Angela:
Ez nem lehet igaz! Mégis hogy?
Amikor megtudtam, nem csak úgy néznek ki, hanem Ők voltak a legjobb barátnőim, fogtam magam, motorra szálltam és ott hagytam a többieket. Egész éjjel motoroztam, amíg valami, úgy hajnali két óra környékén nekiment a motoromnak, ezáltal én lerepültem róla és elvesztettem az eszméletem.

Malia:
-Valami nincs rendben!-Mondtam.
-Mi a baj?-Lépett oda rögtön hozzám Scott.
-Csak érzem. És nem velem, hanem Angela-val. Egyszer csak megszédültem, mintha bevertem volna a fejem.
-Megpróbálom felhívni.-Mondta Aiden.
-De mégis mi történhetett Vele? Csak motorozni ment el nem?-Kérdezte Stiles.
-Igen, de éjjel, amikor ezek a lélektelen, Vámpírnak nevezett valamik kint vannak.-Mondtam.
-Igaz. Ez esetben meg kell keresnünk.-Válaszolta Stiles.
-Nem veszi fel!-Jött vissza Aiden.
-Jó, de mégis hol keressük?-Kérdezte Danny.
-Hiszen bárhol lehet.-Mondta Mason.
-Nem érdekel! Meg kell keresnünk.-Mondtam.-Közbe próbáljuk hívni!
-Had segítsünk!-Mondta Liv.
-Kizárt.-Vágta rá Theo.
-Mért?-Kérdezte Britany.
-Öhm....egyrészt, mert rátámadtatok, másrészt, mert lassan felkel a nap és abba Ti belehaltok....és harmadrészt rohadtul nem bízunk bennetek!-Válaszolta Theo.
-Nem tudtuk, hogy Ő az, akire rátámadtunk!
-Akkor sem!-Szólt rájuk Derek.

***

Egész hajnalban kerestük, de semmi. Hol lehet?
-Szag alapján, nem tudunk keresni?-Kérdezte Liam.
-Már próbáltam, de a motor és az autók szaga, mindent elnyom.-Mondta Aiden.

Angela:
Körülbelül hat órát voltam kiütve, így, amikor magamhoz tértem, már világos volt. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam, a motoromat otthagyva a fa tövébe, ahova az ütközésnél repült. Még mindig sajgott a fejem és, ahogy odakaptam, láttam, hogy nemcsak sajog, hanem vérzik is, így elindultam Dr.Deaton-höz.

-Jó napot!-Léptem be a rendelőbe.-Dr.Deaton? Tud segíteni?
-Angela? Mi történt?-Jött oda hozzám és segített bemenni és felülni az asztalra.
-Hát volt egy kis karambolom egy Vámpírral.
-De mért nem gyógyulsz?
-Jó kérdés. A hátamon a seb sem gyógyul. A többiek szerint, lelki eredetű.
-A többiek tudják, hogy hol vagy?
-Nem. De szerintem már keresnek.
-Mért jöttél el tőlük?
-Mert a két Vámpír, akit elfogtak a két legjobb barátnőm volt.
-Jobb lesz, ha felhívom Scott-ot, hogy itt vagy.-Mondta, mintha azt, amit az előbb mondtam, meg se hallotta volna.
-Rendben.-Bólintottam és lefeküdtem az asztalra a kimerültségtől.

Scott:
Egyszer csak megcsörrent a telefonom Dr.Deaton.
-Háló!-Vettem fel.-Dr.Deaton, ne haragudjon, de most nem épp a legalkalmasabb.
-Lehet, hogy ez érdekelni fog Scott.-Válaszolta.
-Baj van?-Kérdeztem, de rögtön meg is bántam, hogy feltettem ezt a kérdést.
-Angela itt van a rendelőben és nincs túl jó állapotban.
-Mennyire rossz?
-Hát túléli, de nem nagyon gyógyul.
-Már megint? És a hátán a seb? Azt sikerült magának begyógyítania.
-Nem Scott. Nem sikerült, csak elhitette veletek, hogy sikerült.
-Rendben! Köszönöm! Azonnal ott vagyunk!-Mondtam és kinyomtam a telefont.-Nyomás az állat klinika! Ott van Angela!-Jelentettem ki és Stiles már nyomta is teljes erővel a gázt.

Angela:
Már megint csukódott le a szemem, de Dr.Deaton nem hagyott aludni.
-Angela!-Mondta.-Beszéltem Scott-tal. Mindjárt itt vannak.
-Rendben.-Mondtam és amikor Dr.Deaton kiment beengedni Scott-ékat lecsukódott a szemem.
-Itt vagyunk Angela!-Szólt Aiden.
-Kicsim! Nyisd ki a szemed!-Mondta apa.

Kinyitottam a szemem, de, amikor kinyitottam nem az asztalon feküdtem, hanem a többiek mögött álltam.
-Hé! Hahó itt vagyok!-Mondtam és, amikor Lydia és Allison megfordultak és rám néztek, láttam, hogy a testem az asztalon fekszik.
-Remek! Már megint!?
-Lydia! Ugye Te is látod?
-Igen.
-Lányok!-Szóltam nekik, de a hangok megint elkezdtek a fejemben visítozni.... Le kell győznöd Őket! Mondtam magamnak.-Lányok csináljatok valamit!
Lydia és Allison rögtön odaléptek a testemhez és megpróbáltak újraéleszteni, de semmi.

Egész nap, mindennel próbálkoztak, de semmi nem használt. Mindenki sírt, vagy ki volt borulva. Egész nap bent voltak mellettem és Dr.Deaton bezárt, hogy senki ne tudjon bejönni. Elérkezett az este.
-Gyerekek. Aludjatok.-Mondta Dr.Deaton.
-Nem hagyjuk itt!-Mondták szinte egyszerre.
-Akkor feküdjetek le itt kinn.-Mondta és a rendelő várójának a székeire mutatott.
-Rendben.-Mondták és mindenki helyet foglalt kinn és én "beültem" Lydia és Allison mellé, tekintve, hogy csak Ők láttak.

Egyszer csak valamelyikőjük úgy éjfél körül felállt és besétált a testemhez. Éreztem valamit az ajkaimon és kezdtem távolodni önkéntelenül is Allison-éktól.
-Lányok! Mi ez? Mi történik?
-Ne!-Üvöltötték egyszerre.
Amikor kinyitottam a szemem, már a testemben voltam, de egyedül voltam a teremben.
-Srácok felébredt!-Mondta Theo.
Ekkor jöttem rá, hogy mi történt.