Angela:
Amikor megérkeztünk, Theo kinyitotta nekem az ajtót és amikor beléptünk így szólt:
-Nem tudom, hogy vagy vele, de én még egyáltalán nem vagyok fáradt. Mit szólnál, ha ennénk valamit, aztán esetleg néznénk egy filmet és...
-Ho....a vacsorában még benne vagyok, de ne haladjunk előre a filmnézésig.
-Rendben. Mit szeretnél enni? Készíthetek valamit.
-Ugyan mit?-Kérdeztem elmosolyodva.
-Nahát most először látlak őszintén mosolyogni, pláne rám. Hát nagyon finom tésztát meg salátát tudok készíteni.
-Oké. Hát a tészta jól hangzik.
-Mit szólnál egy kis mozzarella-s, paradicsomos tésztához?
-Hmmm. Olasz vacsora?!-Inkább volt kijelentés, mint kérdés.
-Igen. Mit szólsz hozzá?
-Jól hangzik.-Aztán eszembe jutott, hogy illene segítenem.-Akarod, hogy segítsek?
-Ha van kedved, akkor megköszönöm.
-Oké.

Gyorsan összedobtuk a kaját, majd leültünk vacsorázni.
-Vörösbort?-Kérdezte.
-Kérek.

Csendben megvacsoráztunk, majd lezuhanyoztam, de nem volt pizsamám, így Theo adott egy pólót, aztán Ő is lezuhanyozott, majd leültünk a TV elé, de egy idő után elaludtam és ráborultam Theo vállára.
Másnap reggel sikítozva ébredtem mert megint rémálmom volt. Theo berontott az ajtón egy szál alsógatyában, megnyugtatott és én észre se vettem, hogy mikor kezdtem el ölelgetni de, amikor észrevettem rögtön elengedtem és éreztem, hogy egy kicsit elpirultam.
-Jobban vagy?-Kérdezte és letörölt egy könnycseppet az arcomról.

Összeszedtük magunkat és visszamentünk Derek-ékhez, ahol már mindenki ott volt. Ránk néztek és látták, hogy valami nem oké.
-Na jó. Mi a baj?-Kérdezte Stiles.
-Sem....
-Angela-nak megint rémálma volt.-Szakított félbe Theo.
-Mindegy nem fontos.-Mondtam.-Haladjunk.
A többiek egész nap beszéltek és találgattak, de én, mint egy zombi, úgy éreztem magam és gondolkoztam a rémálmomon, de semmire nem jutottam.

Már este felé járt és a többiek még mindig a rejtélyeinket fejtegették, amíg én fejben újraéltem az estét. Olyan tökéletes lenne, ha kicsit is szeretném Theo-t. Hiszen vacsorát készítettünk, aztán TVz-tünk és elaludtam a vállára borultam, majd Ő felvitt az ágyba és betakart és....
-Hé! Angela! Itt vagy?-Kérdezte Malia.
-Igen.
-Akkor, mit gondolsz?
-Mármint miről?
-Hát arról, hogy mit akarnak a Vámpírok.-Mondta Stilles.
-Ti nem tudjátok?-Fordultam Liv és Bri felé, akik rázták a fejüket.
-Tom nem mondta.-Válaszolta Bri.
-Jó. Hát szerintem, szimplán oltani a szomjukat, vagy ugyanazt, amit eddig mindenki, rajtatok kívül, aki Beacon Hills-be jött, hatalmat.
Csak nem a tegnap estén járt az előbb az eszed?-Jött az üzenet, Theo-tól, mire én csak bólintottam, erre elmosolyodott.

-Van egy ötletem!-Mondtam, mire mindenki a szobában rám nézett.-Liv, Bri ide jönnétek, mellém.-Erre mindenki meglepődött, de nem szóltak semmit.-Vigyetek vissza a Vámpírok közé!
-Mi?-Kérdezték egyszerre.
-Ki van zárva.-Mondta Derek
-Mért?
-Mert bemész lélektelen lények közé, akik valószínűleg megölnének. Ráadásul Bri és Liv, ki tudja, hogy hogy viselkednének a többi Vámpír közt.-Mondta Theo.
-Na jó! Állj! Akkor megbíztatok bennük, amikor meg kellett menteni Lori-t! És Te!-Fordultam Theo felé.-Amikor a sarokban kellett smárolni Bri-vel, akkor megbízható volt?!
-Mi nem bennük nem bízunk, hanem a többi olyan valamiben.-Mondta apa.
-Hagyjuk ezt a szöveget, amivel a fiatalokat etetik! És különben sem Ti fogjátok eldönteni, hogy mit fogok csinálni!-Mondtam és a jackiem-ből egy befőttesüveget, lecsavartam a tetejét és a tartalmát a többiek felé szórtam.
-Ne!-Üvöltött Derek, de már késő volt, mert a Sisakvirág miatt összeestek, majd elájultak.
-Tűnjünk el innen!-Mondtam Bri-nek és Liv-nek.

Már az erdőben voltunk, amikor Liv és Bri felém fordultak.
-Nem tetszik a terv!-Mondta Liv.
-Nem baj. Muszáj odamennünk, hogy megtudjunk egy-két információt arról, hogy mit akarnak, ráadásul, ha most visszafordulunk, feleslegesen ütöttem ki Őket és így is nemsokára magukhoz térnek, úgyhogy igyekezzünk!
-Mért pont téged kell bevinnünk oda?-Kérdezte Bri.
-Mert egy Igaz Alfa biztos többet ér nekik, ráadásul Scott nem tudna visszatérni a halálból, ha bármi történne.
-Theo-t is hozhattuk volna ilyen alapon, Ő is visszajött már a halálból.-Vágta rá Liv.
-De Őt nem hozhattátok volna!
-Mért nem?-Kérdezte Bri.-Csak nem belezúgtál?
-Nem. De, ha nem tudnék visszajönni, akkor Ő visszatudna hozni a halálból.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy egyszer már megtette.
-Az nem Aiden volt?-Kérdezte Liv.
-Nem. De most már menjünk!

Amikor megérkeztünk, egy barlangba értünk. Számíthattam volna rá..... Megbeszéltük, hogy eljátszom, hogy elájultam és bekerítenek egy a kabátomban talált Madárberkenye adaggal.

***

Amikor "magamhoz tértem" egy barna hajú, fekete szemű férfi állt a börtönöm előtt.
-Jó reggelt Aranyom!-Már ez is becézget?!
-Mit akar?
-Hát úgy hallottam, hogy Te egy Hale vagy, tehát téged bosszúnak tudlak használni.
-Ki ellen?
-Az apád ellen. Igen ismerem, ne nézz rám úgy, mint aki csak kitalálta.
-És mit akar Beacon Hills-ben? Mért öl ártatlan tiniket és fiatalokat?
-Nem ölöm meg mindet! Adok nekik egy új esélyt. Hisz itt vannak mind.-Mondta és ebben a pillanatban, az összes eltűnt fiatal kilépett mellé, Liv és Bri is. Legalább ki tudták magyarázni magukat és nem esett bajuk.-Látod?
-De mit akar?
-Hatalmat! És azt, hogy az emberek megint rettegjenek a Természetfelettiektől és ne éljenek úgy, mintha ez természetes lenne.És meg akarom ölni az összes Vérfarkast! Viszont ne is haragudj, de most jobb lesz, ha pihenünk, hiszen este újabb embereket kell menteni.-Mondta röhögve és elsétált, de visszaszólt.-Jay! Vigyázz rá.
Egy szőke vörös szemű fiú lépett ki az árnyékból.