Angela:
-Bízzunk meg benne? Azt hiszem ezt mondtátok nekem! Már nem fog minket bántani! Már velünk van! Megmentette az életünk!-Üvöltöttem a többiekkel, miközben segítettem felállni Aiden-nek.-Nekem nem úgy tűnik, mint aki megmentené az életünket!-Mondtam, fogtam magam és elindultam a lépcsőn felfele, kicsaptam a karmaimat és átváltoztam Vérfarkassá.
-Ez mégis mire volt jó?-Kérdeztem Theo-tól, aki megfordult és mintha megijedt volna.
-Nem tudom miről beszélsz, hisz még él! Én csak közöltem Vele, hogy mi lesz, ha bajod esik!
-Nem kellett volna!-Mondtam neki és elindultam felé.-Nem tartozol nekem! És ne várj köszönetet! Lehet, hogy a többieknek ezzel akartál bizonyítani, de én ettől még nem foglak jobban szeretni!-Emeltem meg a hangom és elkezdtem ütni, de Ő minden ütésemet kivédte és mindig egy kicsit közelebb húzott magához.
-Ahhoz képest, hogy nem bírsz, még mindig nem ütsz meg úgy, ahogy tudnál.
-Fogd be!-Mondtam és ellöktem magamtól.
-Állj már le!-Mondta, odajött és megcsókolt.
Olyan volt, mintha a fellegekben lennék, de ez lehetetlen.
-Ha jól emlékszem erre mondtam......-Nem tudtam befejezni, amit akartam, mert akaratlanul is elvisítottam magam.
Amikor a többiek feljöttek én a földön kuporogtam Vérfarkas karmokkal és arccal és Theo pár centire ült tőlem.
-Mit csináltál vele?!-Üvöltött Aiden Theo-nak.
-Semmit! Esküszöm!-De Aiden-t nem nagyon érdekelte, hogy Theo mit mondd és elindult felé, majd megütötte. Bevallom őszintén nem akartam szólni, hogy tényleg nem csinált semmit a csókon kívül, mert tetszett, ahogy Aiden ütötte Theo-t....de nem tartott sokáig, mert Lydia közbeszólt:
-Aiden! Állj le! Tényleg nem csinált semmit! Sokkal inkább Angela próbált! De csak visított! Nyugalom!-És Ethan már szedte is le Aiden-t Theo-ról.
-Jól vagy?-Jött oda Derek hozzám.
-Persze. De jobb lesz, ha lemegyünk.-Mondtam.-Azt hiszem meg kéne beszélnünk egy-két dolgot.

Lementünk és tisztáztuk a dolgokat, hogy hogy kerültem Aiden-höz, hogy mit fogunk csinálni ma éjjel a Vámpírokkal és hogy ezentúl szóba állok a többiekkel, de Theo-t nem kell szeretnem, ha nem akarom.
-Mért van vérszag?-Kérdezte Hayden.
-Hát....igen..... Lenne egy kérdésem.-Mondtam, mire minden tekintet rám siklott.
-Te vérzel?-Kérdezte apa.-Megsérültél?
-Hát még a suliban...az öltözőben.-Mondtam és ránéztem Scott-ra, Stiles-ra, Ethan-re, Theo-ra, Liam-re és Isaac-re, akiknek rögtön leesett, hogy miről beszélek.
-Ők voltak?-Kérdezte Scott mérgesen.
-Igen.
-Kik voltak és mik?-Kérdezte Malia.
-Mért nem gyógyul a seb? És mégis mik voltak azok a srácok?-Kérdeztem.
-Nem tudom, amikor verekedtünk nem változtak semmivé.-Mondta Scott.
-Megmutatod a sebet?-Kérdezte Stiles.
Bólintottam és felhúztam a pólómat a hátamról.
-Hát ez nem néz ki valami fényesen.-Vágta rá Isaac.
-De mért nem gyógyul?-Kérdezte Hayden.
-Azért, amiért Scott-nak sem gyógyult a sebe, amikor azt hitte, hogy Derek meghalt.-Mondta Lydia.
-Vagyis?-Kérdezte Theo.
-Lelki eredetű.-Mondta Allison.
-De én tok jól vagyok lelkileg.-Mondtam és gyorsan magfeszítettem egy izmot, amitől a seb eltűnt a hátamról.
-Na jó! És ez mégis mi volt?-Kérdezte Stiles.
-Már jól vagyok.-Vágtam rá és gyorsan ráhúztam a pólót, hogy ne lássák, hogy rögtön, megint felszakadt.
-Jó! Végre valaki elárulná, hogy milyen fiúk és miért?-Kérdezte Malia idegesen.
-Csak pár srác a Lacrosse edzés után belém kötöttek az öltözőben.-Mondtam.-De már jól vagyok! Beszéljünk inkább a nagyobb problémánkról. Mit fogtok csinálni este?
-Hogy tessék? Mit FOGUNK?-Kérdezte apa idegesen.
-Igen. Mért mi a baj ezzel? Kint nem lehettek a Vámpírok miatt. Azokat majd én elintézem, úgyhogy Ti csak pihenjetek.
-Ki van zárva!-Vágták rá mind egyszerre.
-Mind kimegyünk! Elkapunk egyet! Aztán meglátjuk mit tehetünk!-Mondta Scott, főképp nekem mondva és a többesszámokat külön kihangsúlyozva.
-Jó! Legyen! Nyugi! Nem kell leharapni a fejem.-Mondtam neki.

***

-Találtatok valamit?-Írta Derek.
Jöttek sorjába a nemek, már én is épp írni akartam, amikor megláttam egyet közülük. Hullámos barna haja volt és Vörös szeme. Utána futottam és üvöltöttem a többieknek, jelezve, hogy hol vagyok és, hogy ép az egyik nyomában vagyok. De a lány nem volt egyedül és tekintve, hogy megint vérzett a sebem a hátamon mindketten felém fordultak. A másik lánynak világos barna haja volt szőke melír csíkokkal a hajában és sárga szeme volt, úgy néztek ki, mint a két legjobb barátnőm. A sárga szemű lány felém futott, de sikerült ellöknöm, így egy fának csapódott, de a vörös szemű rám ugrott és, így a hátamra kerültem és a lány lefogta a kezem és ráült a hasamra.
-Eressz!-Szóltam neki, de Ő csak mosolygott.
Erre egyszer csak a lány lerepült rólam és Theo segített felállni.
-Kösz.-Nyögtem neki oda.
-Nincs mit Kis szívem.
Erre a többiek elkapták a két lányt, fogták Őket és beraktál a Jeep-be.

***

Beraktuk az egyik sarokba Derek lakásán Őket és körbezártuk a két lányt Madárberkenyével.

***

-Ébredeznek!-Üvöltötte el magát Mason, mire mindenki odament, de Theo és én ott maradtunk a kanapén.
-Úgy láttam, hogy a sebed mégsem gyógyult be és ezért támadtak rád.
-Nem. Jól vagyok. Rosszul láttad. Amúgy sincs közöd hozzá.

-Kik vagytok?-Kérdezte Malia.-Mi a nevetek?
-Liv.-Szólalt meg a sárga szemű lány.
-Mért mondtad meg?-Üvöltött rá a vörös szemű.
-Fogd már be Britany!-Szólt vissza Liv.
-Ez lehetetlen!-Mondtam és kicsordult egy könnycseppem.
-Mi a baj?-Kérdezte Theo.
Odaléptem a két lányhoz és csak ennyit mondtam:
-A legjobb barátnőim voltak.