Angela:
-Ne merj hozzám érni, még egyszer!-Üvöltöttem Vele.-Neked nem kéne itt lenned! Te halott vagy!
-Halott voltam! De tudod egyszer egy jó barátom azt mondta...
-Voltak barátaid, Te szemét?-Szakítottam félbe.
-Igen voltak! Szóval egyszer azt mondta: "Rabszolga a Mennyben, vagy Úr a Pokolban." Tudod Én túl jó vagyok már, hogy Úr legyek a Pokolban, de MÉG nem vagyok elég jó, hogy rabszolga legyek a Mennyben, ezért inkább visszatértem az életbe!
-Utolsó szemétláda vagy!
-Mért hiányoztam?
-Nem! Csak a többieknek! Én tökéletesen jól megvoltam!
-Érdekes én nem úgy látom.
-Mért mit látsz?
-Hát először is a szemeid vörösek, nem lehet drogtól, sem piától, mert regenerálódsz, tehát valószínűleg egész éjjel sírsz, minden nap. Másodszor remeg a kezed, ami valószínűleg idegességről és stresszről árulkodik, vagy rettegésről. Harmadszor, azt hitted, hogy Vámpír vagyok és azt akartad, hogy támadjak rád, vagy tűnjek el, teát ez sem tűnik úgy, hogy jól lennél!
-Hagyj békén Te féreg! Nem ismersz! Szállj le rólam!-És elindultam Theo házához.
-Most meg mégis hova mész?-Szólt utánam.
-Hozzád a házadba. Fogom a cuccaimat és elmegyek!
-És mégis hova?
-Aiden-höz!

Malia:
-Aggódom a húgomért.-Mondta Scott-nak, aki épp a kanapén ült ás intett, hogy üljek oda mellé.
-Nem hagyom, hogy baja essen, ahogy neked és a többieknek sem!-Mondta és megölelt és nyomott egy csókot a homlokomra.
-De már egy hete nem beszél velünk és nem tudja, azt se, amit mi igen. Bar az se sok.
-Ne aggódj! Holnap megpróbáljuk elhívni Derek-ékhez.
-És, ha nem jön el?
-Ha kell elrángatjuk, csak hogy lásd, nincs baja.
-Köszönöm! Gyere! Menjünk aludni.-Mondtam és a kezét fogva felhúztam a lépcsőn.

Aiden:
Egyszer csak valaki kopogott, amikor épp feküdtem volna be az ágyba. Már csak egy alsógatya volt rajtam, így felvettem egy gatyát és lementem, amikor ajtót nyitottam Angela állt velem szemben csurom vizesen, amit nem nagyon értettem, mert egy csepp eső sem esett.

Angela:
Amikor kinyílt az ajtó Aiden állt velem szemben póló nélkül és zavarba jöttem. Csurom víz voltam és fáztam, mert, amikor eljöttem Theo-tól követni kezdett és megpróbált lebeszélni, hogy ne menjek el és beleestem az egyik kis folyóba, amit nem vettem észre a sötétben.
-Mi történt? Kergettek?
-Mondhatjuk.-Mondtam.
-Gyere be.
-De nem akarok zavarni. Csak nem tudtam, kihez mehetnék...
-Bármikor jöhetsz ide! Nem zavarsz! Gyere!
-Köszönöm!-Mondtam, elejtve egy mosolyt és beléptem.
-De te reszketsz! Gyere!-És megölelt.-Mért vagy vizes?
-Hát futottam és beestem egy kis folyóba.
-De mért futottál? És mi elől? És mért nem maradtál Theo házában?
-Valami kergetett. Nem láttam mi volt. És a Házba is be akart jönni, úgyhogy fogtam a cuccaimat és elfutottam.-Hazudtam, mert nem tartottam fontosnak, hogy tudja él az a patkány.
-Gyere jobb, ha lefekszel, elég fáradtnak tűnsz.
-Alszom a kanapén menj aludni.
-Dehogy is majd Én alszom a kanapén!
-Nem hagyom, hogy kitúrjalak. Fel jössz mellém?-Kérdeztem.
-Ha nem zavar.-Mondta és amikor azt hitte, hogy már nem látom, elmosolyodott.

Reggel, amikor felébredtem Aiden nem volt mellettem, így lementem és köszöntem neki, majd közelebb mentem hozzá és Ő is közelebb lépett, majd odahajolt és megcsókolt. Majd így szólt:
-Szörnyű érzés ezt a csodás pillanatot megzavarnom, de el kéne mennünk Derek-hez. Mit gondolsz? Ki fogod bírni?-Kérdezte, mert még nem mondtam el a szörnyű hírt, hogy Theo mégis él, vagy visszatért, nem is tudom, mi a jó szó erre.
-Persze menni fog. Amúgy sem ártana beszélnem a többiekkel és a családommal, ennyi idő után.
-Oké, akkor felkapok egy fölsőt, aztán átengedem a szobát, utána meg mehetünk.
-Várj!-Szóltam utána, elkaptam a kezét, visszahúztam és megint megcsókoltam, miközben végig simítottam kezem a hasán.
-Nagyon fáj!- Szólalt meg és felment.

Amikor elindultunk, gondoltam közlöm vele a számomra rossz hírt, de feltéve, hogy motorral utaztunk, inkább hanyagoltam.

***

-Sziasztok!-Léptünk be kézen fogva és egy ismerős szagot éreztem. Theo ott állt a többiek mellett és nagyba ölelkeztek, majd mindenki odajött hozzám és megkérdezték, hogy jól vagyok e, meg minden felesleges kérdést, amire én mind igennel válaszoltam.

Theo a tekintetével megölte Aiden-t, amikor Ő egy csókot nyomott a homlokomra.
-Ne haragudjatok, de kicsit felmegyek levegőzni, aztán beszélhetünk, arról a problémáról, hogy Ő mért van itt.-Szóltam és mutattam Theo-ra.- És a másikra, hogy mi legyen a Vámpírokkal.

Nem vártam meg a Theo-nak szánt megjegyzésre a válaszokat, sem azt, hogy bárki megkérdezze, hogy mi van Aiden és köztem.
Fent a szokásos helyemen álltam és néztem, ahogy a nap megpróbál áttörni a felhőkön, amikor egy ismerős szívverést hallottam meg.
-Mit akarsz még? Szállj már le rólam!-Szóltam Theo-nak.
-Mi van, azt hiszed, hogy nem kaphatsz meg, ezért valaki más karjaiban keresel vigaszt?
-Semmi közöd nincs ahhoz, hogy kivel vagyok! Hagyjál már békén!
-Kis szívem Te ennyire nem vagy tisztában, az érzéseiddel? Vagy csak azt hiszed, hogy most boldog vagy? Ügye tisztában vagy vele, hogy Aiden is ölt már embert?
-Teljesen tisztában vagyok az érzéseimmel és, ha nem lennék se kérném ki a véleményed, de, hogy segítséget nem kérnék Tőled az biztos! És ige tisztában vagyok vele! De neki nem volt választása!
-Mindenkinek, mindig van választása!
-Vicces, hogy pont Te jössz nekem ezzel!-Ott akartam hagyni, de amikor elmentem mellette, a karom után nyúlt és maga felé fordított.-Engedj el!
-Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy gyűlölsz és Aident szereted.
-Gyűlöllek! És igenis szeretem Aident!
-Hazudsz!
-Nem!-Fogtam magam és kitéptem a karom a szorításából, majd elindultam lefelé, de Ő utánam szólt.
-Ugye tudod, hogy a gyűlöletből születnek a legszebb szerelmek?
-Dögölj meg!-Hagytam ott. De Ő még mindig nem hagyta abba, úgyhogy otthagytam, de még hallottam, mit mondd.
-Miket mondott neked? És miket mondott neked rólam?

Lementem a lépcsőn és Aiden mellé álltam, majd megcsókoltam, mire Theo meglátta és valamit mondott maga elé, erre még egyszer megcsókoltam Aiden-t, erre Theo neki ment Aiden-nek, engem félre lökve és fojtogatva felnyomta a falra.

-Elég Theo!-Szólt rá Scott.-Mégis mit csinálsz?-De Theo nem engedett a szorításból, erre Scott-tal egyszerre Alfaként üvöltöttünk, mire Theo elengedte Aident, aki a földre zuhant, én pedig odarohantam hozzá, de Theo még belerúgott egyet.
-Nem tudom, mit mondtál neki, vagy mit ígértél neki, de, ha bármi baja esik, vagy csak megbántod én esküszöm, hogy szét verem azt a szép fiú arcod!-Mondta Aiden-nek.-Ne haragudjatok!-Mondta és felviharzott oda, ahonnan jött, a tetőre.