nincs jól.
-Mért mi van Vele?
-Nem tud visítani.-Mondta Lydia.
-Biztos a barlang miatt. Fél attól, hogy rájuk szakad.-Mondta Allison.
-Meg kell találnunk!-Mondtam és már rohantam is le és indultam a hegyhez, a többiek pedig futottak utánam.

Angela:
Egy fiú vigyázott rám, aki a szemszíne alapján nem rég változott át és szinte semmit nem értett az egészből, de ezt nagyon próbálta leplezni. Közben a hangok a fejemben egyre hangosabban szóltak és visítoztak, de nem visíthatok, mert az egész barlang ránk omolhat. De már nem bírom! Muszáj sikítanom! Amikor ez megtörtént, egy szikladarab zuhant a bal lábamra, ami valószínűleg eltört. Jay értetlenül nézett rám:
-Ez lehetetlen! Hiszen Te Vérpréri vagy.-Rögtön jöttek a többiek is és Bri és Liv egy aggódó pillantást vetettem rám, a lábamra és próbálták a hátamat is nézni, mert az oldalamon feküdtem, mert a Berkenyétől már elég rossz állapotban voltam, de én biccentettem nekik egyet, hogy minden rendben.
-Hogy csináltad?-Üvöltötte Tom.
-Nem ismersz! Nem tudod ki vagyok és mi vagyok!-Válaszoltam neki vissza.
-Akkor itt az ideje, hogy elmeséld.-Váltott át valami nyájas, finom hangsúlyra, amitől felállt a hátamon a szőr.
-Vérpréri vagyok.-Válaszoltam neki.
-Akkor nem tudnál így visítani.
-Nem hagytad, hogy befejezzem! Igen Vérpréri vagyok, de Banshee is és Vadász.
-Micsoda kincs.-Mondta és otthagyott megint Jay-yel.
-Mért vagy itt? Mért dolgozol neki? Mért jó ez neked?-Kérdeztem a fiútól.
-Mást nem tudok csinálni. De neked nem mindegy?
-Nem, képzeld nem az. Mindenkinek van választása, Neked is lehetne.
Azzal a fiú fogta magát és elfordult és azt mondta:
-Most neked is van egy választásod. Én nem látlak. Próbálj meg kitörni abból az izéből, de, ha észrevesznek én is ellened fordulok.
-Köszönöm.-Mondtam elmosolyodva.
Felálltam és éreztem, hogy a lábam nem nagyon akar gyógyulni, de nem érdekelt, ez az egyetlen esélyem, hogy a többiek ne jöjjenek be ide és ne végezzenek velük. Rátettem a kezem a Berkenyéből formált falra és elkezdtem tolni kifelé, az első pár alkalommal, nem igazán sikerült, de nem adtam fel és körülbelül a tizedik próbálkozásnál sikerült elindulnom kifelé és kitolni a Berkenyét és, amikor kiléptem éreztem, hogy összeesek, de valaki elkapott.